Miért ne simogassuk a segítőkutyákat munka közben
Időről időre felvetődik az a kérdés, vajon miért ne simogassuk a vakvezető- és egyéb segítőkutyákat munka közben. Egy hölgy az interneten összeszedte a legfontosabb okokat.
Császár Angelika bejegyzése elgondolkodtató, persze, mint minden érzékeny témában, ő is az elején leszögezte: semmilyen rossz szándék nem vezérli, csupán segíteni szeretné az egymás iránti megértést és toleranciát.
„Ma reggel az 1-es villamos vonalán utaztam, közel 40 percig, ez alatt az idő alatt legalább 20 ember megsimogatta a kutyámat. Amiért ez probléma:
1. A vakvezetőkutya munkakutya, tehát villamoson, buszon, közlekedési járművön, utcán nem hobbikutyaként van jelen. Ha esetleg bárki megkérdezi a simogatást, és nem a zebra közepén vagyunk, megszoktam engedni!
2. Egy nap nem EGY ember simogatja meg szó nélkül, hanem sokkal több, sőt még szó nélkül kaját is adnak éppen neki, és ennek a végtermékét éppen én takarítom ugyan is ezek a kutyák (is) prémium tápot kapnak, így a gyomruk nagyon másra nincs felkészülve! Mondanom sem kell, hogy a látás hiánya miatt nem a kedvencelfoglaltságom a terméket takarítani, ugyan is mire én megtalálom addigra egy úttal bele is nyúlok, továbbá ha az miatt a kaja miatt huzamosabb ideig beteg marad a kutya, én fizetem az állatorvost!
3. A simogatások következménye az, hogy a kutya velem szemben lesz szófogadatlan, mert hogy a simogatás egy jutalom, de ha a semmiért is jutalmat kap akkor már nem fogja értékelni, és megenged magának bizonyos dolgokat. Pl. A zebra, járda közepén elkezd oda vinni ahhoz az emberhez aki cuppog neki, fütyül, megsimogatja, és ez életveszélyes is lehet nekünk!
4. Nekik felelősségük van, illetve „viselkedniük” kell egy fajta módon bizonyos helyeken, pl. munkahely, kórház stb.. Ha most ilyen helyeken átmegy rakoncátlan szófogadatlan kutyába, az nagyon nem jó!
Elhiszem, hogy nagyon nehéz megállni, hogy ne simogassátok meg, de kérlek szépen Titeket NE TEGYÉTEK, legalább is kérdezés nélkül SEMMIKÉPPEN SE!
Nektek „csak egy simogatás” NEKÜNK az életünkbe is kerülhet!!
Ráadásul én se, sőt senki se megy oda a másikhoz, hogy a szemét megsimogassa, vagy hasonlók! A feljebb említett esetekben pedig a kutyusunk a szemünkként funkcionál!
Nem kétlem, hogy jó szándékkal vagytok felénk, de a segítségünkre szeretnétek lenni, nem pedig akadályoztatásunkra!
Hozzá teszem nem CSAK munkakutyák, de mindennek meg van a helye és ideje!
Attól, hogy nem hagyom megsimogatni éppen, mert olyan helyzetben vagyunk, avagy tudom, hogy mi a pontos következménye, ha engedékenyebb vagyok, illetve már az nap így is tett rossz fát a tűzre, még nagyon-nagyon szeretem a kutyámat! Sőt nem kínzom stb., minden meg van neki engedve, nagyon szeretve van, meg van minden kedvező lehetősége teremtve, csak olyan felelőssége van, amihez a szigor, határozottság is kell!!
A kutyáink akkor munkakutyák, amikor rajtuk van a piros vakvezetőhám!”
Kapcsolódó tartalmak:
3 órán át a földön ült segítőkutyájával, mert nem adták neki a lefoglalt helyét
Beszélgetés az első magyar vakvezető kutya-iskola megalapítójával
Vegyél könyvet, és támogasd a vakvezető kutya-kiképzést
(kutyabarát.hu)
