Klikkesedés – klikker képzés

Korábbi cikkünkben, kutyakiképző szaktanácsadónktól, Miklósi Bernadettől olvashattatok a klikker kiképzésről. A cikkben Bernadett kitért a módszer etológiai hátterére, a klikker széleskörű használatára, valamint ezek előnyére és hátrányára egyaránt.

Klikker-tréning

Manapság legtöbbször a klikker-tréning kifejezést kutyások körében hallhatjuk, holott a módszer univerzális, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy a kezdetek kezdetén még tengeri emlősöknél csattantak fel az első klikkelések. Ezek után az állatkertekben is elterjedt a módszer, köszönhetően az egyszerű mechanizmusnak, amelyen a tréning alapszik (klasszikus, illetve az operáns kondicionálás). A jutalomfalat minden állat (akár társállat vagy vadállat) számára egyformán jó motiváló eszköz, hiszen az élelemszerzés, az erre való törekvés az állatok alapvető viselkedési formája.

Azonban nem kell a régmúlt idők állatkertjére gondolnunk, ha a klikker kiképzésről beszélünk, a módszer a mai napig a leghatékonyabb, valamint leginkább állatbarát.

Az állatkerti képzések során, ne csak a különleges mutatványokra, dupla esetleg tripla szaltókra gondoljunk, hanem a sokszor általános, egyszerűnek vélt viselkedési formákra is. Vegyük például az állatorvosi kezeléseket, vagy akár egy általános állapotfelmérést. Kutyák esetében ezt nagyon könnyű megoldani, feltesszük kutyánkat a vizsgáló asztalra, és ha kedvenc négylábúnk nagyon ellenkezik, az orvos asszisztense segít a kutya lefogásában, amíg a vizsgálat, illetve beavatkozás történik. Veszélyes és nagyobb méretű állatok esetén ez már problémásabb lehet. A klikker képzés segítségével az állatok számára könnyen megtanítható annak a pozitúrának a felvétele, amely segítheti az állatorvos munkáját.

Megfelelő kondícionálás mellett pedig az állatokat hozzá lehet szoktatni a különböző beavatkozásokhoz, amely alatt nem éri őket fizikai kényszer, nem stresszelnek, hanem a feladat végrehajtására törekednek, amely minden esetben finom falatokkal, kedvenc csemegével zárul. Az orvosi kezeléseken túl, hasznos lehet, ha az állat a szállító boxhoz van szokva, kézből tud elvenni élelmet és csakúgy, mint a kutyák esetén, a mutatványok számának csak a képzeletünk szabhat határt.

Természetesen mindez fokozatosan, lépésről lépésre történik a klikker képzés során. Ennek fázisait szeretném nektek bemutatni.

Helyszínünk a Fővárosi Állat- és Növénykert Dél-Amerika háza. Itt találhatóak a vízidisznók, nagy marák, mókusmajmok és történetünk főszereplői a tapírok, név szerint Szuki és Géza.

Szuki és Géza a két tapír, valamint gondozójuk, Domonkos Zoltán

Az állatok gondozója, Domonkos Zoltán már korábban is elkezdett foglalkozni a tapírok klikkeres tréningjével, én így már a folyamat közepébe csöppentem bele. A nőstény, Szuki (a nagyobb) tűnt érdeklődőbbnek, így a képzést vele kezdték el. A tréning bevezetése a szokásos módon kezdődött, klikk-jutalomfalat. A tapírok esetében erre a háztartási keksz bizonyult a legalkalmasabbnak. Ezt annyiszor gyakorolták az állatok, míg a klikk elhangzása után már figyeltek a trénerre és várták a jutalmat. Ezután jöhetett a következő szint.

A klikker mellett egy további eszköz is használatra került, az úgy nevezett célpálca, vagy target bot. Ezt az eszközt a klikkerrel együtt szokták alkalmazni, és az állat célkövetését segíti elő.

Target bot, avagy egy könnyű bambusz szár, egy petpalackkal a végén, valamint az elmaradhatatlan klikker (természetesen rágócsont alakú)

Ebben az esetben az állat orra alá nem egy jutalomfalatot nyomunk, amellyel megvezetjük és a kívánt helyzetbe „tereljük”, (ez sok esetben elvonja a kutya figyelmét a tanulásról, túlságosan is motiválttá válik) hanem egy botot használunk, amely a kíváncsi állat érdeklődését felkelti és ezáltal, követni is fogja azt. Amint az állat a bot felé közelít az orrával, máris jöhet a klikk és a jutalom, ezzel mindaddig lehet gyakorolni, amíg sikerül odáig eljutni, hogy már csak a bot végének megérintésére jár jutalomfalat. Jelenleg Szukival itt tartunk, akár fent vagy lent, magasan vagy alacsonyan van a bot, ő a végét megérinti illetve követi azt.

Azonban lényeges különbség van a társállatok és a vadállatok klikkeres képzése között. A kutyáknak természetes közegük az ember, a feladat-teljesítés, a megfelelés a gazda felé minden kutyában megvan, csak a megfelelő módszerrel kell ezt előcsalnunk belőlük. A vadállatok esetén, ha még fogságban is születtek, ezek a tulajdonságok hiányoznak. Így a klikker képzés nagyon lassan indul el, a legfontosabb kezdeti lépés a bizalom kialakítása, az, hogy az állat ismerje gondozóját. Ha ki is alakul ez, még mindig nehezebb dolga van egy állatkerti trénernek, hiszen például a kutyákkal ellentétben, ezek az állatok nincsenek hozzászokva az emberi „elvárásokhoz”, ha nincs kedvük dolgozni, ők bizony nem is fognak. Ezért egy-egy gyakorlás napokig kimaradhat, vagy néhány klikkelésig tart csupán.

Szukival már elkezdtük a lábemelés gyakorlását is, fontos lenne, hogy az orvosi vizsgálatok során tartsa magától a lábát, így legközelebb már ennek fázisairól is fogok tudni beszámolni nektek.

Szánthó Flóra

(kutyabarát.hu)