Vad Fruttik és kutyák
Sikeresen zajlott idén a Művészetek Völgye fesztivál, amin immár kedvencünkkel együtt vehettünk részt. Az előadók közül is többen nagy kutyabarátok voltak, így nem volt nehéz pár mondat erejéig elkapni őket egy kis beszélgetésre. Likó Marcell, a Vad Fruttik dalszerző-énekese is szívesen mesélt saját örökbe fogadott négylábújáról.
Mesélj pár szót kiskedvencedről!
A kutyám neve Zsinór. Szuka, nemrég volt három éves, aminek alkalmából vettem neki kettő hiperszuper konzervet, mivel elmondta, hogy aszpikos kaját kér a neves eseményre (frizbije már van, azt most nem akart).
Ő egy olyan „összevissza” fajta. Az anyja állítólag amerikai staffordshire terrier, az apja valamilyen vizsla lehetett. Zsinórt a Fema állatmentőitől hoztam el. Az anyja viadali felhozó volt (az olyan, mint egy élő boxzsák) és született egy alomnyi kölyke valakitől, aki beugrott a kerítésen. Ez nem igazán jött be gengeszteréknek, ezért nem etették sem az anyát, sem a kölyköket. Ekkor kaptak fülest az állatvédők, és elvitték tőlük az állatokat.
Mit jelent számodra kutyatulajdonosnak, gazdinak lenni?
Azt jelenti, hogy barátok vagyunk. Hogy odafigyelek olyan dolgokra, amik fontosak a számára. Például fél a huzattól és a vihartól, olyankor megvédem. Két nagy hobbija van, az evés, és a frizbizés – ezekre külön figyelmet fordítunk. Nálunk még az asztal melletti kuncsorgás sem tiltott. Sorolhatnám napiestig a sztorikat, a lényeg, hogy ő családtag.
Fontosnak tartod, hogy bizonyos helyek, rendezvények nyitottak legyenek a kutyával érkezőkkel szemben?
Például a Balaton mellett van olyan strand, ahova nem vihetem be még télen sem; ezt önkormányzati rendelet tiltja. Nálunk civilizáltabb országokban még a múzeumok is nyitottak ilyesmire. Nem tudom, hogy itthon – ahol annyira szeretethiányosak az emberek, hogy Európában vezetjük az egy főre eső kutyák számát – ilyesmi miért nem lehetséges. Örülök, hogy egyre több hazai fesztivál kutyabarát; ahova tehetem, viszem magammal Zsinórt.
Mit gondolsz a felelős és kulturált állattartástól?
Nehéz ügy. Úgy vélem, hogy kutyát általában azért tart az ember, mert szüksége van valakire, aki őt feltétel nélkül szereti. Egyszerűen kell, hogy szeressen minket valaki, bármilyenek is vagyunk – és, hogy mi hogy viszonyuljunk őhozzá, arra már gyerekkorban szocializálódni kell.
Megtanulni, megérezni, hogy hogyan bánjunk egymással. Legyen az ember vagy állat.
Még több zene és még több kutya:
Kutyabarátság a Művészetek Völgyében
A magyar fesztiválok is nyitnak a kutyatartók felé
Kutya és Rock and Roll – interjú Szakadáti Mátyással
(kutyabarát.hu)
Fotók: Likó Marcell
