Saját KB bal
Saját KB jobb

A természetes fogtisztító rágcsa veszélyei

Rágcsa-dilemma

Kell rágcsa a kutyának, vagy nem? És ha igen, milyen az ideális? Sokan ódzkodnak a kereskedelmi forgalomban kapható fogtisztító pálcák, jutalomfalatok használatától, leggyakrabban az összetevők miatt. A gyári fogtisztító rágcsák összetevői nagyrészt feldolgozott alapanyagok, állati nyesedék és egyéb melléktermékek, egy jó adag keményítővel kiegészítve, a kemény, rágható állagért. Vannak persze kivételek, ahol a gondosan válogatott összetevők és kialakítás révén a jutalomfalat nem csak felesleges kalória, hanem a fogak ápolásában és a táplálkozásban is hasznos.

A feldolgozott jutalomfalatok ellenzői többnyire az állatfelszerelés üzletek természetes rágcsákat kínáló részlegét részesítik előnyben, hiszen itt természetes formájukban találhatók az állati eredetű rágcsák. Csontok, nyelőcső, gége, és még sorolhatnánk, amelyeket megfelelően kezelve, fogyasztásra készen árulnak. És persze a kutyák imádják! Sok gazdi szerint sokkal természetesebb, az ösztöneiket jobban kielégítő élmény így a rágcsálás.

rágcsa rawhideValahol a teljesen mesterséges rágcsa és a természetes állati részek között találjuk a marhairhából előállított, fehér, többnyire csont formájúra hajtogatott rágcsákat. Ezek a hófehér “rawhide” falatok a marhabőr alsó rétegéből, az irhából készülnek. A szarvasmarha bőrét lefejtik, majd a felső réteget a bőripar hasznosítja, és a kevésbé használt alsó rétegből, az irhából készülnek ezek a rágcsák. Az irhát tisztítják, darabolják majd a kívánt alakzatra hajtogatják és hőkezelik. Ettől nyeri el hófehér színét és keménységét.

Az eljárásnak ezzel a részével semmi baj sem lenne, ha nem egy húsipari melléktermék (bőr), a másodlagos ipar által sem felhasznált részéről lenne szó. Felmerülhet a gyanú, hogy az amúgy kidobásra ítélt irha vajon megüti-e azt a minőséget, hogy az állateledeleken kívül bármi másban is felhasználható legyen.

Honnan származik az alapanyag?

Mielőtt bármilyen nasit, rágcsát vagy eledelt vásárolnánk a kutyánknak, érdemes elgondolkozni azon, hogy tulajdonképpen mi is az, amit megveszünk? Nézzük meg az összetételt, nézzük meg, hogy honnan származik a termék, mert ezek mind fontos információval bírnak. Az élelmiszeriparban az előállított termékek különböző besorolást kapnak. Vannak az első osztályú termékek, amelyek minősége és esztétikai jellemzői is megfelelnek a legmagasabb elvárásnak. Ezek a szép egyforma barackok, a fess vákumcsomagolt csirkemellek, az L és M méretű, egyforma tojások és a legszebb steakek.

Azok az élelmiszerek, amik kicsit csúnyácskábbak vagy éppen nem egyformák, másodosztályú minősítést kapnak. Ez gyümölcsök esetében például egyáltalán nem jelent gondot, hiszen egy kicsit kisebb vagy kevésbé gömbölyű alma lehet éppen olyan finom, mint a tökéletesek. Itt lényegében arról van szó, hogy az ugyanattól a termelőtől származó, ugyanott és ugyanolyan körülmények között termelt almát osztályozzák, és a legszebbeket drágábban, a kevésbé szebbeket pedig olcsóbban adják el. Az ütődött, kishibás almákból lesz az almalé meg az almaszósz, kivéve persze a reklámokban. Azok az alapanyagok, amelyek nem ütik meg a szintet, emberi fogyasztásra alkalmatlannak minősülnek. Ez persze nem azt jelenti, hogy az élelmiszeriparon kívül nem fogják felhasználni.

Az állattenyésztés azonban kissé máshogy működik. Egy tehenészeten belül, a sztenderd körülmények és a folyamatos gyógyszerezés és ugyanolyan táplálás mellett nem nagyon vannak eltérések. Abban azonban van, hogy milyen célra tartják a marhákat.

A marhabőr eredete

Általában a húsukért tartott marhák élete a legvidámabb. A hús értékes, és minél jobb minőségű, annál drágábban lehet eladni, ezért fontos, hogy ezek a marhák egészségesek legyenek. Ne ringassuk magunkat illúziókba, a húsmarhák többsége is csak akkor lát napfényt, amikor beterelik őket a kamionba ami a vágóhídra viszi őket. A fogyasztó szempontjából azonban elmondható, hogy a húsmarhák húsa úgymond az első osztályú minőség, és ezt találhatjuk az élelmiszerboltokban és a hentesnél.

Vannak aztán marhák, akiket a tejükért tartanak. Az ő esetükben az elsődleges szempont a tejhozam: minél többet tejel egy tehén, annál nagyobb a haszon rajta. A már nem tejelő tehenek egy szép zöld mezőre kerülnek, ahol boldogan élhetik nyugdíjas éveiket. Ja, nem. Természetesen ők is a vágóhídra mennek, csak a húsukat már nem első osztályú termékként értékesítik, hanem mondjuk virslit vagy kutyatápot készítenek belőle.

A legszomorúbb élete a bőrükért tartott marháknak van… illetve ez így nem egészen pontos. A bőr az élelmiszeripar mellékterméke, és mind a húsukért, mind a tejükért tartott marhák bőrét felhasználják.

Itt azokról a szarvasmarhákról van szó, akik már másra nem jók, csak a bőrüket lehet felhasználni, meg a csontjaikat és egyéb részeiket mondjuk csontliszt gyártására. Ezek azok a marhák, akiket Indiában lehet látni, és akiket nem a húsukért tartanak, csak teherhordásra és a kevéske tejért. Na, amikor ezek a tehénkék elfáradnak az életben, akkor a parasztok megválnak tőlük, és az erre specializálódott emberkék a vágóhídra terelik a szerencsétlen, kivénhedt, sovány állatokat. Amelyik odaér élve, azt megölik és amit még lehet, felhasználnak belőle. India a világ egyik legnagyobb bőripari beszállítója, ezért valószínű, hogy a bőrcipő, amit viselsz is ilyen marhák bőréből van.

Miért fontos mindez?

Mi köze ennek az egésznek a kutya rágcsájához? Az etikai oldalon kívül az, hogy nem mindegy, hogy melyik célra tartott állatból készült. Minél minőségibb termék előállítása a cél, annál fontosabb az alapanyag minősége. Egy húsmarha esetében az élelmiszerlánc minden szereplőjének az az érdeke, hogy az állat egészséges legyen, míg egy kitudja-honnan-származó szarvasmarha esetében senki nem nézi, hogy milyen fertőző betegségeket terjeszt, hiszen nem kerül emberi fogyasztásra.

Ezért nem csak a saját, de a kutyáink érdekében is győződjünk meg róla, hogy az étel, amit adunk neki, valóban megfelelő. A legjobb, ha emberi fogyasztásra is alkalmas, de legalábbis az EU előírásainak megfelelően előállított, ellenőrzött élelmiszert adunk csak a kutyáknak.

Bujdosó-Szalay Adél / Kutyabarát.hu
Forrás: The Bark, PETA, AKC.org, pexels.

 

További érdekes cikkek
Hozzászólások
Töltés...

Weboldalunk a felhasználói élmény növelése érdekében sütiket használ. Elfogadom Tovább olvasok