Zarándoklatra vallásos indíttatásból indul az ember. Régen elsősorban a bűnbánat és az alázat vezette a keresztényeket arra, hogy akár több hónapon át tartó gyaloglással eljussanak egy kegyhelyre. Manapság az Isten keresése, a hit megélése vagy a közösség élménye éppoly motivációs erő. Sokan azért indulnak el egy hosszabb útra, hogy az egyszerűségben, az embert próbáló feladatban megtalálják magukat, vagy az élet mélyebb jelentését.

Én akkor fogadtam meg, hogy elindulok, amikor tavaly Tatyi nagyon beteg volt és a gyógyulása már nem rajtunk, vagy az orvosokon múlt – de fordult a kocka, és leküzdötte a betegséget. Elhatároztam, hogy ha tehetem, vele együtt fogok részt venni egy zarándoklaton. Az első nekifutásunk tavaly augusztusban rövidre sikerült, mivel a nagy melegben Tatyi nem bírta az iramot és ölben vittem, majd a vállamon, ami a túrahátizsákkal együtt már nekem haladta meg a fizikai teljesítőképességemet, és kb. 20 km után feladtam. Nem adtam fel azonban az elhatározást, és idén ismét csatlakoztam a Ferences zarándoklathoz Szobon. Szeretem a csoportos zarándoklat hangulatát, és azt a többletet, amit a társaság ad, mégis csak egy Szentmise erejéig maradtunk a csapattal. Tatyival kettesben indultunk neki a nagy kalandnak Márianosztrán keresztül Kismarosra. Úgy éreztem, hogy erre van szükségem, hogy egyedül, csak Tatyi és én, baktassunk együtt az úton.

A zarándoklatoktól mindenki valami fantasztikus élményt vár. A megérkezés pillanata, a teljesítés, az Út, amelyen annyi tanulság és életre szóló bölcsesség tapad ránk, amelytől másnap másképp fog felkelni a nap. Azt hiszem, a Coelho könyvek és az amerikai filmek hatása ez, hogy ha valamibe belefogunk, akkor mindjárt sorsfordító élményeket várunk cserébe. Nálam ez nem így van. Nincs tűzijáték és nincs éljenzés, és ennek a történetnek a végén ne várjatok örök igazságokat és életre szóló tapasztalatokat, mert azzal nem szolgálhatok. Van viszont egy teljesen más érzés, egyfajta lassú nyugalom, türelmes nézelődés és szemlélődés, amely akkor fog el, amikor már le tudom lassítani a lépéseimet, és nem csak a következő megálló, a szintidőm, a hétköznapi problémáim zakatolnak a fejemben. Csak a kutyám és én vagyunk. Éppen ott és abban a pillanatban. Ezért is nehéz erről írni, mert ez egyfajta üresség, amelyet természeténél fogva nehéz szavakba önteni; és lehet, hogy ha Te elindulsz, teljesen mást fogsz tapasztalni.

A távhoz képest hosszú tervezgetés után bevásároltam magunknak kétnapi élelmet, elcsomagoltam, majd kicsomagoltam, majd újra elcsomagoltam mindent a hátizsákba, Tatyi pedig teljes lelkesedéssel rá is feküdt a cuccra és ott töltötte az éjszakát. Reggel aztán vonattal indultunk Szobra, ahol délre vártuk a zarándokcsoportot. Körülbelül egy órával korábban érkeztünk, így volt időnk felfedezni a kisvárost és sétálni egyet a Duna-parton, mielőtt a csoport megérkezett. Szob kedves és szépen rendezett település, a templom, a tér és a Duna-part hatalmas fák árnyékában fekszik, a házak előtt sok-sok virág nyílik, nagyon hangulatos és bájos városka.

A közös zarándokmise után hátamra vettem a zsákot és elindultunk a Mária út jelzésén Márianosztra felé, az aznapi célunk Kóspallag volt, ahol egy erdei faház várt ránk. Az első szakaszon a Mária út a Börzsönyi kék sávval párhuzamosan halad. Szobról kiérve lankás szántók között vezet a földút, két oldalt vadvirágok, a távolban itt-ott megpillanthatjuk a Duna víztükrét, előttünk pedig a Börzsöny vonulatai futnak. A tájékozódás és a terep is egyszerű, pont ideális arra, hogy belemelegedjen az ember a magányos mérföldkoptatásba. Mivel a napi távot nem terveztem túl, ezért ráérősen baktattunk, a Sukola-keresztnél megebédeltünk és egy kicsivel négy óra előtt értünk Márianosztrára. A település neve ismerős lehet a híres márianosztrai fegyház révén, vagy a pálos kolostor kapcsán, amelyet még Nagy Lajos alapított 1351-ben. A kolostor és a kegytemplom, valamint a börtön épülete is messziről látszik már az útról, mutatva az irányt.

Az épületegyütteshez képest a Mária út jelzése a falu központjától visszafelé, egy domboldalon halad tovább, először házak, majd később gyümölcsfák mellett. Itt megcsodáltuk az eddigi leghatalmasabb pulykát, amit valaha láttam. A gigászi bronzbarna jószág olyan tekintéllyel bírt, hogy Tatyi elfeledkezett ragadozó mivoltáról és csak hódolattal szemlélte. Lehet, hogy a pulyka hatására, de itt egy kissé belekeveredtem a jelzésekbe, ugyanis az addig párhuzamosan futó piros sáv és a Mária út szétválik, hogy az utóbbin a Kálváriához tehessünk egy rövid kitérőt. Aztán józan paraszti ésszel kikövetkeztettem, hogy a domboldal felé kell vennem az irányt, ha kálváriát keresek, és így egy rövid, de annál meredekebb szakaszt követően már a tölgyfák árnyékában heverésztünk Tatyival. Ránk fért a pihenés, és nem is siettünk sehova – nyugodtan kiélveztük a pillanatot és átadtam magam a panoráma látványának: a Dunakanyar, a Visegrádi-hegység és a Börzsöny vonulatai szépen ölelik a szántóföldekkel tarkított lankákat.

A kápolna mellett, a dombon, olyan érzésem támadt, mintha nagyon távolról szemlélném a világot: mintha ezek a helyek, az ismerős utcák, a kedvenc kávézók – amelyek a valóságban csak 10-20 kilométerre vannak, – elérhetetlenek lennének. Azt hiszem, ez volt az a pont, amikor sikerült eltávolodnom a hétköznapi dolgaimtól és átadnom magam a pillanatnak. Tatyival sem volt ez másképp, eddigre már rájött, hogy ez most egy hosszabb túra lesz, nem csak egy séta, és boldogan csóválta a farkát, fetrengett a fűben és úgy általánosságban elégedett kutya benyomását keltette.

Folyt. köv.

Szerző és képek: Bujdosó-Szalay Adél / tatyiandme.com; IG: @tatyiandme

A Mária Út tehát egy nemzetközi zarándokút, amely a közép-európai kultúra fontos Mária kegyhelyeit kapcsolja be az európai zarándokút-hálózatba, így elméleti síkon akár a francia vagy spanyol Caminóval kombinálva is végig lehet rajta haladni.

A két fő tengely a nyugat-keleti, azaz a Mariazellt (AT) Csíksomlyóval (ROU) összekötő út, illetve az észak-déli, Czestochowa (PL) és Medzsugorje (BIH) között, melyek a római katolikus vallás legfontosabb zarándokcéljai közé tartoznak Európában. A fő tengelyek útvonalait úgy jelölték ki, hogy érintsék hazánk jelentős Mária kegyhelyeit és búcsújáró helyeit, például Mátraverebélyt vagy Máriabesnyőt. A két útvonalon kívül számos rövidebb túraútvonal is létezik, illetve – ahogy a legtöbb hosszútávú túránál jellemző – szakaszonként is teljesíthető. A mariaut.hu oldalon interaktív térkép segítségével lehet tervezni, de a Természetjáró alkalmazás is ismeri a hazai szakaszokat, szóval egészen pontosan, a szintemelkedés és a távolságok ismeretében dönthetsz, hogy merre és mennyit szeretnél gyalogolni, és felmérheted a teljesítéshez szükséges időt. Az út menti szálláshelyekről és a zarándokok számára kedvezményesen igénybe vehető lehetőségekről szintén van információ a honlapon.

Ha nem szeretnél önállóan tervezni, akkor előre összeállított javaslatok közül is választhatsz, a keresőben szűrhetsz babakocsival vagy kerekesszékkel is megtehető utak közül. Kutyás szűrő jelenleg nincs, érdemes a szálláshelyen érdeklődni, hogy fogadnak-e kutyával, illetve, ha szervezett zarándokúthoz csatlakozol, a jelentkezésnél jelezd, hogy négylábúval érkezel. Saját tapasztalatom, hogy többnyire szívesen látják/tolerálják a kutyákat, ameddig a szent helyeken való imádságot és a zarándoklat csendes, elmélyülő jellegét nem zavarják. Volt olyan templom, ahova nem mehettünk be, de olyan is, ahol kifejezetten invitálták Tatyit, hogy pihenjen és hűsöljön a nyári forróságban. A kutyás utazás mindig tartogat meglepetéseket!

A Mária Út jelzéseivel országszerte számos helyen találkozhatunk, településeken belül és országos túraútvonalak mentén. Fehér alapon kis „m” jelzést kell követnie annak, aki rövidebb vagy hosszabb szakaszokra elindulna rajta. A felfestések és az útvonalak minősége és gondozottsága az utóbbi években sokat fejlődött, a magyarországi szakaszok többnyire jól jelöltek és könnyen járhatók – hála az önkénteseknek, – de a külföldi szakaszokon még nem teljes a kiépítettség, a zarándokszállások, turistaházak ritkábban találhatók. A Mária Út bizonyos szakaszai hosszabb ideig nem kereszteznek települést vagy csak olyan kisebb falvakon haladnak át, ahol nincs bolt vagy korán zár – ilyen például a Máriabesnyő –  Mátraverebély szakasz, ahol érdemes készpénzt és elegendő élelmet is magunkkal vinni, – és itt nyilván az állatorvosi ellátás sem megoldott. A dunántúli szakaszon és a pest megyei részeken általánosságban jobb az infrastruktúra, a települések ellátottak és felkészültek a turisták fogadására.

Szerző: Bujdosó-Szalay Adél / tatyiandme.com

Képek: @tatyiandme

Már a IX. században is sokan zarándokoltak Santiago de Compostelába, ahová Szent Jakab apostol földi maradványait menekítették a keresztényüldözés elől és helyezték örök nyugalomra a székesegyházban. Szent Jakab, Keresztelő Szent János testvére, egyike volt Jézus első tanítványainak, aki 42-ben, Jeruzsálemben szenvedett vértanúhalált. Spanyolországi kultusza 844 után erősödött meg, amikor, a legenda szerint, a keresztény spanyol seregek imáit meghallva megjelent a csatatéren, és győzelemre segítette a spanyolokat a mórok ellen. Santiago Matamoros, azaz “Mórölő” Szent Jakab Spanyolország fő védőszentje. 

Camino Francés

Santiago de Compostelába több hivatalos zarándokúton is el lehet jutni, ezek közül a legnépszerűbb a Camino Francés – azaz, a francia út, amelyet sokan “az eredeti Caminóként” tartanak számon. Az évente útrakelő körülbelül 280 000 zarándok nagyjából 70%-a választja ezt az utat. Ebből adódóan a szállások kínálata, a megközelíthetőség, a felszereltség és a szolgáltatások is itt állnak rendelkezésre a legszélesebb választékban, viszont ha magányos zarándokélményre vágysz, akkor lehet, hogy nem ez az út a neked való. A Camino Frances a franciaországi Saint Jean Pied de Port-ból 773 kilométeren keresztül kanyarog, a teljes távot 31 szakaszra bontották, amelyek határán található a legtöbb szálláshely és szolgáltatás.

Az úthoz több városban lehet csatlakozni, ezek közül a Santiago de Compostelához legközelebbi város Sarria  – aki innen indul gyalogosan, az még megkapja a zarándokút teljesítését igazoló oklevelet. Ehhez hivatalosan az utolsó 100 km-t kell gyalog vagy lóháton, illetve az utolsó 200 km-t kerékpáron teljesíteni. A zarándoklat megkezdése előtt regisztrálni kell, így kaphatjuk meg a zarándokkönyvet – amely külön jár a négylábú zarándokoknak is, – ami lényegében egy igazolófüzet, amelyet az út során pecsételni kell. Ennek a füzetnek a birtokában vehetjük át Santiagóban a Compostelát, azaz a hivatalos oklevelet, valamint a kutyák számára a Perregrinát, amely szintén egy díszes igazolás arról, hogy az eb is végigment az Úton. 

Szálláskeresés

Az El Camino túrákon a kutyák is teljes jogú zarándokok, bár a nyitott – és sok esetben ingyenes – zarándokszállások egyelőre nem fogadnak négylábúakat. Számos magánszálláshely azonban szívesen látja őket, mindenesetre a tapasztalt kutyás zarándokok azt javasolják, hogy ha kutyával indulunk útnak, inkább előre foglaljunk szállást, ne bízzuk a véletlenre a kérdést. Egy másik megoldandó feladat lehet még az oda- és visszajutás, mivel Spanyolországban a tömegközlekedésen elég szigorú szabályok vonatkoznak a kutyák szállítására (10 kg-os súlyhatár vonaton, buszon csak boxban és a csomagtérben szállítható kutya), ezért érdemes fórumokon és a Camino központokban segítséget kérnünk a magánfuvar szervezésében. Ha egyszer megérkezünk, akkor azonban már csak az út számít, és a beszámolókból az derül ki, hogy ez mind gazdinak, mind pedig a kutyáknak hatalmas élmény. 

Pár jó tanács, ha nekivágnál:

• A fizikai felkészülést legalább 3 hónappal előbb kezdjétek el, először napi 1-2 órás sétákkal, hétvégén pedig hosszabb túrákkal készüljetek fel, majd futással és egyre nagyobb távok megtételével készüljetek a fokozott igénybevételre.
• Lehetőleg ne a nyári melegben induljatok útnak – a kutyákat sokkal jobban megterheli a forróság, mint minket; az őszi és tavaszi időszak alkalmasabb.
• A kutyáknak több alvásra van szüksége, mint az embereknek, ezt vedd számításba a szakaszok tervezésekor.
• Hajnalban és szürkületkor, amikor a látási viszonyok nem jók, ajánlott a kutyát pórázon vinni. 
• Vannak szakaszok, amikor bőséges vízvételi lehetőség áll rendelkezésre, de számolj azzal, hogy olykor plusz 1-3 liter vizet kell magaddal vinned csak a kutyád számára. 
• Mint minden hosszútávú túrán, a hidratálás, a mancsok védelme és a megfelelő mennyiségű pihenés nagyon fontos. 
• Minden nagyobb megállóhelyen találsz szupermarketet, ahol tudsz venni kutyaeledelt; állatorvosi ellátás a nagyobb településeken elérhető.

További információ: 

https://elcaminofrances.blog.hu/

https://www.elcaminoconcorreos.com/en/blog/the-camino-de-santiago-with-your-dog

https://vivecamino.com/en/the-camino-de-santiago-with-a-dog/

https://vivecamino.com/en/the-french-way/

https://www.elcaminoconcorreos.com/en/rucksack-transfer

https://apaca.paradoxahumana.com/albergues-para-perregrinos

Kutyás kirándulások

Bujdosó-Szalay Adél / Kutyabarát.hu

Forrás és képek: El Camino con Correos – Conchi és Draco blogja; Ruffwear blog; wikipedia; vivecamino.com