Saját KB bal
Saját KB jobb

Kutyagyász – létezik-e?

Számtalan történet kering a kutyák hűségéről és akár évekig tartó bánatáról társuk elvesztésekor. Sokan emberi érzelemnek tartják a gyászt, amelyre kutyáink nem képesek. Bemutatunk pár példát – mindenki döntse el maga. 

 

Még 2014-ben aludt el örökre Beni, a XVI. kerület leghíresebb kutyája. Beni volt a kerület számára a hűség mintaképe. 12 évig várta vissza halott gazdáját. A lakók kérésére örökbe fogadta a kerületi önkormányzat, és emléket állított dombormű formájában a „Beni a hűséges eb” címet viselő alkotással. Hűségéért cserébe nem maradt egyedül halálában sem, mellette voltak a búcsúzás perceiben, kutyások – kicsik és nagyok – ott álltak, hogy érezze, nincs egyedül.


Beni

Dr. Kubinyi Enikő, etológus szerint nehéz a kutyák érzelmeit vizsgálni, mert nem látunk a fejükbe. Ritkán következtethetünk egészen pontosan arra, mit érez vagy gondol egy kutya. De azt feltételezzük, hogy az egyszerűbb érzelmeket és néhány összetettebbet ők is érzik, és ide tartozik a gyász is.

Az állatok is gyászolnak, köztük a kutyák is. Összezavarhatja őket, és szorongást, félelmet kelthet bennük, ha eltűnik az életükből olyasvalaki, akihez kötődtek, akivel sok időt töltöttek együtt. De velünk ellentétben nem tudnak olyasvalakit – például háborús áldozatokat – gyászolni, akiket nem is ismertek, és biztos nem erősíti fel a fájdalmukat egy évforduló. Ha ilyenkor is szomorúnak látjuk őket, az csak azért lehet, mert a kutyák érzelmileg könnyen szinkronizálódnak a gazdájukkal.

Akárcsak az embereknek, a gyászoló kutyáknak is segít, ha érzik, hogy mellettük állunk, támogatjuk őket. Szánjunk egy kis időt a kedvenc tevékenységükre, kínáljuk őket finomságokkal, hátha ez átbillenti őket a szomorúságon. De ha ez nem megy, akkor se hagyjuk őket egyedül, kapjanak elegendő simogatást, kedves szót.

Statisztika

1996-ban az amerikai ASPCA, látva, hogy mennyire foglalkoztatja az embereket az állatok gyásza (Amerikában az emberek 62%-a tart valamilyen kisállatot), elindította a Társállatok Gyászprojektje nevű tanulmányát. Ebben megvizsgálták azt is, hogyan gyászolnak kutyák. A felmérés kimutatta, hogy a kutyák 36%-a kevesebbet evett, miután elveszítette egy kutyatársát, 11%-uk pedig egyáltalán nem evett. 63%-uk szokatlanul csendes vagy hangos lett, és több mint, 50%-uk még ragaszkodóbban viselkedett a gazdájával. A felmérés szerint a bánat okozta viselkedésváltozás nagy része 1-6 hónapon belül megszűnik.

Alapvetően két kapcsolati minőségről beszélhetünk: tekintély és érzelmi kötődésről

Tóth András iskolavezető (Z-Kutyaiskola) szerint a kutya helye a családban nem befolyásoló tényező, de abban, hogyan tudja feldolgozni a veszteséget, döntő szerepe van. Egy egészségesen nevelt kutya, aki alapvetően bízik az emberekben, könnyebben tud „továbblépni”.

Mindenki ismeri Hachiko esetét, aki mindenkivel szociális volt a környéken, ahol élt, mégis évekig járt ki a gazdája elé, annak halála után is a vonatállomásra. (Persze lehet erre azt mondani, hogy csak a korai berögződés, a megszokás késztette, illetve, hogy az állomás környékén szívesen látott vendég volt, így pozitív megerősítést is kapott, azonban sokakkal egyetemben én is szeretem azt gondolni, hogy „várta” a gazdáját.)

Akár gazdát vagy állattársat vesztett el a kutyánk – hogyan segíthetjük át a fájdalmán?

Ha a gazdáját vesztette el, segíteni csak úgy tudunk, ahogy egy ember esetében is. Tudatjuk vele, hogy az élet nem állt meg, illetve többet foglalkozzon vele az, aki a gazdi helyét átveszi az életében, ha úgy tetszik, „munkaterápiával” segíthetjük át ezen a nehéz időszakon. Fontos azonban, hogy ne másnap kezdjünk ebbe bele, amikor még friss az élmény, adjunk neki pár napot, és fokozatosan kezdjünk vele mind többet foglalkozni. Amennyiben állattársát veszti el, akkor a gazda jó esetben át tudja ezen segíteni, egyszerűen azzal, hogy a kutya feladatot kap: a gazdi szomorúságát kell enyhítenie, ebben nincsenek szabályok. Egy jól nevelt kutya a legjobb terapeuta.

Híresen hű ebek

Talán az egyik legrégebbi kutyagyász história Skóciából való. Greyfriars Bobby egy skye terrier volt. Kettesben élt gazdájával, aki minden szerdán elvitte magával ez edinburghi vásárba. Pontban egy órakor mindig elmentek ebédelni ugyanabba a vendéglőbe, ahol Bobby kapott egy süteményt. Bobby gazdája 1858-an meghalt. A greyfriarsi templomkertben temették el, ahova kutyákat nem engedtek be, ennek ellenére Bobby a temetési menettel tartott. Pár nappal később a vendéglős megdöbbenve tapasztalta, hogy Bobby a szokott időben ismét megjelent a szokott helyén. A vendéglős megsajnálta, adott neki enni. Ettől kezdve a kutya mindennap megjelent az ennivalóért. A vendéglős egy nap követte a távozó kutyát, és azt látta, hogy átbújik a temető kerítésén, és egyenest a gazdája sírjára fekszik. Később kiderült, hogy Bobby egész nap a síron fekszik, és csak akkor hagyja el, amikor enni megy. 14 éven keresztül őrizte a sírt, mikor 1872. január 14-én követte gazdáját. Ott temették el őt is. A vendéglő előtti kutat egy kutya szobra díszíti, róla mintázták.

Közelmúlt története Jon Tumilson tengerészgyalogos esete. Jon Tumilson többedmagával egy amerikai helikopter fedélzetén vesztette életét Afganisztánban, amikor egy rakéta eltalálta gépüket. A katona holttestét az Egyesült Államokba szállították. A gyászszertartást Iowa államban tartották, ahová az elhunyt katona családtagjai mellett Jon kutyája, Sólyomszem is elment. A labrador retriever ismételten példázta a sírig tartó kutyahűséget, a ceremónia alatt végig vigyázta elhunyt gazdája koporsóját.

Capitán megható története 2005-ben kezdődött, amikor Miguel Guzmán német juhászkutyát vásárolt. Különleges volt a kettőjük kapcsolata. 2006. március 24-én Miguel távozott az élők sorából. A kutya azóta is Miguelt keresi. Miguel felesége és fia már többször próbálták hazavinni a kutyát, de hiába. Az mindig elszökik otthonról, és mindig ugyanott találnak rá, a gazdáját várva.

Forrás és képek: wikipedia, pexels.com, MTI

(Kutyabarát.hu)

További érdekes cikkek
Hozzászólások
Töltés...

Weboldalunk a felhasználói élmény növelése érdekében sütiket használ. Elfogadom Tovább olvasok