Kutyásként a sokadik x-en túl
Az indokok érthetők, jogosak, de nagyon szomorúnak tűnik egy kutyaszerető ember élete, ha kora miatt már nem mer kutyát tartani. Pedig, mint mindannyian tudjuk, mennyire megszépítheti az idős kort, rengeteg pozitívumot ad az ember életéhez. Ki vállalja és ki nem? Miért?
Megkérdeztük Havasi Tünde pszichológust, beszélhetünk-e embertípusokról, amelyek meghatározzák: ki vállalja idősebb korban ezt a fajta felelősséget, és mi lehet az oka annak, hogy valaki lemond az annyira szeretett érzésről.
Időskorban nagyon összetett és fontos fejlődésen megy keresztül az ember. Az időskori bölcsesség kialakulása mellett testileg és életvitelszerűen is egy olyan időszak következik, amikor más értékek válnak fontossá. A személyiség alakulásának egyik alapkövét nyújtó munka elvesztésével együtt a mindennapi társas kapcsolatok is leszűkülhetnek, így a nyugdíjas években sokszor érezhetik magukat egyedül az emberek, pedig a társaságra való igény nem változik az életkorral, igaz, idősebb korban az új kapcsolatok kialakítása helyett a meglévő szeretetteli kapcsolatok megőrzése sokkal fontosabbá válik. Ebben a helyzetben is jó hatással lehet a kutya, érzelmi és szociális támaszként is segíthet a lelki folyamatokban történő változások áthidalásában. Tompítja az átélt stresszt, az emberre hangolódva, a gazdi érzéseinek átvételével a gazdi érzései megoszthatóvá válnak, ezzel is enyhítve a magány érzését. Kutyaterápiás irodalmakban olvasható, hogy a kutyával kialakított szeretetteljes kapcsolat csökkenti az időskori pszichés megbetegedések (pl. depresszió) okozta testi és szellemi leépülést. Emellett a kutyáról gondoskodni kell, etetni, sétáltatni és szeretni kell. Mindannyian tapasztaljuk, hogy kutyasétáltatás közben a kutyások könnyebben szóba elegyednek egymással, az állat okot ad a közeledésre így segítve a gazdit a mindennapi társas kapcsolatokhoz. Könnyebben találkozhatnak így nem csak a hasonló életkorú személyekkel, de a többi generáció tagjaival is. A mindennapi kutyasétáltatás ráadásul biztosíthatja azt a testmozgást is, ami szintén hozzájárul a fizikai és szellemi jólét fenntartásához.
Mi lehet az oka annak, hogy egyes idősek hajlandóak lemondani a kutyatartás öröméről a koruk miatt, míg mások a végsőkig tartanak állatot?
Az idősödő ember egyre gyakrabban szembesül a szeretett személyek elvesztésének tényével, emellett gyakran elszigetelődik. Az elakadt gyászfolyamatok, a szociális izoláció nagyban hozzájárul az időskori depresszió gyakori előfordulásához, aminek jeleire figyelni kell (érdeklődés elvesztése, általános visszahúzódás, különféle tevékenységek gátlása, már nem érdeklik az örömteli események, kiüresedettnek érzi magát, lemond saját magáról és a vágyairól).
A kutyával kialakított jó kapcsolat gyógyító hatású, így, gondolom, főleg a fizikai állapot az, ami igazán határt tud szabni az állattartásnak, hiszen még Alzheimer-kóros személyeknek is javasolják a kutyatartást, egészen addig, míg a személyek tudnak magukról gondoskodni. Időskorban nem változnak meg a lényeges személyiségvonások, sokkal inkább kiélesednek. Az öregedés nem egy hirtelen jövő szakasz az életünkben, hanem egy folyamat. Kb. hatvan éves korunktól egyre fontosabbá válnak az életünkben megtörtént események, az életút átgondolása, értelmezése és a tapasztalatok integrálása, melyet jó érzés továbbadni pl. nagyszülőként a fiatalabb generációnak. Sokan belevágnak olyan tevékenységekbe, melyekre mindig vágytak, de korábban nem tehették meg. A beilleszkedés egyénfüggő, nincs legjobb típusa, és azokkal a választásainkkal, melyek segítenek megélni a folytonosság és énazonosság érzését, tartalmasabbá tehetjük az időskori napjainkat.
A Kőbányai Happy Dog Kutyaiskola külön szépkorú csoporttal rendelkezik. Benke András aranykoszorús mesterkiképző válaszolt kérdéseinkre.
Mit javasolsz, egy idős ember mi alapján döntsön a kutya vállalással kapcsolatban?
Úgy gondolom, ha nem ragaszkodik nagytestű kutyához, kicsit vagy közepes testméretű kutyát javasolnék, hogy fizikális adottságaik miatt bármilyen helyzet álljon elő, könnyebb legyen bánni velük. Az idősek a koruknál fogva a kutyával szinte egész nap együtt vannak. Ez az állat szempontjából egy nagyon jó dolog, de fontos, hogy ez a kapcsolat, főleg ha egyedül élnek a kutyával, ne menjen át olyan irányba, hogy mindent az eb irányába vetítsenek ki. Előfordul sokszor, hogy a kutya már 5-6 hónapos korában visszaél ezzel. Számukra mindent ez a kis élőlény jelent, így eltérnek a normál keretektől, és szélsőségekig is elmennek. Fontos, hogy próbáljanak racionálisak és következetesek maradni.
Mi az az idő, amikor már abba „kell” hagyni a kutyázást?
Ezt a kort nem határolnám be, mondjuk, hogy amíg a mozgás képesség megvan. Volt szerencsém 90 éves korú hölgyet és urat is megismerni, akik több kutyaéletet is megéltek, túléltek. A legnagyobb probléma egy időskorúnál, hogy feleslegesnek érzi magát, nincs kihez szólni, bezárkózik. Amíg azonban szellemileg friss, akkor bármeddig tarthat kutyát.
Ismerd meg jobban az időskori kutyázást:
Ismerd meg Sally-t, a 97 éves kutyasétáltatót
Idősek segítik értelmi sérültek kutyás terápiás képzését
Hogyan öregednek a kutyák?
ViNyL
(kutyabarát.hu)
