Kutyás kiruccanásaink – Szlovénia
Amikor utunkat terveztük Szlovéniába, nem nagyon tudtuk, hogy mire készüljünk, hogyan fogadnak majd bennünket kutyával. Ismert volt számunkra, hogy gyönyörű természeti értékek jellemzik az országot, de Szlovénia kutyabarátságáról kevés információt találtunk. Kellemes csalódás volt!
Szurdokok, vízesések, szerpentinek
Hosszú hétvégi kikapcsolódásunk során nagyon belopta magát a szívünkbe ez a kis ország. Az emberek barátságosak, rendszeretők, a turistatájékoztatásban felkészültek, és kutyás vonatkozásban sem ütköztünk semmiféle akadályba.
Szállodánkat a Triglav Nemzeti Park szélén, Kranjska Gorán választottuk, amely egész évben ideális kiindulópont kutyás kirándulásokhoz, túrákhoz, télen pedig Szlovénia egyik legjobb síterepe.
Első nap a Vršič hágó „rutinpályáján” kanyarogtunk, amely Szlovénia legmagasabb hágója. Az út télen a hó miatt le van zárva, csak tavasztól őszig járható. A kiépített pihenőhelyekről lélegzetelállító kilátás nyílik a környező hegyekre.
A hágóról az út a Soča (Isonzó) folyó (jobbra) völgyébe vezet, ott kanyarog tovább közvetlenül a folyó mellett. A folyó vizének színe hihetetlen, világos türkizkék. A folyót és forrását Soča folyó forrásához (lent) szinte teljesen végig magunkkal tudjuk vinni kutyánkat is. Az ösvény kiépített, jól járható kutyával, de az utolsó, 5-10 perces szakaszon már tényleg nem tudott velünk jönni.
A Soča folyó forrása
Ezt követően Szlovénia harmadik legmagasabb hegycsúcsa, a Mangart felé folytattuk utunkat. A Mangart nyeregre autóval egy kb. 12 km hosszú, keskeny, szerpentines úton lehet feljutni. A csúcsra már nem mentünk fel, de a látvány a Mangart nyeregről is lenyűgöző: Szlovénia, Olaszország és Ausztria hegyeit lehet innen látni.
Úton Mangart felé
Következő nap a Tolmin-szurdokot vettük célba, amelyhez a legegyszerűbb az Olaszországon át vezető út volt. Szlovéniába visszaérve, hamarosan megpillantottuk Szlovénia legmagasabb vízesését, a Boka vízesést. Az útról hamar elérhető az a kiépített pont, ahol tájékoztató táblán mutatják be a vízesést, miközben pontosan szemben látjuk azt magunk előtt.
A Tolmin-szurdokhoz (balra) az út egy kis falun, szinte a házak kertjein keresztül vezet. Szerencsére a kutya itt sem jelentett akadályt, a pénztáros a lehető legtermészetesebb módon kívánt jó kirándulást, és nem is kellett érte belépőt fizetnünk. Úgy tapasztaltuk, hogy Szlovéniában a legtöbb látnivalónál nem felejtik el a kutyával kapcsolatos szabályokat sem kiírni vagy piktogrammal jelezni. Itt is kaptunk egy ismertető prospektust, amiben a javasolt útvonalat megmutatják, és ebben is kérik, hogy a védett területen pórázon vezessük négylábúnkat.
A Zadlaščica folyó szurdokában található a Medve szikla, amely egy két sziklafal közé szorult, háromszög alakú szikla. A formája kicsit hasonlít a medve fejéhez, innen az elnevezés. Ez a leghíresebb pontja a szurdoknak.
Később a Peričnik-vízeséshez látogattunk el, amely a Júliai-Aplok egyik legnagyobb, legbővebb vizű vízesése, és az a különlegessége, hogy be lehet mögé menni, akár kutyával is. Persze nem úsztuk meg szárazon, mert a sziklafalon szinte mindenhol csepegett a víz és a pára, de nagyon megérte, mert nem mindennapi látványban volt részünk.
A Peričnik-vízesés
Ezt követően már csak a Bledi-tónál álltunk meg egy kellemes sétára.
Szlovénia a helyi kutyások szerint nem kifejezetten kutyabarát. A kiránduló útvonalak sokasága, a színvonalas tájékoztatás, a helyiek nyitottsága és a szálloda ennek az ellenkezőjét bizonyítják.
Cikksorozatunk előző részei:
Kutyás kiruccanásaink – Várak, bazaltkúpok és kutyák
Grad, Őrség és megszámlálhatatlan tó
Írottkő, Léka, Sárvár
Hosszú Noémi
utazzkutyáddal.hu
(kutyabarát.hu)
