Várvizi Péter a konyhán, kutyája az étteremben

Kutyabarát 2017. március 22.

Várvizi Péter a legjobb magyar séfek egyike. A fantasztikus ételkülönlegességek megalkotása mellett pedig a kutyabarátság terén is olyannyira elhivatott, hogy a Larus étterem miatta is lett kutyabarát. Míg ő a konyhában főz, kedvence, Villám az étteremben várja. De vajon mit eszik egy séf kutyája?

A munkád a szenvedélyed is egyben?

Azt hiszem, egyszerűen az ízek kifejezőeszköze annak, amit érzek és látok. És nagyon szeretek igazán jókat enni. Nem szeretek evés közben unatkozni. Az pusztán a fiziológia. Azt szeretem, ha minden falatot élvezhetek. A tányérjaimat ennek szellemiségében alkotom és készítem el. Leggyakrabban csak leülök egy ceruzával és egy kockás papírral és elkezdem megrajzolni mindazt, amit, ha megehetnék, örömmel töltene el.

A Larus étterem tavaly különdíjat kapott az Év Kutyabarát Helye Pályázaton, mint a legjobb kutyabarát étterem.

A Larus egy nagyszerű intézmény. A legkreatívabb gasztroközpontként említeném magunkat. Jelenleg egy nagyszerű csapattal dolgozhatok, és egyre erősebben bontakozik ki az a műhelymunka, amely nagyon sok, kemény és fáradságos munka eredménye. Abban, hogy mára a hely kutyabarát díjjal rendelkezik, ebben nagy segítségem volt Losits Gábor is, aki a Larus marketing vezetője. De azt gondolom, hogy az egész házban dolgozó személyzet hozzátette mindazt, hogy ezt a címet megkapjuk.

Sokan látogatnak meg titeket kutyával?

Budapest egyik kiemelkedő zöldövezetében lehetünk, méghozzá alig pár lépésre a város, nyüzsgő forgatagától. Így magától értetődik, hogy sokan jönnek kutyát sétáltatni, akikre ugyanúgy odafigyelünk, ha éppen a teraszon vagy az étteremben helyet foglalnak és szeretnének bármit elfogyasztani, miközben a vendég fél szemét a szaladgáló ebén tartja. A fő titok, hogy teljesen természetesen kezeljük, hogy ha valaki éppen kutyával érkezik. Vannak törzsvendégeink, akik rendszeresen a kutyájukkal együtt térnek be hozzánk. Kollégáim ezen kutyákat név szerint ismerik.

És a saját kutyád?

Az első igazán saját felelősséggel nevelt kutyusomat 12 éves koromban kaptam, egy magyar vizslát, Bercit. Az iskolán kívül mindenhol velem volt. Jól emlékszem: egy ausztriai síelésből jöttem siettem haza, mert édesanyám szólt, hogy Berci beteg. Hazaértem, ölembe hajtotta a fejét és elment. Megvárt.

Aztán kellett egy kis idő, amíg képes voltam másik kutyát magamhoz venni. És egyszer csak megláttam a jelenlegi kutyámat. 4 hetes volt. Egy „koszos képű” border collie, Villám, ma már 7 éves. Szinte minden reggel a Sió-parton fut velem, és élvezi a végtelen szabadságot. Olykor a nagyvárosba is elkísér, például karácsonykor a Larusba. Amíg én a konyhán dolgozom, ő az étteremben vár.

Péter gyermeke és Villám

Milyen gazdi vagy?

A legfontosabb négy parancs érdekel, hogy a kutyám ezeket tudja: Lábhoz! Indulj! Feküdj! Stop! Nagyon sokat tanulok még a mai napig is Villámtól, magamról. Szeretem nézni, ahogy a mezőkön szélvész sebesen fut. Lenyűgöz az a feltétel nélküli öröm, amivel nap, mint nap megajándékoz. Ahogy az állat megéli a jelent. Neki sosincs rossz idő, sose lusta kimozdulni. Így megyünk, ha esik, ha fúj. Ha ő nem lenne, lehet, olykor nem mennék, és nem vennék észre újabb szépségeket a természetben. Amelyekből aztán lehet, egyszer kockás papírra vetett rajz születik…

A saját kutyád mit eszik, szoktál neki főzni?

Sose főzök neki. Száraztápot kap, abból igazán prémium minőséget. Ugyanúgy szigorúan odafigyelek a napi adagokra és a minőségi alapanyagokra, mint a magam étrendjében.

Miért tartod fontosnak, hogy egy hely kutyabarát helyként működjön?

Nekem a kutya mindig jelen volt az életemben. Szüleim, édesapám is nagy kutyás. Édesanyám egy perc alatt elkényeztetné Villámot, ha megengedném. A barátaim szintén nagy kutyások. De a kutya felelősség. Nem kicsi. Így ha valaki kedvencével megy valahova, akkor egyszerűen jól esik neki, ha nem kell kirekesztettnek éreznie magát, csak azért mert kutyával van.

Ezeket a portrékat is ajánljuk: