Útmutató az örömteli kutyasétáltatáshoz
Tapasztalatok és tanácsok a kutyakiképzőtől. Miközben tegnap kutyát sétáltattam, azon gondolkodtam, hogy mióta kutyázom vajon hány gazdival igyekeztem megismertetni a stresszmentes kutyasétáltatás alapelveit és íratlan szabályait és vajon hányan fogadták meg a tanácsaimat? Vajon mit és hogyan kell tanítani, mire kell figyelni és mitől lesz igazán örömteli a séta a kutya és a gazdi számára?
Most megpróbálkozom azzal, hogy az elmúlt évek tapasztalatai alapján összeállítsak egy kutyasétáltatási útmutatót, kihangsúlyozva, hogy ez nem szentírás, csupán személyes gondolatok és tapasztalatok. Kezdjük az elején…
1. Felszerelés – Az első nagyon fontos szempont a megfelelő felszerelés kiválasztása. Nyakörv vagy hám, rövid vagy hosszú póráz? A választék óriási és a gazdiknak nincs könnyű dolguk. Egy biztos, ne azért válasszunk egy pórázt vagy nyakörvet, mert cuki csontocskák és szívecskék vannak rajta, az elsődleges szempontok a minőség és a használhatóság legyen. Mindig figyelembe kell venni a kutya korát, fajtáját és temperamentumát is. Ugyan nyakörv párti vagyok, de tisztában vagyok vele, hogy egyes kutyák hajlamosak a légcső szűkületre, nekik mindenképpen a hám javasolt. Viszont amikor egy kifejlett vizslát cuki rózsaszínű hámban látok, az nagyon elszomorító és vicces egyben. Személyes tapasztalatom, hogy a textil (perlon) nyakörvek, hámok és pórázok a legmegfelelőbbek, a bőrt nem szeretem, mert egy idő után kinyúlik és nem lehet a kutyát megfelelően irányítani. Persze vannak jó minőségű bőr nyakörvek és pórázok, de azok olyan drágák, hogy sokkal jobban megéri a textil. A felszerelést mindig szakáruházban vegyük vagy rendeljük, legyen erősen megvarrva, erős csattokkal. Lehetőleg vigyük magunkkal a kutyát, hogy rá tudjuk próbálni. Ha nem tudjuk magunkkal vinni, mérjük le a nyakát és mellkasát, hogy biztos megfelelő méret legyen. Amire nagyon kell figyelni, hogy a nyakörv és póráz ne legyen túl keskeny. Nagyobb testű kutyáknál fémből készült fojtó nyakörv is szóba jöhet, de ezek használatát mindenképpen meg kell tanulni, mivel helytelen használat esetén sokat árthatunk a kutya fejlődésének. A fémből készült póráz kerülendő, a flexi póráz tilos. Egyik sem alkalmas arra, hogy a kutyát tanítsuk és megfelelő kontrollal sétáltassuk.
2. Szoktatás – Igazából teljesen mindegy, hogy mi a felszerelés és milyen a kutya. Lehet egy tenyésztőtől vásárolt kölyök vagy egy menhelyről örökbe fogadott felnőtt kutya, mindegyiket ugyanúgy kell szoktatni a felszerelésekhez. A szoktatást minél előbb el kell kezdeni, lehetőleg az első naptól kezdve. Először csak a nyakörvet tegyük rá a lehető legkevesebb stresszt okozva a kutyának. Sok olyan gazdi van, aki annyira elszúrja már az elején, hogy később a kutyát kergetni kell vagy éppen harap, ha a nyakörvet rá akarja tenni. Először mutassuk meg neki a nyakörvet, aztán simogatás mellett tegyük rá. Eleinte csak néhány percet legyen rajta, aztán egyre növeljük az időt, míg már teljesen közömbössé válik. Ilyenkor jöhet a póráz, amit először a lakásban vagy udvarban csatolunk rá, de ne fogjuk meg, hagyjuk hogy húzkodja maga után. Jutalomfalattal motiválhatjuk is, ezzel elősegítve, hogy minél gyorsabban megszokja. Ha netán megpróbálkozna a póráz rágásával, azonnal tiltsuk meg neki, ne huzakodjunk vele, inkább cseréljük el a pórázt egy jutifalattal. Amikor már önfeledten sétál velünk az udvaron vagy lakásban úgy, hogy a póráz is rá van csatolva, akkor megfoghatjuk a pórázt és így gyakorlunk tovább, jutifalattal, sok-sok pozitív megerősítéssel. Néhány alkalom gyakorlással már meg is alapoztuk a stresszmentes kutyasétáltatást.
3. Hangulat – A kutyák tanításánál, nevelésénél nagyon fontos a hangulati tényező, így a sétáltatásánál is. Azt szoktam javasolni, hogy a kutyákkal való foglalkozást soha ne kényszerként, hanem kikapcsolódásként éljék meg a gazdik. Ha a gazdi ideges vagy feszült, a legtöbb kutya megérzi és idegesség válik. Ilyenkor nehezebb a kommunikáció és a tanulási fázis elején egy rossz mozdulat a pórázzal hosszú időre visszavetheti a fejlődést. Szóval, ha a kutyánkkal foglalkozunk, mindig legyünk vidámak és csak annyi időt gyakoroljunk vele, amit tényleg jókedvűen tudunk végigcsinálni.
4. Türelem és fokozatosság – Ha eljutottunk addig, hogy a lakásban vagy udvaron nyugodtan sétálgat velünk pórázon a kutyánk, akkor ne úgy folytassuk, hogy rögtön több kilométeres sétára indulunk. Az elején nem a séta mennyisége a lényeg, hanem a minősége. Első néhány alkalommal bőven elég, ha a ház előtt körülnézünk, miközben kutyánk ismerkedik a zajokkal, közlekedési eszközökkel, stb. Ha valamitől megijed, ne meneküljünk el vele együtt és ne is kezdjük el simogatni. Igazi vezető módjára mutassunk nyugodt, magabiztos viselkedést és fokozatosan szoktassuk az ingerekhez. Ezért is fontos, hogy fokozatosan növeljük a séta hosszát, eleinte a ház előtt, aztán a következő házig és így tovább, hogy saját tempójában ismerje meg a környezetét. Szomorú látvány, amikor az alig három hónapos kölyköt végigrángatják az utcán, de az sem éppen szívderítő, amikor egy rettegő kutya rohan hazafelé a póráz végén maga után vonszolva gazdáját.
5. Irányítás – Nem szabad elfelejteni, hogy mindig mi irányítunk és nem a kutya. Nem arra megyünk, amerre a kutya akar és nem olyan tempóban haladunk, ahogy a kutya diktálja. Mi határozzuk meg az útirányt és a tempót is és ehhez tartjuk is magunkat. Tipikus példa az irányítás hiányára Károly bácsi és Frakk. Kizárólag a gazdin múlik, hogy irányítás alatt tartja-e a kutyát vagy nem. Ha az előző pontokban leírtak alapján tanítjuk a kutyát, akkor nagy nehézségek nem lesznek, de azért van néhány örök probléma. Mi van akkor ha húz a kutya pórázon? Sokféle módszer van, amivel kezelhető, de amit biztos tilos futni utána és hagyni, hogy ő irányítson. Ami még tilosabb, idegeskedni rajta. Személyes tapasztalatom az, hogy kell némi kényszert alkalmazni, de a túl sok kényszer nem jó. Már az első rövid sétáknak is szabályozottnak kell lenni, ha megfeszül a póráz, én azonnal megállok, magam mellé hívom, vagy póráz segítségével magam mellé húzom a kutyát és csak ha lelazult a póráz, akkor indulok tovább. Az első néhány alkalommal sokszor kell megállni, de aztán hamar rájönnek a kutyák, hogy mi az elvárás. Ha viszont rángatjuk, kiabálunk, idegesek leszünk, épp az ellenkező hatást érjük el. Egyre jobban húz, egyre jobban lázad és örökre elronthatjuk a sétáltatást. Ha megáll a kutya, lemarad vagy nem akar jönni, akkor se rángassuk, hanem kedves hangon, akár leguggolva hívjuk magunk mellé és jutalmazzuk, dicsérjük meg. Az is fontos, hogy a sétának a sétáról kellene szólnia, nem a szimatolásról, oszlopjelölgetésről. Természetesen kell adni a kutyáknak lehetőséget séta közben a szimatolásra és dolguk elvégzésére, de a megfelelő helyen és időben. Összefoglalva, viselkedjünk igazi falkavezérként, mutassuk meg kutyánknak, hogy milyen jó mulatság a közös séta!
6. Kommunikáció – Nagyon fontos, hogy a kutya és a gazdi között séta közben is megfelelő kommunikáció és kapcsolat legyen. Természetesen ezt is a lakásban vagy udvaron kell elkezdeni, illetve érdemes gyakorolni már a legelső sétánál is, hogy ha a kutyát nevén szólítjuk, nézzen ránk, ugyanis bármikor adódhat olyan helyzet séta közben, hogy ránk kell figyelnie. Pár szem jutifalat elég ahhoz, hogy megértse, hogy ha szólunk, akkor figyelnie kell. Később, ahogy fejlődik, egyre több helyzetben gyakoroljuk vele a figyelmet, míg el nem érjük azt a szintet, hogy bármilyen szituációban tudunk vele szemkontaktust létesíteni. Így ha pl. egy agressziót mutató kutyával találkozunk is, nem azzal fog törődni kutyánk, hogy leálljon-e vele vagy ne, hanem okosan és ügyesen minket fog figyelni.
7. Etikett – Lassan, de biztosan alakul a kutyatartási kultúra, de azért még vannak hiányosságok. A kutyasétáltatásnál mindig figyelemmel kell lennünk a környezetünkre, hogy ne zavarjuk meg mások nyugalmát, ne veszélyeztessük testi épségüket. A teljesség igénye nélkül néhány íratlan szabály:
- Egyik legfontosabb, hogy járdákon, szűk helyeken mindig rövid pórázon, magunk mellett tartsuk a kutyát, a flexi póráz használata pedig tilos. Gondoljunk csak bele, jön egy kisgyerekes család, a kutyánk meg hosszú pórázon van és éppen irányt vált, ezzel könnyedén elsodorhat egy kisebb gyereket, a flexi póráz pedig komoly sérülést okozhat.
- Ne engedjük, hogy kutyánk séta közben más embereket szimatoljon, szatyor, ruházat után nyúljon, esetleg kerékpárosokat vadásszon. Ha tudjuk, hogy valamire érzékeny, akkor az ingerrel való találkozás előtt álljunk meg és vonjuk el a figyelmét pl. jutifalattal.
- Ha valaki megkérdezi, hogy megsimogathatja-e és barátságos a kutyánk, akkor ültessük le és így engedjük ismerkedni. Gyakori, hogy gyerekek váratlanul odaszaladnak, ilyenkor határozottan szóljunk nekik, hogy álljanak meg és először kérdezzék meg, szabad-e.
- Más kutyával való találkozás esetén, kérdezzük meg, szabad-e barátkoztatni, de mindig figyeljünk a pórázon ismertetéssel, mert sok kutya másképpen viselkedik pórázon, mint póráz nélkül. Semmiképpen ne engedjük, hogy a pórázok egymásba tekeredjenek vagy hogy játszani kezdjenek a kutyák.
- Soha ne engedjük kerítésen belül levő kutyákhoz a kutyánkat, mert egyrészt balesetveszélyes, másrészt zavarhatja mások nyugalmát.
- Ne engedjük, hogy kutyánk mások értékeit jelölgesse, pl. külső virágos kert, házfal, kerítés. Az ürülék összeszedése városi környezetben kötelező, a természet lágy ölén véleményem szerint ott lehet hagyni, természetesen akkor, ha nem éppen egy út közepére sikerült.
Összefoglalva az örömteli kutyasétáltatás szempontjait, tanítsuk kutyánkat fokozatosan, irányítsuk megfelelően és mindig legyünk tekintettel másokra! Igyekezzünk úgy sétálni kutyánkkal, hogy mosolyt csaljunk mások arcára, de a legjobb, amikor séta közben folyamatosan azt halljuk azoktól az emberektől, akik szembejönnek, hogy “de okos kutya”, “de jól nevelt kutya”. Na akkor biztos jól csináljuk!
Pirka Ildikó
(kutyakiképző)
(kutyabarát.hu)
