Both Zoli: a vadállat befogó, akinek a szemében minden állat egyenlő

Szinte az egész ország ismeri humoros és komoly oldalát egyaránt: Both Zoltán vadállat befogó szívesen ontja a poénokat, de ami az állatok tiszteletét, szeretetét és mentését illeti, abban semmiképp sem viccel. Szeretettel mesélt nekünk életéről, mentéseiről, és arról, hogy miért tart a kutyáktól. 

Amíg a többi gyerek a játszótéren homokozott és csúszdázott, addig a 6 éves Both Zolika a töltés oldalon gyűjtögette a siklókat, gyíkokat, hogy megmentse őket. Gyerekfejjel azt hitte, hogyha neki is van gyerekszobája, ahol éjszaka nem fázik, akkor nekik is szükségük van egy lakásra.

Engem már egész gyerekkorom óta vonzanak főleg a hüllők és kétéltűek, erre nem is nagyon tudok ésszerű magyarázatot adni, mert senki nem volt a családomban, aki állatokkal foglalkozott. Sőt, például a nagymamám kifejezetten irtózott a kígyóktól. Vele kamaszkoromban volt is néhány összetűzésem emiatt. Aztán amikor már nagyobb lettem, akkor minden nap kaptunk anyukámtól reggelire pénzt – emlékszem 25-30 Ft körül lehetett – és én nem reggelit vettem belőlem, hanem összegyűjtöttem 2500 Ft-ot, hogy életem első egzotikus állatát megvásároljam belőle: egy amerikai gabonasiklót. Aztán az a gabonasikló, mikor hazahoztam, letojt nekem pár tojást, és az abból kikelő kicsiket nem eladtam, hanem újabb kígyó fajokra cseréltem el. Így egyre csak nőtt a hüllő gyűjteményem.

Aztán egyre többször elhívták különböző művelődési házakba pár terráriummal, hogy állítsa ki őket a látogatók számára. Ezt két-három évig csinálta, mígnem egy szép napon 2000-ben felkereste az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság mentés szervezési Főosztálya.

Akkor már egyre inkább divattá vált az egzotikus állatok tartása Magyarországon és sajnos éppen úgy, mint a kutyákat vagy a macskákat, ha megunják a felelőtlen állattartók, akkor utcára dobják vagy szabadon engedik őket valahol. Ezek a bejelentések legtöbbször a tűzoltósághoz érkeznek, de mivel megszaporodtak az ilyesfajta riasztások, a tűzoltóknak már nincsen kapacitásuk erre. Így felkértek, hogy hozzak létre egy speciális mentő egységet velük, hogyha valaki a Segélyhívón jelent be egzotikus állatot, hüllőt vagy kétéltűt, akkor ők értesítenek engem, és mint szakértő megnézem, ténylegesen veszélyes állatól van-e szó vagy csak egy Magyarországon őshonos ártalmatlan erdei siklóról.

Zoli minden állatot egyaránt fontosnak tart és tisztel, azonban viszonya nem mindegyikkel volt felhőtlen.

Elfogadom, hogy ugyanolyan egyenrangú élőlényei a Földnek, mint mi, emberek. Így van ez a macskákkal és a kutyákkal is, bár az utóbbiakkal voltak rossz élményeim. Kamaszkoromban hátulról a vádlimba harapott egy kutya és elkezdett ráncigálni. Azóta tartok a kutyáktól. Nem azt mondom, hogy félek tőlük, mert kellett már kutyát is mentenem egy mélyvíz aknából a tűzoltók segítségével. Inkább úgy írnám le, hogyha megyek az utcán és szembejön velem póráz nélkül egy nagyobb testű kutya, akkor inkább átmegyek a másik oldalra. Ez tényleg vicces szokott lenni, amikor mesélem, hogy krokodilokkal illetve mérgeskígyókkal foglalkozom, de egy közepes testű uszkár látványa az úttest másik oldalára kényszerít.

Melyik volt a legemlékezetesebb állatmentésed?

Az egyik legemlékezetesebb állat mentésem az volt, mikor még nagyon az elején lehettem és kaptam egy bejelentést egy magánszemélytől, hogy kiszökött az ormányos medvéje, amit otthon tartott (az ormányosmedve egy kifejlett kandúr macska méretű, tehát ne egy jegesmedve méretet képzeljünk el). Szóval Tapi, az ormányos medve kiszökött az ablakon és felmászott a kertben lévő legmagasabb fára. Megkérdeztem a gazdáját, hogy mi a kedvenc tápláléka. Azt mondta, hogy a tojásrántottát nagyon szereti. Mondtam neki, hogy gyorsan csináljon pár tojásból rántottát és amint kész lett, már másztam is fel a fára egy macska hordozóval együtt. Egy kötelet köttöttem rá, hogy le tudjam engedni majd a fa tetejéről. Szóval másztam fel a fára, miközben comb vastagságú korhadt ágak törtek le alattam, ennek akkor még nem tulajdonítottam jelentőséget. Egyszer csak azt vettem észre, hogy fent vagyok szinte a fa tetején, és pont szembe nézek az ötödik emelettel. Próbáltam a tojásrántottával becsalogatni a cica hordozóba az ormányos pajtást és már-már majdnem sikerült, mikor lent megszólalt egy riasztó, és úgy megijedt, hogy sokkal feljebb mászott.

Végül egy fél óra könyörgés után sikerült beimádkozni a rémült macit a macska szállító dobozba és le is engedtem kötélen a tulajdonosához. Másztam volna én is lefelé, igen ám, de elfogytak az ágak, mivel amikor fölfele mászta, letörtek alattam. Mivel sehogy sem tudtam lemenni, ki kellett hívni a tűzoltóságot: emelőkosaras autóval menttetek le a tűzoltók az ötödik emelet magasságából a fa tetejéről.

Zoli szerint az egyik legfontosabb, hogy az embereket, de főleg a gyerekeket meg kell tanítani az állatok tiszteletére. Ezért is jár már több mint 17 éve iskolákba és óvodákba előadást tartani az állataival, hogy testközelből megismerhessék a gyerekek “a rettegett fenevadak” igazi arcát. Az állatvédelem terén azonban nem túl bizakodó.

Az én véleményem az, hogy Magyarországon olyan, mint állatvédelem sajnos nem létezik. Van pár állatszerető ember – és magamat is ide sorolom – aki megpróbál tenni valamit az emberi gonoszság ellen a vétlen állatokért. De amíg Magyarországon az állatvédelem nagy része abból áll, hogy különböző közösségi oldalakon éjjel-nappal orrvérzésig osztjuk meg a segítségkérő posztokat és a négy-öt éve elveszett kutyákat-macskákat, amíg este lefekvés előtt belenézünk a tükörbe és megveregetjük a vállunkat, hogy ma is mennyi mindent tettünk az állatokért, addig felesleges állatvédelemről beszélni. Ki kell menni a menhelyre társadalmi munkát végezni – megsétáltatni a kutyákat, almot cserélni alattuk, vagy régi elhasznált pokrócokat vinni, hogy a téli hidegben ne fázzanak. Az már valami.

 

Ők is maximálisan szeretik az állatokat:

Bradley Cooper annyira kutyás, hogy sok nő fel se veheti a versenyt az ebekkel

Korda Györgyéknél a kutya a trónörökös

Keresztes Ildikó mindig is az állatok szerelmese volt

 

 

(kutyabarát.hu)