Hogyan válasszunk felelősen kutyát?

Rengeteg szempont van, ami alapján eldöntjük, hogy milyen fajtájú, méretű, intelligenciájú kutyát vegyünk magunkhoz. Sokan „hirtelen felindulásból” döntik el nem csak ezt, hanem a „legyen, vagy ne legyen kutya” kérdést is, beleszeretnek az „első szembejövő” cuki négylábúba. Persze valahol ez érthető, az az édes kis kölyök kutya … az a könyörgő tekintet … más úgysem fogadná be …. és még lehet sorolni az „érveket”. A választás valódi szempontjaiba azonban kevesen gondolnak bele.

A felelős kutyatartásról már sok helyen, sok szó esett, most egy másik szemszögből próbáljuk megközelíteni ezt a kérdést. Hol is kezdődik a felelősségvállalás? Kezdjük mindjárt az elején, a legelső döntés meghozatala egy életre meghatározhatja a kutyus sorsát.

Mire végleg eldöntjük, hogy kutya kerüljön a családba, addig már sok felelős döntést meg kell hoznunk. Minden kutyát legalább 10-15 évre fogadunk be, ez idő alatt változhatnak az életkörülményeink, az anyagi helyzetünk és sok olyan más változás is lehet az életünkben, amelyre előre nem készültünk fel.

Egy valami azonban biztos, a kutyánk mindig ott van és lesz velünk, érte mi vállaltuk a felelősséget, amikor befogadtuk, tehát kutya kötelességünk gondoskodni róla. Egy kutya sohasem nő fel, mint egy gyerek, élete végéig „gyerek marad”, és ránk szorul, ezt soha ne felejtsük el!

Ha a családi kupaktanács minden fontos szempontot átgondolva, úgy dönt, hogy jöhet a négylábú, akkor a következő kérdések vetődhetnek fel. Menhelyről fogadjunk örökbe, vagy inkább tenyésztőtől vásároljunk, milyen fajtát, mekkora méretűt, inkább hosszabb-, vagy rövidebb szőrűt? 

A menhelyről, állatvédő szervezettől, vagy tenyésztőtől kérdés eldöntéséhez mindenkinek egyéni szempontjai vannak, számtalan pro és kontra érv létezik, ebbe most ne merüljünk bele. Viszont van néhány olyan tényező, melyet minden kutya kiválasztásánál fontos mérlegelnünk.

Milyen fajtát válasszunk?

Alaposan gondoljuk át napi életvitelünket, és ennek megfelelően válasszuk ki a fajtát. Mennyi időt, energiát tudunk fordítani arra, hogy kielégítsük a nekünk tetsző fajtájú kutya mozgásigényét. Például egy sokat kiránduló, aktív család nyugodtan választhat a nagyobb mozgásigényű fajták közül, viszont az idősebbeknek célszerű egy kisebb mozgásigényű fajta mellett voksolni. A kertben tartott ebek éppen úgy igénylik a sétákat, mint lakásban tartott társaik, mert bármekkora kertünk legyen is, az a kutyánknak csak egy nagyméretű kennel lesz.

Rengeteg kutyafajta létezik, az egyes fajták igényeiről, intelligenciájáról, képezhetőségéről nagyon sok könyvből, vagy akár az internetről is tudunk tájékozódni. Például egy „első kutyásnak” nem biztos, hogy a legjobb választás egy köztudottan makacs fajta egyede, bár általánosítani természetesen nem lehet, kutya és kutya között adott fajtán belül is óriási különbségek lehetnek.

Kutyánk – fajtától függetlenül – akkor lesz a legboldogabb, ha biztosítjuk számára a megfelelő mennyiségű testmozgást, megtanítjuk neki hol a helye falkánkban és természetesen éreztetjük vele, hogy mennyire szeretjük.

Kistestű, közepes-, vagy nagytestű?

A méret eldöntése teljesen egyéni, viszont azt vegyük figyelembe, hogy az aranyos, kiskosárban hazahozott kutyakölyök igen hamar eléri felnőttkori testméretét. Gondoljunk arra is, hogy egy nagyobb testméretű kutya etetése értelemszerűen jobban igénybe veszi pénztárcánkat. Az is szempont lehet a választásnál, hogy vajon eléggé felkészültek vagyunk-e egy óriástermetű, de akár már egy nagyobb testméretű kutya irányítására, adott esetben féken tartására?

Hosszú-, vagy rövidszőrű?

Fontos szempont a szőrzet eldöntésénél a tartási körülmény. Ha kerti kutya az elképzelésünk, aki csak maximum hébe-hóba jöhet be a házba, akkor a hosszabb szőr az ideális, hogy egyaránt védjen a hideg és a meleg ellen is. Ellenben vegyük figyelembe, hogy a fűtött lakásban egy olyan szőrzetű kutya, aki a kinti életre született (pl. bernáthegyi, husky), hogyan is érezheti magát.

Ha a fenti kérdésekben meghoztuk a felelős döntéseket, akkor jöhet a következő: „honnan?”

Ezt mindenki döntse el a saját szempontjai alapján, de itt is van néhány általános érvényű szabály, ami minden esetre vonatkozik, függetlenül attól, hogy a honnan kérdésre mit válaszoltunk:

A kiválasztásba fektetett idő, energia és (benzin)pénz

Ezen semmiképpen sem szabad spórolni, bizony mindhármat rá kell szánni. Ne kép alapján válasszuk ki leendő családtagunkat, keressünk fel több menhelyet, tenyésztőt. Érdeklődjünk, beszélgessünk, nézelődjünk. Minden kölyköt, illetve felnőtt kutyát az ismer a legjobban, aki a legtöbb időt tölti vele. Tehát az adott kutya temperamentumát, szokásait, stb. leginkább a tenyésztője, a menhely, állatvédő szervezet vezetője, vagy a kutya ideiglenes befogadója ismeri. Mondjuk el az elképzeléseinket leendő kedvencükkel kapcsolatban, és fogadjuk el a hozzáértők tanácsait, javaslatait. Nem feltétlenül a képen előre kinézett, vagy az alom legpörgősebb kiskutyája a számunkra legjobb választás. Higgyük el, hogy mindenki, de legfőképpen a kutya érdekeit az szolgálja a legjobban, ha a számára lehető legideálisabb családba kerül.

Ebben a témában nem lehet a tenyésztő kontra szaporító kérdés mellett sem elmenni

A kettő között „zongorázni lehet” a különbséget. Még teljesen laikusok számára is egyértelmű kell(ene), hogy legyen, ha figyelmesen nézelődnek.

Miről ismerjük meg a felelős tenyésztőt? Ez szinte már az első telefonbeszélgetésből kiderül. Igyekszik „letapogatni bennünket” érdeklődik például kutyavásárlási szándékunk komolyságát illetően, kifaggat a kutya tartásával kapcsolatos elképzeléseinkről és nyilvánvalóan fel sem merül benne, hogy „törzskönyv nélkül olcsóbb”. A telefonbeszélgetések után keressünk fel több tenyésztőt, nézzük meg a kiskutyák és az anyakutya tartási körülményeit, érdeklődjünk, hogy mivel etetik a kutyákat, mikor született az előző alom ettől az anyától (két alom között minimum egy tüzelést ki kell hagyni), rendelkeznek-e a szülők az adott fajta tenyésztéséhez előírt egészségügyi szűrésekkel és minősítéssel, mikor hozhatjuk el a kiskutyát (felelős tenyésztőtől 8 hetes kor előtt biztosan nem), féreghajtások és oltások száma  … és még sok olyan kérdés van, melyekből azonnal kiderül, hogy felelős, az adott fajta iránt elkötelezett tenyésztővel állunk-e szemben.

Ne vegyük rossz néven, ha személyesen is kifaggat minket szándékainkról, elképzeléseinkről, családi körülményeinkről. Kiskutyát kizárólag szerződéssel, mikrochippel és törzskönyvvel vásárolhatunk tőle. Segít kiválasztani a sok aranyosnál aranyosabb kölyök közül a számunkra legtökéletesebbet, és a későbbiekben is bátran fordulhatunk hozzá kérdéseinkkel. Ezeken kívül is, még sokáig lehetne sorolni azokat a fontos szempontokat, melyek hozzásegítenek bennünket ahhoz, hogy már az elején tényleg felelősen döntsünk. Ha kezdők vagyunk a témát illetően, bátran kérjünk segítséget, tanácsot az adott fajtát képviselő fajtaklubtól.

Örökbefogadás

Ha az örökbefogadás mellett döntünk, akkor is szembe kell azzal nézni, hogy szerencsére egyre több az olyan menhely, szervezet, ahol az örökbeadás előtt szintén alaposan kifaggatják a leendő gazdit a kutyás élettel kapcsolatos terveiről. Sok helyen csak családlátogatás után vihetjük haza kiválasztottunkat, de ezen ne lepődjünk meg, hiszen kizárólag a kutya érdekét szolgálja. Nincs annál rosszabb, mint amikor egy hányattatott sorsú, már sok mindenen keresztül ment kutya előtt „felcsillan a remény”, hogy neki is lehet szerető családja, aztán hamar rájövünk, hogy számunka ilyen-olyan okból mégsem ő az ideális és (jobb esetben) visszakerül szegény a menhelyre.

A pénz, mint szempont

Ha mindezeket az ”akadályokat” vettük, akkor már „csak” az anyagi kérdések vannak hátra.

Bárhonnan, bármilyen kutyát választunk, mindig tartsuk szem előtt, hogy egy kutya életében nem a vételár (vagy a menhely által kért, az addigi állatorvosi költségeket részben fedező összeg) a legmagasabb összeg. Gondoljunk csak az ismétlődő kötelező oltások, féreghajtások, parazitamentesítések, az egyéb felmerülő, adott esetben akár műtétek állatorvosi költségeire, a rendszeres szőrápolás és kozmetika költségeire, de ne hagyjuk figyelmen kívül az etetés, képzés, panzióztatás (mert sajnos nem mindenhová tudjuk magunkkal vinni, bármennyire is szeretnénk) költségeit sem, melyeken kívül még számtalan előre nem látható kiadásunk lehet. Ezek nagyságrendje függhet a kutya testméretétől, fajtájától, egészségi állapotától is.

A végső döntést érdemes alaposan átgondolnunk, minden körülményt mérlegelni, és adott esetben inkább várni néhány hetet, hónapot, esetleg évet arra, hogy kutyánk legyen, mintsem elhamarkodottan olyan megoldást választani, amit a későbbiekben megbánunk.

Legyen a fő szempont az, hogy – leendő – kutyánknak hosszú távon is a lehető legjobb életet tudjuk biztosítani.

Tehát, csak felelősen!

 

 

 

 

(kutyabarát.hu)