Az első világháborúban 1914-18 között nagyjából 16 millió állat teljesített valamilyen „szolgálatot” a katonaságnak, és óriási számban haltak meg feladatuk teljesítése közben.  Nélkülözhetetlen szerepükről pedig nagyon ritkán emlékeznek meg a történelmi írások.

Az RSPCA szerint (Royal Society for the Prevention of Cruelty to Animals – a legnagyobb angol állatvédelmi szervezet) csak az angol seregben 484.143 állat halt meg, lovak, tevék, öszvérek, bikák.  Sokan már azelőtt elpusztultak, hogy „szolgálatba” álltak volna. 1917-ben Amerikából  94.000 lovat küldtek az angoloknak, közülük 2700-an fulladtak meg, amikor tengeralattjárók elsüllyesztették a szállító hajókat.

A német hadsereg közel 30 000 kutyát használt fel a háborúban. Amikor elfogyott az állomány, a lakosságtól kérték beszolgáltatni kutyáikat. A csatamezőkön a kutyák olyan feladatokat láttak el, amire emberek nem voltak képesek. Sebesült katonákhoz juttattak el kötszert és egyéb ápolási kelléket, hogy a fronton ragadt katonák el tudják látni magukat. Haldokló katonákra vigyáztak, hogy ne legyenek egyedül utolsó perceikben. Történetek is maradtak fent ezekről a hős kutyákról. Egy Dick nevű fekete labrador üzeneteket juttatott el egyik helyről a másikra, és bár megsebesült egy küldetés közben, addig ment, amíg a rábízott levél az illetékes kezébe került. Később derült ki, hogy egy lövedékkel a mellkasában és egy repesszel a csípőjében tette meg az utat.

De nem csak kutyákat és lovakat használtak a katonák. Dél-Afrikában egy Jackie nevű pávián jelezte az egyik egységnél az ellenség közeledését, máshol pedig csigákat hívtak segítségül a mustárgáz jelzésére. A csiga ugyanis előbb megérezte a mustárgáz jelenlétét, mint a katonák, így szó szerint az életüket mentette meg, hiszen időben fel tudták venni a gázmaszkokat.

Kórházakban és hajókon már akkor felfedezték, hogy az állatok képesek érzelmileg támogatni az embert és kutyák, disznók sőt még mókusok is enyhítették a PTSD-s katonák szenvedéseit és a háború okozta stresszt.

Közel 100 000 galamb is szolgálta a háborút, ráadásul olyan kulcsszerepük volt az üzenetek továbbításában, hogy törvény védte őket a bántalmazástól, tilos volt őket lelőni, befogni, vagy bántalmazni.

Rengeteg bálnát is megöltek, mert ezek a hatalmas cetek a levegőből hasonlítanak egy tengeralattjáróra. Az általános parancs úgy hangzott, hogy ha nem egyértelműen beazonosítható az „objektum”, akkor bombát kell rá dobni, így szó szerint lebombázták a bálnákat, ha rosszkor voltak rossz helyen.  Ezen kívül több nagyjából 175 000 bálnát öltek meg a zsírjukért, amit fegyverekhez és élelmezéshez használtak. A németek a delfineket és fókákat gyilkolták ugyanezért.

100 évvel az első világháború után sok állat számára még mindig nem jött el a béke. A bálna- és fókavadászatok ugyanúgy folytatódnak, a természet erőforrásait pedig egyre gyorsuló tempóban aknázzuk ki.  Az első világháborúban elpusztult állatok emlékére Londonban, a Park Lane-ben állítottak fel egy monumentális emlékművet 2004-ben. Nézzétek meg, ha arra jártok!

Bohata Krisztina

(Kutyabarát.hu)

Forrás:  theguardian.com – Philip Hoare cikkje alapján

The post Több százezer állat szolgált és halt meg az emberek háborújában appeared first on Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová.

A Rob nevű kutya a második világháborúban húsz ejtőernyős bevetésen vett részt, bátorságáért pedig több kitüntetést is kapott. Ezeket árverezték el most Londonban, összesen 140 ezer fontért (69 millió Forint). Az árverésről a brit The Guardian napilap számolt be a sajtónak.

Több fronton is szolgált

Rob több fronton is szolgált a háborúban. Az észak-afrikai és az olasz frontokon is bevetésre került számos alkalommal. Feladata leginkább az őrködés és jelzés volt. Robnak úgy kellett jeleznie a közeledő veszélyt, hogy arcon nyalta az egység katonáit.  Fontos volt, hogy  ne keltsen semmilyen zajt az őrségben, pláne, ha közeledett az ellenség. Ugatással tehát nem jelezhetett, ezért speciálisan úgy képezték ki, hogy arcon nyalással szóljon, ha valamit észlel. Rob állítólag sok katona életét mentette meg szolgálatai ideje alatt.

Élethosszig tartó jutifalat ellátmányt is kapott

Rob az egyetlen kutya, amelyet a PDSA Dickin Medal for Gallantry éremmel, a Viktória-kereszthez hasonló (brit hadsereg és a Nemzetközösség legmagasabb katonai kitüntetése) elismeréssel tüntettek ki. Megkapta az RSPCA Red Collar for Valour (Vörös nyakörv a bátorságért) kitüntetést is, továbbá életre szóló jutifalat ellátmányt. Egykori gazdájának fia, Basil Bayne,  Robbal együtt nőtt fel Shropshire-ben. A kitüntetéseket a kutya nyakörvével és fényképekkel együtt adta el a londoni Noonans Mayfair aukciósház árverésén.

Bohata Krisztina

(Kutyabarát.hu)

Forrás: TheGuardian, MTI

The post Második világháborúban kitüntetett kutya érmeit árverezték el Angliában appeared first on Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová.

A szovjet robbanókutyák

Az új háború új felhasználási területet igényelt: ún. harckocsi elhárító kutyákat képeztek ki. Az itt szolgáló négylábúak feladata a tankok kiiktatása volt robbanótöltetekkel. Eleinte arra használták őket, hogy a harckocsik alá kúszva a hátukra szíjazott aknát a fogukkal leoldozzák, otthagyják, és visszatérjenek a kiképzőjükhöz, aki távirányítással felrobbantotta volna a töltetet. A kiképzés során a tankok alatt etették őket, és küldetés előtt pedig éhesen indították őket útjukra. A módszer azonban nem volt sikeres, mert a kutyák gyakran megzavarodtak. Többszöri bevetésre használták volna őket, de a kiképzésen nem találkoztak a csata zörejeivel, a fegyverropogással, más robbanó töltetek hangjával, és az ellenséges harckocsik hangja és szaga is megzavarta őket, ezért pánikszerűen rohantak vissza vezetőjükhöz az aknával a hátukon.

A módszer kudarcot vallott, ehhez kétség sem fért, ezért a kutyákat egyszer-használatos, öngyilkos bombákká tették. A kiképzett ebeket felszerelték az oldalukra erősített robbanótöltettel, amelyből egy fából készült rúd állt ki, és ez, amint hozzáért a tank alvázához, felrobbant.

A PDSA egy 1943-ban alapított szervezet, ami a háborúban részt vett és megsérült kutyákat igyekezett menteni

1941-42 során alkalmazták először a robbanókutyákat a németekkel szemben kísérleti jelleggel. Azonban a próba kudarcba fulladt, mert a kutyák álló járműveken gyakoroltak, ezért ijedtükben gyakran visszarohantak a vezetőkhöz, és saját lövészárkaik felett robbant fel a bomba. A kutyavezetők parancsot kaptak, hogy a kutyákat le kell lőni, ha az a saját lövészárka felé menekülne.

Japán és Németország is alkalmazta a robbanótöltetekkel felszerelt kutyákat. Más módszerrel dolgoztak, ezek a kutyák a testük után húzták egy szerkezeten a robbanószert. Azonnali kudarc volt, és még több áldozatot követelt, mint a szovjetek módszere.

Smoky, a híres katonakutya

A második világháborúban a legtöbb hadsereg használta a kutyákat. Voltak köztük, akik a felderítőket kísérték azért, hogy megakadályozzák a rajtaütéseket. Olyanok is akadtak, akik a felszerelést, lőszert és az egészségügyi készleteket szállították. Fajtánként változott, hogy melyik kutyát milyen feladatkörökben alkalmaznak. A német juhászkutyákat és a dobermannokat főleg őrködésre és járőrmunkára osztották be. A sarkvidéki fajták cipekedtek, vontattak, szánt húztak a hegyvidékeken. Kistestű kutyákat is alkalmaztak egyes területeken.

A háború híres kistermetű kutyája egy yorkshire terrier volt, aki Smoky névre hallgatott. Smokyt egy elhagyatott rókalyukban találta egy amerikai katona valahol az Új-Guineai dzsungelben, majd Wynne tizedeshez került, aki az 5. számú csendes óceáni légierőnél szolgált. A kutya tizenkét repülős bevetésben vett részt, túlélt 150 légitámadást és egy tájfunt Okinaván. Egyszer figyelmeztette gazdáját a közeledő gránátrepeszekre, és ezzel megmentette az életét. 1945-ben egy 20 cm szűk csövön húzta át a távíró vezetékét, ezzel napokat takarítva meg a Ligayen-öböli bázist építő alakulatnak. A háború végén Wynne hazavitte otthonába, Clevelandbe, ahol két emlékművet is állítottak a háborús hős yorkinak.

Az amerikai Hadsereg, K9

1942-ben elindult az USA hadikutya programja, más néven a K9. A hadsereg első számításai szerint 200 kutyát szeretett volna kiképezni, ám ez a szám 1945-ig több mint 10 000 kiképzett négylábúra emelkedett. Önkéntesek teljesen ingyen segítették a kiképzést hol a katonai kiképzőtáborok terepein, hol saját otthonukban.

A kutyák először alapképzésen vettek részt, ami nyolc héttől tizenkét hétig tarthatott. Alap engedelmességre nevelték őket, szájkosár használatra és, hogy eltűrjék a gázmaszkot, hozzászokjanak a csatazajokhoz, ingerekhez, és megtanuljanak utazni a katonai gépjárműveken. Miután ezeket megtanulták, következhetett a speciális kiképzés, itt kiképezhették őket őrkutyának, járőr kutyának, futárnak vagy aknakeresőnek.

Szintén híres háborús hős volt Chips, a német juhászkutya, akinek életéről még film is készült „Chips The war dog” címmel. Egyike volt annak a négy kutyának, aki azt a házat őrizte Casablancában, ahol Roosevelt és Churchill találkozott. Részt vett a szicíliai partraszállásban, ahol egyedül felderített egy géppuskafészket, és addig tartotta ott a négy katonát, amíg az övéi oda nem értek. A háború végén visszakerült eredeti gazdájához, ám sajnos hamar belepusztult háborús sebesülései utóhatásaiba.

A háború végén a kutyáknak vissza kellett térniük a civil életbe, ebben átképző táborok segítették őket. Legtöbbjük eredeti gazdájához került vissza, sokakat veteránok fogadtak örökbe. Akikért nem jelentkezett a volt gazdájuk, azokat a Kutyák védelméért szervezet segítségével örökbe adták.

Ezek is érdekesek lehetnek:

Kutyák az I. világháborúban

Örkényi falkavadászat a két világháború között

Háromlábú kutya volt az I. világháború hőse

(kutyabarát.hu)

The post Kutyák tragikus harctéri szolgálata – a II. Világháború appeared first on Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová.

Az index.hu oldalán olvasható érdekfeszítő összeállítás arról, mi történt az angol házikedvencekkel a II. világháború ideje alatt, kik próbáltak segíteni rajtuk, és mennyien estek áldozatul a háborúnak.

1939-ben a hadiipar már tankokat gyárt, a férfiakat behívják katonának, és lázas sietséggel erősítenek meg minden védelmi vonalat.

Angliában már bőven a háború előtt, 1937-ben megalakult az Air Raid Precautions nevű szervezet, aminek célja az országot esetlegesen sújtó légitámadásokra való felkészülés volt.

Ezen a szervezeten belül alakult meg 1939 nyarán a National Air Raid Precautions Animals Committee, a Nemzeti Légitámadás-elővigyázatossági Állatügyi Bizottság. A NARPAC első intézkedése egy röplap elkészítése és terjesztése volt, amivel arra kérték a lakosságot, hogy ha kitör a háború, a haza érdekében az állatorvossal altattassák el a házikedvenceiket.

Háziállatok kivégzéséhez ajánlott szögbelövő pisztoly hirdetése

A meghökkentő felhívás mögött a logika az volt, hogy ha jön a német invázió, és Angliát blokád alá veszik, élelmiszerhiány lesz, és nem engedheti meg magának az ország, hogy a kaját az emberek és a haszonállatok mellett szórakozásból tartott, semmilyen hasznot nem hajtó házikedvencekre pazarolják.

Az első reakció persze a felháborodás volt (már akkor is léteztek állatvédő szervezetek), de amikor Lengyelország náci lerohanása után két nappal Anglia hadat üzent Németországnak, a britek megértették, hogy ennek fele se tréfa, és nagyüzemben indult be a kisállatok kivégzése. Becslések szerint egyetlen hét leforgása alatt 750 ezer házikedvenc pusztult el a háborús felkészülés jegyében.

A helyzet tovább romlott, amikor 1940 őszén a háború valóban elérte Angliát, és a Luftwaffe a Királyi Légierő bázisai mellett elkezdte Londont is bombázni.

A kisállat-holokausztban a Battersea állatmenhely, illetve Hamilton hercegnője, közismert macskabarát és gazdag arisztokrata volt a házikedvencek utolsó reménysugara, akik fűtött repülőgép-hangárakban üzemeltettek óriás menhelyeket a haláltól megmentett kisállatoknak. Becslések szerint 145 ezer házikedvenc lelt náluk menedékre a háború alatt.

Hamarosan bemutatjuk a II. világháború hős nágylábúit, addig ajánljuk további híreinket a háború időszakából:

Kutyák az első világháborúban

Háromlábú kutya volt az első világháború hőse

Örkényi falkavadászat a két világháború között

(kutyabarát.hu)

Forrás: index.hu

Fotók: BBC

The post A tragikus angol kisállat-holokauszt appeared first on Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová.