Marc Bekoff cikke eredetileg a Psychology Today folyóiratban 2021. január 26-án jelent meg What Do All These Dog Studies Really Mean? (Mit jelent ez a sok kutyás kutatás?) címen.

Marc Bekoff a Coloradói Egyetem professzora, etológus, biológus. Dr. Jane Goodall-lal együtt az Ethologists for the Ethical Treatment of Animals (Etológusok az Állatokkal Való Etikus Bánásmódért) alapítója. A kutyák viselkedéséről és a kutyák és az emberek evolúciójáról számos cikke, értekezése jelent meg. Könyvei a témában: Canine Confidential: Why Dogs Do What They Do; The Emotional Lives of Animals: A Leading Scientist Explores Animal Joy, Sorrow, and Empathy and Why They Matter. Az alábbi cikke eredetileg a Psychology Today folyóiratban 2021. január 26-án jelent meg.

A kutyákról egyre több tanulmány készül. Nyilvánvalóan, számos – hiteles és kevésbé hiteles forrásból – rengeteget tanulhatunk az otthonainkban és szabadon elő kutyák kognitív, érzelmi és morális életéről.

A címben szereplő kérdést az egyik végzős tanítványom tette fel. Arra kért, hogy értelmezzek jó pár, az elmúlt 5-10 évben megjelent kutatási beszámolót, különös tekintettel azokra, amelyek hasonló jelenséget vizsgáltak, ám különböző eredményekkel.

Röviden azt válaszoltam, hogy rengeteg remek kutatás létezik, de a túlzó általánosításokkal jobb lenne vigyázni.

Most szeretném bővebben kifejteni, hogy éveken át, a háziasított kutyákon és vadon élő rokonaikon végzett számos vizsgálat tükrében miért jutottam erre a következtetésre. Szeretném hangsúlyozni, hogy a megállapításaim nem azt jelentik, hogy a tudományosság rossz, vagy szükségszerűen megkérdőjelezhető, – általánosságban a kutyák kutatása tudományosan alapos, de egyes vizsgálatok szigorúbbak, mint mások – inkább azt, hogy nem létezik egy „univerzális kutya”. Nem beszélhetünk „A” kutyáról vagy egyetlen egységes kutya elméről, és nagyon jó oka van annak, hogy a egyes kutyás tanulmányok eredményei miért mutatnak egymással nem konzisztens eredményeket. Még azok is, amelyeket szabadon élő kutyákon végeztek.

Arra is kitértünk, hogy a kutyás kutatások széles rétegekhez szólnak. Olvassák olyanok, akiket csak érdekelnek a kutyák: gazdik, akik együtt élnek velük. Aztán kutatók, akik vizsgálják őket és végül olyanok is, akik arra vállalkoztak, hogy megtanítják őket az emberek által uralt világban élni.

De miért is különböznek az eredmények, amikor látszólag egyezniük kellene?

Azt hiszem, a kutatóknak egyfajta figyelmeztetéssel kellene ellátni a kutatási papírjaikat: „A jelen eredmények az adott körülmények között vizsgált kutyákra vonatkoznak, ezért a különböző tanulmányok között eltérések előfordulhatnak”.

A különböző kutyákat különböző körülmények között, különböző helyszíneken és különböző módszerekkel vizsgálják. Ezért két kutatás eredményeinek összehasonlítása nehézségekbe ütközhet.

Ráadásul, a laboratóriumokban valaha megfigyelt összes kutya csak egy picike százalékát teszi ki annak a körülbelül egy milliárd kutyának, akik a Földet lakják. Néhány tanulmány sajnos megszenvedi a túl kis minta hátrányait, amelynek következtében az egyes kutyákra túl nagy figyelem összpontosul. Ez persze nem „halálos ítélet”, csak annyit tesz, hogy ezeket a korlátosságoknak jobb, ha tudomásul vesszük.

A kutyák különböznek egymástól, ahogy az emberek és a kutya-ember kapcsolatok is mind eltérőek, csak úgy, mint a kutatási körülmények.

Az évek során lehetőségem nyílt részt venni számos kutatás elvégzésében, ahol laboratóriumokban és kutyafuttatókon figyeltünk meg kutyákat, de kóbor vagy csak estére hazajáró kutyákat is vizsgáltunk. A következőkben szeretnék megosztani pár történetet, amelyek segíthetnek szemléltetni, mi okozhatja a különböző helyszíneken végzett vizsgálatok eredményeiben a különbségeket. Illetve, hogy vajon ugyanaz a kutya miért viselkedik néha máshogy. Ezek a változók abban az esetben is fontosak, ha egy kutyának a „megfelelő” viselkedést próbáljuk megtanítani.

Példák

Egy vizsgálat során a váróban ücsörögtem, amikor a tesztre váró kutya gazdija beszélgetni kezdett velem. Lois megkérdezte, miért vagyok ott, mire mondtam, hogy a kutatókat látogatom meg és előadást fogok nekik tartani. Erre megosztotta velem, hogy bár a kutyája, Riley, már rutinos az ilyenfajta vizsgálatokban, ma mégis úgy érzi, hogy „feszült” és „stresszel”, mert kimaradt a napi 5 km-es futás. Lois is rosszkedvűnek tűnt, és tudjuk, hogy a kutyák fogékonyak a gazdáik érzéseire. Kiderült, hogy Riley „nem volt a topon” aznap. Teljesítménye elmaradt a megszokottól és alig várta már, hogy elhagyhassa a labort – csak a futáson járt az esze.

Egy másik esetben, Curtis, aki „imádott vizsgálatra jönni és odabújni”, egyenesen undok módon viselkedett. A gazdája, Emanuel, elmondta, hogy Curtis egész éjszaka csak forgolódott álmában, mert előző nap összekapott a barátjával, Ermával. Curtis, aki általában egyenesen besétált a laborba, és alig várta, hogy leteszteljék, most erőteljes unszolásra sem igen akart részt venni az ismerős vizsgálatokon. Azokban a feladatokban, amelyekben korábban „megszégyenítette Einsteint is”, most elbukott. Emanuel elmesélte a kutatóknak, hogy mi bántja Curtis-t és azok megígérték, hogy számításba veszik az eredmények kiértékelése során. Remélem, megtették.

Még egy elgondolkodtató példa: egy vizsgálat megfigyelése közben Marvin, egy gazdi, megosztotta velem, hogy elfoglalt volt aznap, és ezért a szokásosnál három órával később etette III. Vilmos nevű kutyáját. Azon aggódott, hogy a teszten, amelyben étellel jutalmazták a kutyákat, vajon hogyan fog így III. Vilmos teljesíteni. A vizsgálatot végül inkább egy másik napra halasztották.

Végül, egyszer egy kutyafuttatóban végzett vizsgálatot figyeltem. A kutatók szerintem egy kissé túlságosan beleavatkoztak a kutyák viselkedésébe.

Játékra biztatták a kutyákat, akik nem akartak játszani, és leállították a „durva” játékot. Aznap, ki tudja, miért, a kutyák inkább csak szaglásztak egymás mellett. Amikor a kelletlen kutyákat játékra bírták, – a gazdik elmondása szerint – máshogy játszottak, mint ahogy szoktak, és kevésbé tartották magukat az udvariassági szabályokhoz.

Pár nappal később hallottam, hogy a kutyák feszültebbek voltak, mivel új kutya érkezett aznap a parkba. Remélem, hogy a kutatás során feljegyezték ezeket a különbségeket, hiszen mindez hasznos adat arra vonatkozóan, hogy miben különbözik, ha a kutyák akarnak játszani és ha kényszerítik őket erre.

Az eltérés nem zaj, hanem fontos információ

Mindezzel nem azt akarom mondani, hogy ezek és más tanulmányok nem hasznosak, vagy nem tanulhatunk belőlük a kutyákról vagy arról, hogy hogyan tegyük jobbá az életüket. Inkább csak arra szeretnék rávilágítani, hogy igenis meglehet az oka, ha egy kutya azonos helyzetben másképp viselkedik, és talán óvatosabban kellene bánnunk a kutyák képességeire vonatkozó konklúziókkal. Ne vonjunk le elhamarkodott döntést arról, hogy mire képesek vagy nem képesek, mit tudnak vagy nem tudnak illetve mit tanulhatnak vagy nem tanulhatnak meg a kutyák.

Abban is épp elég biztos vagyok, hogy a kutatás során a résztvevők lelkiismeretesen betartják az előírásokat. De lényegében, fontos, hogy számítsunk az eltérésre, és ne hagyjuk figyelmen kívül. Amikor ugyanis összefüggésekre bukkanunk a különböző kutyák eltérő körülmények között történő vizsgálata során, akkor az adatok fényt deríthetnek a kutyák viselkedésének, értelmének és érzelmeinek összefüggéseire.

Forrás: Psychology Today; Fordította: Szalay Adél; Képek: pexels.com; wikipedia: By Michael Noonan – https://vimeo.com/303165842, CC BY 3.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=89380421.

The post „Mit jelent ez a sok kutyás kutatás?” appeared first on Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová.

A kutyák az étkezést illető döntésekben ránk vannak utalva. A legtöbb kutya szeret enni, de az emberek döntik el, hogy mit, mikor, mennyit, milyen módon és kitől kapnak enni, tehát rajtunk múlik, hogy úgy etessük őket, hogy odafigyelünk az egészségükre és a testsúlyukra. A kutyák feladata általában csak annyi, hogy várnak, hogy megetessék őket, bár sok kutya nem bánja, ha dolgoznia kell a finom falatokért. Az is köztudott, hogy számos kutya jelentős túlsúlyt cipel, és nem biztos, hogy jó ötlet a kutyánk “farkasétvágyát” kielégíteni, hiszen a táplálkozási és kalóriaszükségletük eltér vad rokonaikétól. Az alábbiakban pár gondolatot szeretnék megosztani arról, hogyan legyünk tekintettel a kutyáink ízlésére és szükségleteire is.

Nem csak az fontos, hogy mit adunk a kutyánknak enni. Az étel odaadása, az etetés milyensége segít a hosszantartó és erős kötődés kialakításában.

Nincs arra vonatkozó aranyszabály, hogy mi az ideális táplálék a kutyáknak, az egyéni szükségleteket kell mérlegelni. Amit viszont megtehetünk, az az, hogy odafigyelünk arra, hogy milyen módon jut el a táplálék a kutyához: a tálka kiválasztásakor vegyük figyelembe a kutyánk méretét, orrának formáját, evési szokásait. A cél, hogy megtaláljuk az ideális megoldást, amely az evést élvezetessé teszi a kutyánk számára, és elkerüljük az olyan frusztráló helyzeteket, mint mikor egy habzsoló kutya elől mindig kicsúszik a száraztáp, vagy egy basset hound fele vacsorája a fülein ragad, esetleg a szegény mopsz, aki hiába nyújtózkodik, rövidke orrával nem éri el a tálka alján a falatot. Az idősebb kutyák számára jó megoldás lehet, ha feljebb emeljük a tálkájukat, illetve ugyanez a nagytestű kutyák esetében védi az ízületeket és csökkenti a félrenyelés esélyét. A kölyköknek és a rövid orrú kutyáknak viszont kényelmesebb a lapos etetőtál, mint a magas peremű. Néhány kutya csak úgy falja az ételt, ami nem feltétlenül egészséges. Tudnunk kell, hogy a vadállatoknál ilyenfajta gyors, habzsoló evés nem jellemző, csak kivételes esetekben. A kutyák is hányhatnak, ha túl gyorsan esznek, ezért a habzsoló ebeknek egy speciális mintázatú habzsolásgátló tál sokat segíthet az egészséges étkezési szokások kialakításában. A kölyökkutyák esetében a kézből etetés segít a kötődés kialakításában és megakadályozza az ételért folyó versengést. A különböző etetési módszerek alkalmazása együtt tartott felnőtt kutyák esetében is csökkentheti az ételért folyó versengést.

Furcsán hangozhat, hogy a túletetés korlátozza a kutyákat, de ha belegondolunk, hogy a mértéktelenség egészségtelen, és a rossz egészségi állapot korlátozó tényező, akkor könnyű belátni ennek a gondolatnak a jogosságát. A túlsúlynak rengeteg káros hatása van az egészségre: gyulladásokat, szívbetegséget, arthritiszt, szalag- és izomsérüléseket, légzési nehézségeket, májbetegséget okozhat. Ezek a kutyák esetében pont olyan veszélyesek és kellemetlenek, mint az emberek számára; elvehetik a kedvet a sétától, a futkározástól és így csökkentik az életszínvonalat.

Ahogyan a bevezetőben is írtuk, az elhízás a kutyák körében is népbetegség. Nem csoda, hogy kedvenceink velünk együtt híznak, hiszen rengeteg egészségtelen ételt eszünk, ráadásul sokkal többet a kelleténél. Ezzel együtt a fizikai aktivitásunk szintje elmarad a kívánatostól. A túletetés valójában a gondatlan bánásmód egyik formája. Jessica Pierce, a Psychology Today újságírója, bioetikus, aki hallott olyan esetről is, hogy egy menhelyről befogadtak egy kutyát, majd alig pár hónap elteltével 18 kg súlyfelesleggel gyarapodva visszavitték. A menhely dolgozóinak ideiglenes befogadót kellett találni a kutyusnak, aki odafigyelt a speciális igényeire, hogy mielőbb visszanyerje az ideális testsúlyát, és csak hónapokkal később lehetett szó arról, hogy ismét családot keressenek a számára.

Az emberekhez hasonlóan a kutyákat is lehet túletetni és alultáplálni egyszerre. Számos kutyák számára készült “junk food” elérhető már, amelyekre a kutyáknak semmi szüksége nincs, de a gazdik számára csábító csomagolásnak köszönhetően sokan megveszik a kutyájuknak. Egy kevés nasi valószínűleg nem túlzottan ártalmas, de nem egészséges csak fánkot enni.

Amikor megfelelő élelmiszert választunk a kutyánk számára, körülbelül úgy érdemes gondolkozni, mintha a gyermekünk táplálásáról lenne szó. A kutyaeledel tápértéke legyen az első számú szempont, és ez általában a magasabb árkategóriában jobb is. A kereskedelmi forgalomban elérhető tápok nagy része szemét – gyártási hulladék, emberi fogyasztásra alkalmatlan melléktermékek kerülnek a legtöbb olcsó tápba, de szerencsére viszonylag széles a választék jó minőségű, közepesen árazott eledelekből. Nézz utána és beszélj az állatorvossal a kutyád táplálkozási igényeiről, hogy megtaláld azt a megoldást, amelyet a kutya is szeret, de megfelelő tápértékkel rendelkezik.

Végül, de nem utolsó sorban: ha a kutyád egy kissé gömbölyűbb deréktájon, akkor kezdd el kimérni a napi ételmennyiséget a kalóriaszükséglete alapján, beleértve a jutalomfalatokat és a nasikat is. Nehéz megbecsülni, hogy valóban grammra megfelelő mennyiséget etetünk a száraztápból, ezért csalóka lehet csak a szemmértékre hagyatkozni. Ha az asztalnál is eteted a kutyát, akkor értelemszerűen kevesebb táp is elég lesz neki. A falánk kutyáknak célszerű naponta többször, kis adagokban elosztva tálalni a napi mennyiséget, így kiegyensúlyozottabban oszlanak el a kalóriák és jóllakottabbnak érzik magukat. Vannak kutyák, akik hamar megéheznek, és nagyon lassan telik számukra a két étkezés közötti idő.

Nincs kőbe vésve, hogy naponta csak egyszer vagy kétszer lehet egy kutyának enni adni, szóval ha úgy érzed, oszd több kisebb adagra a napi mennyiséget.   

Az egyes kutyák közt nyilvánvalóan vannak különbségek abban, hogy mire van szükségük és hogyan dolgozzák fel a táplálékot. A gyári csomagolásokon található mennyiségek tehát inkább tájékoztató jellegűek, bár a tápok gyártói hajlamosak felülbecsülni a szükséges mennyiséget, ezért legyünk körültekintőek.

Az étel és az etetés érzelmileg is hat a kutyákra. Például bizonyos ételek befolyásolják a kutyák hangulatát, míg vannak kutyák akik érzelmi habzsolók. Sok kutya – és ember számára – az étel szeretet. Az emberek az étel segítségével építik ki a bizalmat és a kötődést a kutyájukkal, sokszor étellel jutalmazunk. Nehéz a könyörgő szemeknek nemet mondani és megvonni a kutyánktól az ételt… de tartsuk észben, hogy nem azzal kedvezünk nekik, hogy elkényeztetjük és túletetjük őket, hanem azzal, hogy egészséges, akítv életet biztosítunk a számukra, és mivel mi felügyeljük, mit és mennyit esznek, ezért a mi felelősségünk az is, hogy egészséges legyen a testtömegük.

Végezetül két érdekesség a legújabb kutatásokból a táplálkozás területéről: a labradorokat sokan falánknak ismerik, és ez nem véletlen. A kutatások szerint egy olyan genetikai mutációval rendelkeznek, amely miatt állandóan éhesek. Másodszor pedig, ha egy kevés zsírt adunk a kutya ételéhez, akkor meglepő mellékhatást tapasztalhatunk. Kimutatták ugyanis, hogy ha a kutyák több zsírt fogyasztanak, mint fehérjét, akkor a szaglásuk érzékenyebbé válik.

Bujdosó-Szalay Adél

(kutyabarát.hu)

Forrás: Marc Bekoff / Psychology Today; Képek: flickr

The post A kutyák egészségének megőrzése a mi felelősségünk appeared first on Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová.