Mancs – érdekességek a kutyák tappancsáról
Sokat tudunk a kutyákról, és a feléjük irányuló tudományos és laikus érdeklődés révén ez a tudás napról napra bővül. A kutyák végtagjai, és azon belül a mancs is, számos érdekes titkot rejt, ezek közül osztunk meg néhány érdekességet az alábbiakban.
A kutya csontvázát alkotó (átlagosan) 319 darab csontból jó pár található a mellső és hátsó lábfejekben. Ezek közül gyakorlati szempontból a lábujjakat alkotó csontok a fontosabbak, mivel a kutyák a testtömegük nagyobb részét ezekre terhelik – ellentétben például az emberrel. Mi a talpunkon viseljük a teher legnagyobb részét.
Hány ujja van a kutyának?
A kutyák átlagosan négy lábujjal rendelkeznek a hátsó és 4+1 lábujjal a mellső lábukon. Vannak azonban fajták/egyedek, amelyek ennél több lábujjal élnek. A norvég lundehund egy kistermetű spitzféle, melyet kifejezetten a lundafélék vadászatára tenyésztettek ki. A vastag, vízálló bundája mellett ebben segít neki 6 lábujja is, melyek segítségével jobban mozoghat a vízben és a sziklás partokon való közlekedés sem okoz problémát.
Speciális mancs kialakítások
Szintén fajtajellegzetesség az úszóhártyás mancs. Ezzel jellemzően a „vízikutyák”, például a labradorok vagy az újfundlandiak rendelkeznek.
A mancs nemcsak a vízhez, de a hóhoz is alkalmazkodott az idők során: az alaszkai malamut lábujjai például úgynevezett hótalppá („snowshoe feet”) alakultak. Ez azt jelenti, hogy a lábujjak szétterültek, hogy egyenletesebb súlyeloszlást biztosítsanak a hóban közlekedő kutyának, akárcsak egy hótalp az embernek. Minél nagyobb felületen oszlik el a testtömeg, annál kevésbé süllyedünk be a hóba.
A hideghez való alkalmazkodás a mancs fejlődése során azzal is járt, hogy a talppárnák viszonylag vastag zsírpárnákra tettek szert, illetve a talpat öt réteg bőr borítja. Valójában azonban nem ez tartja melegen kedvencünk talpát a téli hidegben, hanem az ujjak között növő vastag szőr. Enélkül a kutyamancs is ugyanúgy dideregne a hidegben, mint az ember mezítláb.
A farkasköröm funkciója
Egyes kutyák kettő helyett négy farkaskörömmel jönnek a világra, míg másoknak a mellső lábukon van, és a hátsón nincs. Az is előfordul, hogy duplán jelenik meg: egy mancs két farkaskörömmel. A farkaskörömről régebben azt gondolták, hogy a mancs funkció nélküli része, és gyakran el is távolították. Mára azonban tudjuk, hogy fontos szerepe van a stabilitásban, elsősorban sportoló kutyák esetében. Hirtelen irányváltásnál és gyors futásnál segít stabilizálni a lábat.
