Keresztes Ildikó mindig is az állatok szerelmese volt

Keresztes Ildikó az az énekesnő, aki koncerten kívül is hallatja a hangját. Szereti az életet, imádja az állatokat, a kutyákat, és tiszteli azt, ami tiszteletre méltó a világban. Vele beszélgettünk.

Miért tartasz kutyát?

Ez ​számomra olyan kérdés, mintha arról beszélgetnénk, hogy hogy alakult ki a szeretet, és az ember miért kezdett el rá igényt tartani. Nem tudom. Abszolút városi gyerek vagyok, tehát még azt sem mondhatom, hogy falun nőttem fel, és ott a természetes légkör az, hogy az ember állatok közelében él. Régen nyilván ezek a dolgok spontán voltak meg bennem, hiszen gyerekként nem voltam annyira tudatos, mint most. De egyszerűen hihetetlen, hogy egy emberi lényt egy kutya mennyi mindenre meg tud tanítani.

Fülessel. Fotó: Bali Sándor

Például?

Én egész életemben rengeteget kaptam az állataimtól: még jobban megtanultam tisztelni és szeretni az élővilágot, a környezetemet. Rádöbbentett arra, hogy valójában mi, emberek mennyire ostobák vagyunk. Nem vesszük észre: azzal, hogy öljük magunk alól az úgynevezett alacsonyabb rendű élőlényeket, ezzel pont azt fogjuk elérni, hogy saját kezünkkel fogjuk kinyírni önmagunkat. De ehhez nyilván fel kell nőni. Aki ismer, mindenki tudja rólam, hogy számomra a legnagyobb érték az élet, teljesen mindegy, hogy az egy állaté, növényé vagy emberé. Ez az, amit nem lehet megvenni.

Ildikó a menhelyen

Mi volt az első kutyás élmény?

Tizenéves lehettem, mikor nagyanyám az erdélyi piacról egyszer csak megvett egy dobozból egy kiskutyát. Ő volt Mackó, egy kistestű keverék. Első perctől kezdve családtaggá vált. Ez a kutya olyan volt, amilyen biztos nem lesz több az életemben: Éppen hogy csak írni – olvasni nem tudott. Tizenöt-tizenhat évig élt, amíg az egyik kedves szomszéd meg nem mérgezte. Remélem, azt kapja, amit érdemel. Az élet számtalanszor bebizonyította nekem, hogy az ember mindig visszakapja, amit adott, legyen az jó vagy rossz.

Ildikó első kutyájával, Macival

Sokféle kis állatom volt Mackó mellett: madár, macska, teknős, de végül a kutya mellett maradtam. Tudtam, hogyha felnőtt koromban olyanok lesznek a körülményeim, tehát nem albérletből albérletbe fogok menni, akkor megint lesz.

 

Úgy gondolom, lehet állat nélkül élni, de ha valaki egyszer megérezte azt, hogy mi a feltétel nélküli szeretet és jóság, amit egy ilyen lény pusztán a létezésével nyújtani tud, ez olyan, mint egy kábítószer. Utána már nem tudsz e nélkül meglenni. Engem egy kis törpe négylábú tanított meg arra, hogy sokkal jobb és sokkal bölcsebb ember legyek, és ez nagyon tiszteletre méltó.

Milyennek látod a kutyásokat?

Két oldalról közelítek: próbálok optimista lenni, bár nem sikerül mindig, de azért látok fejlődést. A kutyás társadalom egyik része már nagyjából olyan, amilyennek lennie kellene, és próbálja környezetét is ilyen irányba befolyásolni. A másik viszont az, aki még mindig divatból tart kutyát, aztán elcsodálkozik, hogy egy állatnak enni kell adni, és még meg is betegedhet. Ilyen alapon a gyerekkel is sok gond van, azt is ki kellene dobni az első rosszalkodásnál.

Miben látod a problémát?

Azok, akik más élőlénynek tudnak fájdalmat vagy akár halált okozni, egyszerűen beteg emberek. Ezeket a társadalomból valahogy ki kellene pöckölni, mert aki erre képes, az előbb-utóbb meg fogja tenni emberrel, akár a saját társával is. Az nem nagy hősködés, ha olyan lénynek ártasz: gyereknek, öregnek, állatnak, aki nem tudja visszaadni. Ez a gyávaság legnagyobb bizonyítéka.

Állatvédelmi tüntetésen Tóth Vera énekesnővel

Az a baj, hogy az emberek ma már semmin nem hatódnak meg, és ezért vannak elvadulva egymással szemben is. Már nem tudod, milyen megdöbbentő dolog kell ahhoz, hogy bárki is összerezzenjen. Én a szembesítésben hiszek. Ha egyszer valaki élőben látna például állatkínzást, annak az embernek biztosan maradandó élmény maradna. Hinni kell abban, hogy ha egyvalaki is meghatódik, ha egy embert is elítélnek ilyen bűnökért, akkor juthatunk valahova.

Találsz magad körül hasonló gondolkodású embereket?

Minden embernek megvan a lehetősége, hogy tegyen, aki így vagy úgy de közszereplő, és hiteles a szakmájában. Az egyik módszer a figyelemfelkeltés. Másrészt az ember, ha saját keretein belül támogat is menhelyeket vagy odaáll egy ügy mellé, igazán tenni csak akkor lehet, ha ezek a művészek, közszereplők együttműködnek azokkal az emberekkel és szervezetekkel, akik az állatvédelemben napi szinten benne vannak.

Tudsz hinni a megoldásban?

A világmegváltó terveimmel már felhagytam. Nyilván én sem így születtem, hanem a fejlődésem során jutottam el odáig, hogy így tudjak érezni. Én a magam kis eszközeivel próbálom jobbá tenni, és mindent a szeretet oldaláról megközelíteni. Tudom, hogy ez egy közhely, de ha valamikor ez fontos, akkor a mai összekuszált kaotikus világunkban az. Azzal tudunk segíteni, ha az ember a saját maga környezetében megpróbálja a tanokat hinteni.

Úgy gondolom, nagyon fontos lenne ezt a gyerekeknél is elkezdeni. Az oktatás egy olyan fontos alap, ha ez nincs rendben, te, mint egyén, semmit nem fogsz tudni kezdeni a tudásoddal és a szereteteddel. Bizonyos családok, szülők próbálják ezt otthon beleültetni a gyerekbe, ami nagyon szép és jó, csak ez önmagában kevés. Sajnos nagyon sok állat élete árán fogunk eljutni odáig, hogy legyen valami változás, de nem szabad feladni. Ha kicsiben is csinálod, legalább a te lelkiismereted nyugodt.

 

Ezeket is ajánljuk:

Az énekesnő a szívférgességre is felhívja a figyelmet

Bereczki Zoltán két napig keményen ellenállt – majd feladta és bekutyásodott

 

 

(kutyabarát.hu)