Ivartalaníttatni vegán?
A napokban az egyik vegán csoportban felmerült a téma, hogy akik ivartalanítják a házi kedvenceiket nem is igazi vegánok, mivel ez csak a gazdik számára egy kényelmi döntés, amellyel korlátozzák kedvenceiket abban, hogy beteljesítsék földi pályafutásuk célját, azaz szaporodjanak. A hosszú és több ponton tényeket mellőző érvelésre pillanatokon belül több száz válasz érkezett, és szerencsére sokan ésszerűen látták a kérdést, mégis azt gondolom, hogy nem árt rávilágítani, hogy miért is ivartalaníttassunk.
Mi az a veganizmus, és hogy jön ez az ivartalanításhoz?
A veganizmus alaptétele, hogy minden élőlény azért születik a Földre, hogy saját életét élhesse. Az embereknek nincs joga beleszólni ebbe, nincs joga fogságban tartani, megölni vagy bármilyen módon kihasználni más állatokat. A vegánok kerülik az “állathasználatot”: például nem esznek állati eredetű ételeket, nem hordanak állati eredetű ruhadarabokat és nem használnak olyan terméket, amelyet állatokon tesztelnek. A vegánságba az sem fér bele, hogy egy állatot megvásároljunk, mivel az állatokat nem tekintik tárgyaknak, ezért értelemszerűen nincs is értékük.
Sok vegán megosztja az életét társállatokkal (többnyire befogadott, mentett állatokkal), akiket, mint minden gazdi, a szükségleteiknek megfelelően nevelnek és gondoznak. Mivel jelenleg egy nem vegán világban élünk, ezért nyilván, vegánként számos olyan kérdéssel szembesülünk, amelyre nincs tökéletes megoldás. Ilyen eset például, hogy ha a kutyánk beteg lesz, adjunk-e neki olyan gyógyszert, amelyet állatokon teszteltek? Nincs tökéletes megoldás, mérlegelnünk kell, és a kevesebb rosszal járó döntést kell meghoznunk. Ha egy állatot ivartalaníttatunk, az nyilvánvaló beleszólás az ő életébe, egy műtéti beavatkozás, amelyről kedvencünk nem dönthet. Azonban mi felelősséget vállaltunk az ő életért, ezért nekünk kell olyan döntéseket hoznunk, amelyekben sokszor nem lehetünk 100%-ig biztosak, és a felelős döntéseknél nem csak a saját, vagy kutyánk érdekeit kell figyelembe vennünk, hanem a társadalom többi tagjának érdekeit is.
Miért ne szaporodhatnának a házikedvenceink kedvükre?
Ma, Magyarországon több százezerre tehető a kóbor kutyák száma. Az utcán élő macskáké egyes becslések szerint milliókban mérhető. Ezeknek az állatoknak az élete borzalmas: éheznek, szomjaznak és fáznak, rengeteg élősködővel, betegséggel kell együtt élniük, nélkülözniük kell azt a gondoskodást, amelyet az embertől kaphatnak. Ennek egy felelős gazdi sem tenné ki a kutyáját, az biztos. Az állatmentők és a menhelyek a kóbor kutyáknak csak egy részét fogadják be, mivel nincsen kapacitásuk ennél többre, és ezeknek a befogadott kutyusoknak szintén csak egy része kerül gazdihoz. Az utcákon élő kutyák tehát vagy meghalnak ott, vagy egy gyepmesteri telepre kerülnek, ahol két hét karanténidő után helyhiány miatt elaltathatják őket. Mivel a befogadó gazdik száma véges, ezért minél több kutya (és macska) kerül az utcákra, annál nagyobb lesz a teher a rendszeren, és annál többjükre vár eutanázia.
De én szeretném, ha a kutyám teljességében élvezné az életét!
Minden felelős gazdinak az a célja, hogy a lehető legjobb körülményeket biztosítsa a kutyája számára. Ha szerinted ez az, hogy hagyod, hadd menjen a dolgára, hadd szaporodjon, akkor a következőkre számíthatsz: a kutyádnak születik 5 kölyke az első évben. A következő tavasszal már 6 ivarérett kutyád lesz, akiknek szintén hagyod, hogy kövessék az ösztöneiket. Ne beszéljünk most arról, hogy egyet-kettőt elüt egy autó, miközben szukák után kajtat, vagy összever egy másik kutya. Tegyük fel, hogy a 6 kutyádnak lesz egyenként szintén 5-5 kölyke. Következő évben 30 ivarérett kutyának születik 150 kölyke, majd már 900 kölyökkel gyarapodik a család. És így tovább. Ha így folytatod, hamarosan a kutyák szigetére kell költöznöd. “Jaj, de én keresek ám nekik jó helyet!” Igen? És akkor más gondoskodjon arról a pár száz kutyáról, akik a Te kutyád ivadékai? Esetleg ők is bekerülnek a rendszerbe, és egy gyepmesteri telepen végzik. Hol szolgálja ez a kutyák érdekeit?
A kutyák érdekei
Nagyon fontos azt észben tartani, hogy egy ivartalanított állat nem ábrándozik a szexről, nem érzi a szexualitás hiányát, a csajozással járó izgalom sem hiányzik neki. Az embereknek joguk van ahhoz, hogy döntsenek arról, hogy szeretnének-e utódokat vagy sem. Egy kutya ebben nem dönthet, ezért ha ivartalanítod, ha nem, mindenképp megtervezed helyette a családmodellt, mivel te vagy a felelős érte és a tettei következményeiért.
Egy ivartalanított kutya tökéletesen boldog és teljes életet élhet, ráadásul egy csomó egészségügyi kockázattól is megszabadul. Ezzel szemben, minden egyes megszületett kiskutya egy gyepmesteri telepen vagy menhelyen élő kutyától veszi el az esélyt az életre. Úgy kell ezt elképzelni, mint egy zsúfolt buszt: csak akkor szállhat fel új utas, ha valaki kiszáll. És itt kiszállás alatt halált értünk. Ha bármilyen filozófia mentén hagyod, hogy a kutyád utódokat hozzon a világra, egy másik állatot küldesz a halálba. Az ivartalanítás nem csak egy egyedet érint, hanem hatással van több száz másik kutya életére is, akiknek az élete pont ugyanannyira számít.
