A gyerekek szomjazzák a tudást az állatokról, csak át kellene adnunk nekik
A Kutyabarát.hu csapata és önkéntes állatmentők összefogtak, hogy bebizonyítsák: a gyerekek mindenre nyitottak, minden érdekli őket, ha állatokról esik szó, főleg, ha szemtől szemben láthatják őket. Egy általános iskolában jártunk, ahol hétköznapi és különleges társállatainkon keresztül mutattuk be: minden gyermek megnyitja a szívét, ha pozitív példát lát maga előtt.
Madár Judit és Remkó Attila önerőből menti a körülöttük bajba került állatokat, legyen az kutya, sikló, teknős vagy gerle. Úgy gondoltuk, megfelelő kis családdal rendelkeznek ahhoz, hogy egy különleges délelőttöt szerezzenek pár kisgyereknek.
A program nem volt céltalan: az állatszerető emberek ugyanis még mindig hisznek abban: ha a gyerekek elé követendő példát állítunk, és megmutatjuk, hogyan kell tisztelni az állatokat, akkor a felnövekvő generáció hatalmas változásokat érhetne el az állatokhoz való hozzáállásban, a felelős állattartásban.
Az iskolában gyorsan híre ment, hogy egy kutya szuszog békésen az egyik osztályban, így már az osztálytermen kívül is nagy volt az izgalom, a lelkesedés.
Örömmel tapasztaltuk, hogy a legtöbb kisgyermek jelezte, hogy együtt él valamilyen háziállattal, és kérdéseinkre is fantasztikusan okos válaszok születtek.
Az ünnepek kapcsán az élő állat ajándékozás veszélyei is szóba kerültek. Megkérdeztük a gyerekeket, mit tesznek akkor, ha állatot kérnek karácsonyra a Jézuskától, de a Jézuska nem olyan állatot hoz, amilyet ők szerettek volna vagy félnének az új jövevénytől.
„Ha nem olyan, amilyet szerettem volna, akkor megszeretném őt. Ha pedig félnék tőle, akkor megpróbálnám legyőzni a félelmemet” – hangzott el egy mindössze 7 éves kislánytól.
A gyerekek hihetetlenül okosak és együttműködőek voltak, tisztelettel fordultak minden állat felé, akikből volt bőven: eljött Pompom, a gerle, Houdini, a sikló, Nápolyi, a francia bulldog kutyus, Moyo, a 6 hetes keverék kölyök, akit azelőtt pár nappal dobtak be egy család udvarára – természetesen ő volt a program egyik sztárja, de oltások híján a kisgyerekek tiszteletben tartották, hogy őt még csak távolról lehet szeretni.
És ott volt még Teknőc Küldönc, a sérült páncélú teknős, és Szikra, a szakállas agáma is segítette a barátkozást.
Ha a gyerekeknek kiskortól kezdve megmutatjuk, hogy az állatok nem az ember prédái, nem áldozatok és nem tárgyak, akkor jó esélyünk van rá, hogy szépen lassan minden generáció hozzátegyen valamit az állatokkal szembeni felelősség vállaláshoz, a természet védelméhez és a bolygó mentéséhez.
Ha néha otthon ennél rosszabb hozzáállást is lát a gyermek, a közösség formáló ereje akkor is nagyon erős tud lenni – úgyhogy minden szülőnek azt tudjuk javasolni: keresse meg a helyi állatvédőket, menhelyeket, hogy van-e valami állatos programlehetőség, amit meg tudnak osztani gyermekeikkel.
Reméljük, hamarosan iskolai tananyag lesz az állatokkal való helyes bánásmód!
Itthon és külföldön számos pozitív példa állhat előttünk:
Terápiás kutya, adományok és szeretet egy magyar oviban
Iskolák, ahol nem piros pont, hanem a kutya a jutalom a jó magaviseletért
Az iskola örökbe fogadott egy kutyát, hogy oldja a gyerekekben az iskolai stresszt
Amikor iskolások teszik szebbé a menhelyi kutyák környezetét
(kutyabarát.hu)
