„Nehogy éhen haljon Fifi”
Az állatorvosok nagy része pártolja a táppal etetést: a szigorú előírások miatt a tápot előállító üzemekbe beérkező alapanyagok minősége is ellenőrzött, majd a gyártás során többször vizsgálják a félkész termék tulajdonságait. Az elkészült eledeleket rögtön a gyártás után, majd később (akár több hónappal később) is ellenőrzik: az összetétel, az ízletesség és az emészthetőség is meg kell, hogy feleljen a szabályozásoknak.
A farkasoknál (és kutyáknál) fejlődésük során vízben, fehérjében és zsírban gazdag, ám szénhidrátban szegény étrend alakult ki (szőröstül bőröstül ették meg a prédáikat, akik előtte növényeket fogyasztottak). A metabolikus ráta azt jelöli, hogy az energia hány százalékát miből fedezi az adott élőlény, ez kutyáknál a következőképpen alakul: fehérje : zsír: szénhidrát = 30:60:10. Tudni érdemes, hogy 1 gramm zsírban dupla annyi energia van, mint 1 gramm fehérjében vagy szénhidrátban!
Ennek az energiaösszeállításnak a legpraktikusabb módja, ha vegyítjük számukra a jó minőségű száraztápokat szintén prémium minőségű nedves tápokkal.
Az etetésnél figyelembe kell venni, hogy a kutya emésztőrendszere nehezen viseli a változtatásokat, így a Waltham szakértői azt javasolják, hogy minden etetésre ugyanolyan minőségben legyen vegyítve az eledel a kutyáinknak, tehát nem megfelelő hétköznap száraztáppal, majd a hétvégén konzervvel etetni, ennek gyakran hasmenés lesz a következménye.
Az evolúciós fejlődés során a kutyák ősei az elejtett vadakat nem minden esetben fogyasztották el azonnal, esetenként már elhullott állatokkal is táplálkoztak, és ez a mindennapi etetésnél is megjelenik: a kutyák nem érzékenyek a tápanyag hőmérsékletére, a macskákkal ellentétben, akik sokkal szívesebben fogyasztják a testmeleg eledeleket.
A nagymértékben tágulni képes gyomor miatt a kutyák napi egy vagy két étkezéssel bőségesen ki tudják elégíteni szükségleteiket, nincsen igényük naponta többszöri étkezésre, ez alól a vemhesség, szoptatás, és a kölyökkutyák életének első nagyjából fél éve kivétel. A nagytestű kutyáknál inkább a kétszeri kisebb adagok javasolja az állatorvosok többsége, így könnyebben elkerülhető a rettegett gyomorcsavarodás; apró társainknál pedig a vércukorszint extrém ingadozása kerülhető el.
A házilag összeállított élelmiszerek nem tudják ezt a pontos analitikai vonalat követni, és gyakran találkozunk azzal a hibával a nyersen etető gazdik között, hogy az eleinte alaposan összeválogatott kiegészítők szépen lassan elmaradoznak, és a végén már csak pucér csirkefarhát jut táplálékként a kutyának, ami igen messze áll az ideális etetéstől.
Fontos megjegyezni, hogy míg nekünk, embereknek szükségünk van a kulináris élvezetekre, addig a házikedvenceink a létfenntartásért esznek, viszont könnyen túljárhatnak a gazdik eszén, amikor felismerik az összefüggést a „nem evés” és az újdonság adása között. Sok kutyatulajdonos csábul el ha szőrös családtagja nem óhajtja elfogyasztani a tápját, ilyenkor a májkrémes, sültcsirkés, szalonnás lekenyerezés következik a „nehogy éhen haljon Fifi” címszóval (nem fog éhen halni, napok alatt sem).
Azért nagyon fontos, hogy a kutyánk állandó mennyiségű és minőségű eledelt kapjon, lehetőleg ugyanabban az időben, mert ha étvágytalan, az akár betegség tünete is lehet. Viszont ha válogat, és elvárja, hogy a tulajdonosa finomabbnál finomabb falatokkal kényeztesse, napokkal tolódhat egy állatorvosi vizit beiktatása, ennyi idő alatt pedig már komolyabb elváltozások is kialakulhatnak a kedvencünkben.
Ha szeretnénk a kutyusainkat jó minőségű eledellel etetni, mindenképp forduljunk szakemberekhez, ma már több áruházlánc specializálódik a háziállatokra, és alkalmazottjaikat rendszeresen tovább képzik, hogy a gazdik kérdéseire válaszolni tudjanak. Állatorvosok is szívesen segítenek tápmárkák ajánlásával, és a kiskutya első vizsgálata során nem maradhat el a rendes etetés megbeszélése sem.
(X)
(Kutyabarát.hu)
