Szaglászás, és ami mögötte van
Közösségi média
Megdöbbentő mennyiségű információt tartalmaz akár egyetlen csepp kutyavizelet is. Persze, négylábú társaink számára, akiknek szenvedélye a szaglászás. A szagmintából tudják, hogy az előttük arra járt kutyák milyen neműek, a szaporodási ciklusuk milyen szakaszában vannak, mit ettek és mennyire stresszesek. A kutyavizelet jelzi a területet, elfedi a hívatlan látogatók szagát és persze egyfajta „tinderként” is szolgál. Nem csoda tehát, hogy kutyáink ellenállhatatlan vágyat éreznek, hogy minden lehetőséget megragadjanak a szaglászásra.
Jogos a kérdés, hogy mivel a kutya vizelet információtartalmának viszonylag nagy része a szaporodással, párválasztással függ össze, vajon az ivartalanított kutyákat is érdeklik-e a szagminták? Illetve, hogy az ivartalanított kutyák másképp szaglásznak-e. Mivel az ivartalanítás hatással van a kutyák szervezetének kémiájára, felmerült, hogy befolyással lehet a kutyák vizelet útján történő kommunikációjára is. Érdekes egyáltalán az ivartalanított kutyák vizelete a többi kutya számára?
A szaglászás hátterében
Természetesen a kutatók mindent elkövetnek, hogy ezek a kérdések nem maradjanak megválaszolatlanok. Egy 2017-es kutatás során videófelvételeket készítettek a szaglászó kutyákról, majd összehasonlították, hogy az ivaros, vagy az ivartalan egyedektől származó kutya vizelet tartott-e számot nagyobb érdeklődésre. Talán meglepő, de az ivartalanított kutyák vizeletét hosszabb ideig szaglászták a kísérletben résztvevő ebek. Erre az egyik magyarázat az lehet, hogy az ivartalanított kutya vizelet eltér a megszokottól, ezért a kutyáknak egyszerűen több időre van szükségük, hogy értelmezni tudják. Elképzelhető, hogy más kémiai anyagokat tartalmaz, mint amikhez a kutyák hozzászoktak, ezért nem tudják, mit kezdjenek vele.
Érdekes, hogy egy régebbi tanulmányban (Lisberg és Snowdon; 2009), amely hasonló kérdéskört vizsgált, pont ellenkező eredmény született. A két vizsgálat közötti legjelentősebb különbség az volt, hogy az első tanulmányt szabadtéren, míg a frissebbet bent végezték. A beltéri vizsgálati körülményeknek tudható be az is, hogy míg az első tanulmány során a kutyák átlagosan öt másodpercet töltöttek egy minta szaglászásával, addig beltéren, ahol semmi nem vonta el a figyelmüket, 13 másodpercet szenteltek neki.
A régebbi tanulmány szerint az ivartalanított kan kutyák és az ivaros nőstények is több időt töltöttek (ivaros vagy ivartalan) kanok vizeletének szaglászásának. A frissebb kutatás eredményei ezt sem megerősíteni, sem megcáfolni nem tudták.
Ahhoz, hogy pontosabb képet kaphassunk a kutyák szaglászási szokásairól, további kutatásra lesz szükség a témában. Tény viszont, hogy minél többet tudunk meg a kutyák e furcsa szokásáról, talán annál könnyebb lesz, hogy türelemmel és megértéssel viseltessünk iránta.