Ezek az apró, védtelennek tűnő állatok gyakran egyedül vannak, ami sokakban aggodalmat kelt. Mit tegyünk, ha ilyen helyzetbe kerülünk? Hogyan viselkedjünk, hogy a legjobbat tegyük az állat és a természet számára?

Nem véletlenül vannak egyedül

Az őzgidák április és július között, nagy többségük május és június hónapokban születnek, és életük első heteiben rendkívül sebezhetők a ragadozókkal szemben. Az anya őz, hogy megvédje gidáját a ragadozóktól, gyakran magára hagyja azt a fűben vagy bozótban elrejtőzve. Ez a stratégia azért működik, mert a gidák természetüknél fogva szinte szagtalanok, így nehéz észrevenniük őket a ragadozóknak. Az anya őz rendszeresen visszatér, hogy megetesse és ellenőrizze kicsinyét, de a nap nagy részében távol marad, hogy ne hívja fel a figyelmet a gidára.

Sok ember, aki őzgidát talál egyedül, azt hiszi, hogy az állatot elhagyták vagy veszélyben van. Az igazság az, hogy a legtöbb esetben az anya a közelben van, és figyeli a területet. Az emberek jelenléte és a szaguk azonban megzavarhatja az anyát, és veszélyeztetheti a gida biztonságát. Fontos megérteni, hogy az egyedül talált gidák legtöbbször nincsenek veszélyben, és a legjobb, amit tehetünk, ha békén hagyjuk őket.

Mit tegyünk, ha őzgidát találunk?

Ha őzgidát találunk túrázás vagy erdei kutyasétáltatás közben, az első és legfontosabb dolog, hogy ne érjünk hozzá és ne vigyük el. Bár csábító lehet megmenteni az állatot, az anya nagy valószínűséggel vissza fog térni hozzá. Ha megérintjük a gidát, az emberi szagunk miatt az anya akár el is hagyhatja kicsinyét, mivel a szag elriaszthatja őt. Ehelyett távolodjunk el az állattól és hagyjuk a természetet végezni a dolgát. Ha aggódunk az állat biztonságáért, érdemes értesíteni a helyi vadászati vagy természetvédelmi hatóságokat, akik szakértői segítséget tudnak nyújtani.

Az őzgidák leggyakrabban május és június hónapokban születnek, ez az időszak az őzek számára a legkritikusabb, ezért a túrázóknak és kutyasétáltatóknak különösen figyelmesnek kell lenniük. A természetvédelmi szakértők mindig arra hívják fel a figyelmet, hogy a legnagyobb szolgálatot azzal tehetjük a vadon élő állatoknak, ha minimálisra csökkentjük az emberi beavatkozást.

Bohata Krisztina

(Kutyabarát.hu)

Forrás: Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület

The post Őzgidát találtál kirándulás közben? Ne nyúlj hozzá! appeared first on Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová.

Új őzgida került a mályi Madrámentő Állomásra július 15-én, adta hírül a madármentők Facebook bejegyzésére hivatkozva a Turista Magazin.

Egy arató kombájn levitte az őzike egyik fülét, és a másik is megsérült, műteni kellett. A szerencsétlenül járt őzet a madármentők vették gondozásukba, azonnali orvosi ellátásban részesítették.

„Tegnap este érkezett hozzánk ez a pici őzike, aratás közben sérült meg. Egyik fülét elvesztette a másikat műteni kellett. Baleset történt hiszen egy ilyen pici őzgidát lehetetlenség észre venni a gabonatáblában. Reggel vele kezdtük a napot és átesett a műtéten. Ébredése után visszaszállítottuk a mentőállomásra és szépen evett tejet. Most már kicsit jobb kedve van és kijött a tegnapi sokkból.” – írták a közösségi média oldalukon.

Szerencsére, és a gondos kezeknek hála a kis őzgida azóta is szépen fejlődik. A Madármentők legújabb beszámolójából kiderül, hogy már nevet is kapott: Fülöpnek keresztelték a fületlen őzikét.

Az alábbi videón bepillantást nyerhetsz, hogy bukdácsol a Madármentő Állomáson a kis Fülöp:

Az őzgidák április és július között születnek meg. A többi szarvasféléhez képest viszonylag fejletlenül, de teljesen kifejlett pettyes szőrzettel és látással jönnek a világra. Születési súlyuk mindössze 1 – 1.7 kg. A kicsik eleinte gyengék ahhoz, hogy az anyjukat elkísérjék, ezért ez „elfekteti” őket, általában védett, magas aljnövényzettel borított részen. A születés utáni néhány napban gyakorlatilag védtelenek, ilyenkor éri őket a legtöbb baleset, ragadozók általi támadás. Korábban már írtunk arról, hogy mit tehetsz, ha „magára hagyott” őzgidát találsz – az erről szóló cikkünket ide kattintva érheted el!

Szerző: Szalay Adél

Forrás: Turista Magazin és a Mályi Madrámentők Facebook oldala.

Képek: pexels. wikipedia Készítette: Malene Thyssen (User Malene) – Originally from da.wikipedia. Uploadet 1st september 2004 kl. 22:36 by Malene, CC BY-SA 3.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=650904

Videó: Madármentés FB.

The post Fülöp, a félfülű őzgida a gyógyulás útjára lépett appeared first on Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová.

Május közepe-végén születnek az őzgidák, illetve a gímszarvasok és a dámszarvasok borjai. Az igéző szemű szarvasfélék borjai esetlenül jönnek a világra, egyedül még nem képesek legelni, hosszabb távolságokat megtenni, ezért az anyjuk gondoskodására van szükségük. Amíg az anyák legelnek, addig gyakran hagyják magukra a kisborjakat, általában a magasabb aljnövényzetbe bújtatva őket.

NE nyúlj hozzá!

Ha az aljnövényzetben fekvő őzgida vagy szarvasborjú kerül az utunkba, nagyon fontos, hogy hagyjuk békén! Nagyon aranyosak és igazán szeretetreméltók, ezért óhatatlanul feltámad az emberben a gondoskodási ösztön, de tudnunk kell, hogy csak ártunk vele, ha közbeavatkozunk!

Az anyaállat a szaga alapján ismeri fel a kicsinyét, és sajnos, ha megérzi rajta az ember szagát, az elriasztja, és magára hagyja a kicsit. A napokban a Zalaerdő Zrt. Facebook oldalán olvashattunk a kis őzgida esetéről, amelyet két fiatal simogatott meg az erdőben. Biztosan nem volt bennük rossz szándék, az eset mégis ahhoz vezetett, hogy a gida, bár jól van, de az anyukája nélkül kell felnőnie.

Kutyásként kettős felelősségünk van: ahogy az emberszag elriasztja az anyaállatokat, úgy a kutyáink szaga is megzavarhatja őket. Ebben a pár hétben fokozottan figyeljünk, ne engedjük a kutyáinkat szabadon szaladgálni, tartsuk őket lábnál vagy pórázon (ez utóbbi erdészeti területen amúgy is kötelező). Gondoljunk bele, hogy az erdőben mi csak látogatók vagyunk, az elsősorban a vadállatok élőhelye. Ne zavarjuk meg őket, és ne avatkozzunk bele az életükbe!

Mit tegyél, ha szarvasborjút vagy őzgidát találsz?

Először is, ha betartjuk a természetjárás írott és íratlan szabályait, akkor vajmi kevés esély van erre. Ne térj le a kijelölt ösvényről, a járt útról.

Elképzelhető, hogy az anyaállat táplálkozik, vagy éppen tőlünk, vagy a kutyánktól ijed meg, és ezért hagyja magára a kicsinyét („elfekteti”). Valószínűleg a közelben van, és csak arra vár, hogy elmenjünk onnan, és visszamegy.

Ha sírást hallasz, az nem azért van, mert a kicsinek baja van. Ne indulj el megkeresni!

A sutákra (anyaállatokra) ebben az időszakban vadászati tilalom van, így kicsi az esélye, hogy elveszítette az anyukáját a kicsi, és a segítségünkre szorul.

Tehát a legjobb, amit tehetsz, ha a kijelölt úton maradsz és a kutyádat magad mellett tartod az erdőben, mezőkön. Ha őzgida vagy szarvasborjú mellett haladsz, igyekezz tovább, ne zavard meg és semmiképpen ne érj hozzá! A kutyádat is tartsd távol tőle.

Ha sebesült gidát látsz, vagy az úton elgázolt őz mellett találsz gidát, az természetesen más kérdés. Ha az életét nem fenyegeti közvetlen veszély, akkor ebben az esetben se nyúlj hozzá. Maradj ott, és hívd azonnal az illetékes erdészetet vagy nemzeti parki hatóságot.

Bujdosó-Szalay Adél / Kutyabarát.hu

Forrás: Zalaerdő Zrt.; hazaivadasz.hu. Képek: pexels.

The post Bármilyen aranyos is az őzgida, NE nyúlj hozzá! appeared first on Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová.