Vác nevének eredetéről megoszlanak a vélemények – a legenda szerinte egy Vác nevű remetéről nevezték el a várost, amiből valószínűleg annyi igaz, hogy a közeli Naszály hegység számos barlangot rejt, melyekben bizonyára remeték is tanyáztak. Tény, hogy már 1074-ben írásban említik Vácot, méghozzá Watzenburg néven, a legvalószínűbb azonban, hogy neve a szláv Vac, azaz központ, fontosabb település jelentésű szóból ered. A történelmi Felvidék és a Kárpátok legdélebbi pontja, a Duna parton elhelyezkedő kisváros kerékpárral, vonattal és autóval is elérhető, a Budapest-Szob vonalon, illetve a 2-es főúton.
Vác tipikusan „egynapos város”, és ennek megfelelően szálláshelyekben nem bővelkedik – vannak azonban éttermek, büfék, fagyizók és mindenféle vendéglátóegység, ahol pihenhetünk, felfrissülhetünk a városnézés közben.

Kutyával a legjobb, ha a Dunakorzón kezdjük a napot. A Duna-parton hosszan elnyúló, parkos sétányon biztosan akad játszótárs is, de ha magányra vágytok, a kissé bentebb, az út mellett futó, gesztenyefákkal szegélyezett gyalogjárdát javaslom, amely árnyékos, kellemes és szinte privát élményt nyújt a nyüzsgő korzóhoz képest. A Korzó északi részén található Zenepavilontól dél felé indulva kellemes sétát tehetünk a parton, majd az uszoda után az egyházmegye zarándokházának és egyéb épületeinek otthont adó park mellett elhaladva vegyük a belváros felé az irányt. Vác önmagában is gyönyörű, és mindenféle egyéb ismeret nélkül is élvezhető az épületek és parkok szépsége, mégis érdemes röviden áttekinteni a város történelmét ahhoz, hogy az egyházi épületek ennyire koncentrált jelenlétét megértsük.

A Váci Egyházmegye megalapításáról I. Szent István király döntött, és onnantól kezdve az egyház meghatározó szerepe, a környék földesura a mindenkori püspök volt, akinek birtokai halban, vadban és szőlőben gazdagok voltak. A város virágzott, templomok és várak épültek. A tatárjárás, majd a török dúlás azonban porig rombolták a várost, aztán jött a Rákóczi-szabadságharc során a labancok pusztítása, majd egy tűzvész emésztette fel azt, ami még megmaradt. Csak a barokk korra tért magához a város, és ekkor kezdődtek meg az építkezések: a város legendás püspökei, Migazzi Kristóf és Althann Mihály ideje alatt épült a Szent Rókus kápolna, a piarista, a ferences és a Domonkos-rendi templomok, a Püspöki palota és a Székesegyház is. Ennek köszönhető a belváros egységes stílusa és az épületek szabályos elrendezése – és az is, hogy röpke 10 perc alatt gyakorlatilag mindent megcsodálhatunk, amíg a felújított Március 15. térre nem érünk. A város főtere pár éve újult meg teljesen, és szinte nincs olyan hétvége, hogy ne lenne itt valamilyen program, koncert vagy kirakodóvásár. A Duna-parttól távolodva sétáljunk tovább a hangulatos kis utcákban és vesszünk el a váci hangulatban.

Érdemes még kitérőt tenni Magyarország máig egyetlen Diadalívéhez, amelyet Mária Terézia váci látogatásának tiszteletére emeltek – de az uralkodó soha nem vonult át alatta, ugyanis amikor megtudta, hogy milyen gyorsan készült el, nem mert átmenni alatta, mert félt, hogy egy ilyen „sebtiben összerakott tákolmány” esetleg rádől… A Diadalív persze azóta is áll.
Vácon keresztül fut a Mária út piros és sárga jelzése, amelyeken elindulva túrázhatunk a környéken, de a Börzsöny és a Dunakanyar közelsége is számos látnivalót tartogat. A váci ártéri tanösvény azonban eléggé elhanyagolt, a hidak és a pallók korhadtak, hiányosak – túlélőtúrának biztosan szuper, de kutyával nem javaslom.

Szerző: Bujdosó-Szalay Adél / @tatyiandme

Reményteljesen és korán reggel indultunk Szolnokra, ahol engem inkább a belváros és a Tisza-part vonzott, míg a férjem egyértelműen egy céllal volt hajlandó az „órákig tartó és minden emléktáblát elolvasó, 16 000 lépés alatt meg sem állunk!” típusú városnézési tortúrának alávetni magát, mégpedig a RepTár Repülőmúzeum miatt. Indulás előtt a honlapon nem találtam információt arról, hogy kutyával látogatható-e a múzeum, de reméltem, hogy a hordozóhátizsákkal beengednek majd minket, hiszen nagyrészt szabadtéri a kiállítás. Szerencsére semmi gond nem volt, kutyákat is szívesen látnak, pórázon vezetve az étterem és a szimulátorok kivételével mindenhova bejárást kaptunk – mondjuk a 4D mozit kihagytuk, nem hinném, hogy kutyáknak való lenne. A Múzeum épülete gyönyörűen felújított, nagyon igényes és modern. Az egykori Indóházban, amelyet 1847-ben Wilhelm Sprenger tervei alapján építettek, a földszinten étterem, mosdók és ajándékbolt, az emeleten pedig az időszaki kiállítások kaptak helyet.

Egy, teraszon elfogyasztott, kávé után – Tatyit is megkínálták egy hatalmas tál friss vízzel – a szabadtéri kiállítással kezdtünk, ahol restaurált katonai repülőgépeket, vadászrepülőket és helikoptereket vettünk szemügyre. Az udvaron áll egy 100 méter hosszú csarnok, melyben régen a Tiszán szállított sót raktározták és szortírozták vagonokba, hogy innen szállítsák vasúti úton a környező városokba. Ebben az épületben kapott helyet a felnőtteknek (is) szánt akadálypálya, amely leginkább egy hatalmas játszóházra emlékeztet: van mászófal, kötélpálya, és az itt található kiállítási tárgyakra nyugodtan fel lehet mászni, lehet kapcsolgatni és játszani velük. Itt esett meg, hogy Tatyi is kipróbálta milyen lehet a kilátás egy harci járműből. A raktár után ismét a főépület felé vettük az utunkat, ahol újabb csodák vártak ránk. Repülőgép hajtóművek és motorok, repülős ereklyék és emlékek mellett nekem a legjobban az adott háborús korszakot bemutató részek tetszettek. Például egy II. világháborús német Messerschmitt repülőgép mellett állt egy ugyanebből az időszakból származó BMW motorkerékpár és még egyéb használati tárgyak, amelyeket nézegetve szinte megelevenedett előttem a történelem.

Mivel a RepTár 60 000 m2-en terül el, és bátran állíthatom, hogy hihetetlenül sokszínű és gazdag a kiállítási anyag, ezért a kiállítás végére alaposan elfáradtunk. Még beszereztük a kötelező katonai felvarrókat az ajándékboltban, és a belváros felé vettük az utunkat, hogy a szellemi táplálék mellett a testünket is feltöltsük.

A RepTártól kellemes, 10-15 perces sétával elérhető a belváros, útközben a régi ferences rendi templom és a volt zsinagóga épülete mellet, kellemes, fákkal szegélyezett út vezet. Kutyabarát szempontból az éttermek és kávézók tekintetében nem volt okunk panaszra. Több teraszon is blökik hűsöltek, szinte mindenhol vizestálakat is tettek ki a járda mellé az arra sétáló kutyáknak. Mindkét helyen, ahol fogyasztottuk kapott Tatyi friss vizet, sőt egyszer még pogácsát is… Gyors és finom ebéd után a „vizek városának” alaposabb felfedezésére indultunk.

Tiszavirág-híd, Tisza mozi, Tisza Szálló – Szolnokon sétálva le sem lehetne tagadni, hogy a Tisza határozza meg az itt élők életét. Régen megélhetést jelentett a halászat, majd a Tisza szabályozásával és a folyami teherszállítás fejlődésével Szolnok jelentősége is megnőtt. Az országban elsők közt épült ki a várost Pesttel összekötő vasútvonal, amelyen egyébként az 1849-ben az osztrákok elől menekülő magyar kormány is utazott. A szabadságharc után Szolnok elveszítette megyeszékhelyi rangját, amelyet csak a kiegyezés után kapott vissza. Innentől viszont a fejlődés töretlen volt, a lakosok száma a XIX. század második felében közel háromszorosára nőtt. A századfordulón Szolnok pezsgő kereskedelmi, hajózási és vasúti központ volt, valamint sokan éltek állattenyésztésből, mezőgazdaságból és halászatból. Az első világháborúval minden megváltozott, és Szolnokra nehéz idők jöttek. A Tanácsköztársaság idején a román hadsereg 134 napig tartotta megszállás alatt, majd a II. világháborúban az amerikai és brit csapatok is bombázták a várost. A támadások hatalmas károkat okoztak az épületekben, számos emberéletet követeltek, a túlélők pedig tömegesen hagyták el a várost. A bevonuló szovjet csapatok már csak pár ezer embert találtak.

A történelem viharának nyomait mára kiheverte a város. Az utcák rendezettek, az épületek szépen gondozottak. A Tisza jelentősége azonban töretlen, bár a mai Szolnoknak főleg kikapcsolódást és pihenést jelent. A szabadstrand és a folyóparti sétány népszerű a helyiek és a látogatók körében. Kutyás szemmel nézve pedig remek sétákra ad lehetőséget a rengeteg park, a folyópart és a belváros.

Szerző és képek: Bujdosó-Szalay Adél / @tatyiandme

Sárvár hazánk egyik legnépszerűbb turisztikai desztinációja, a vendégéjszakák számát tekintve a 7. helyen áll a listán, amelyet főként a gyógyfürdőnek és a fürdő mellett kiépült gyógy- és wellness-szolgáltatásoknak köszönhető. Egyelőre, a város attrakcióinak ezt a részét még nem élvezhetjük a kutyáinkkal együtt, de ez nem jelenti azt, hogy ne tölthetnénk el egy kellemes napot – vagy akár hétvégét Sárváron.

A ma 15 000 lakosú település már az őskorban is lakott volt, az egykori iszapos ártéren épült vár története pedig éppenséggel egyáltalán nem unalmas! Akit érdekel a történelem, az biztosan megtalálja a számítását itt, ahol ráadásul gyönyörű parkokban sétálgatva hódolhatunk a kulturális szenvedélynek, tehát a kutyák sem fognak unatkozni, amíg egyik nevezetességet a másik után keressük fel. Sárvár a Kemenesháttól és a Ság hegytől egy kőhajításra fekszik, az OKT útvonala is áthalad a városkán, tehát a természet és a túrázás szerelmesei sem fognak unatkozni itt. Mi mindenből kivettük a részünket, és nem bántuk meg, ráadásul a kutyákat sem kellett este ringatni. Tatyi annyira elfáradt a sok újdonságban, hogy már a fagyimból sem bírt kunyerálni.

Autóval érkeztünk Sárvárra, és a vár melletti parkolóban hagytuk a gépállatot, hogy innen induljunk a városközpont felfedezésére. Vonattal és busszal is könnyen megközelíthető a város, a GySEV és a Vasi Volán járatain szájkosárral/hordozóban tudtok kutyát szállítani. A vár körül egy hatalmas park terül el, ahol kényelmesen sétálgathatunk a hatalmas fák árnyékában, mielőtt a hídon keresztül a várudvarba lépnénk. A vár eredetileg egy mocsaras területen épített földvár, azaz “sár vár” volt, innen ered a város neve. Az 1300-as években Károly Róbert birtoka volt, majd ide-oda bitorolták az akkori hatalmi viszályok keretében, míg a királypárti Kanizsai családhoz került, majd tőlük Ozorai Pipó kapta meg, de végül ismét a Kanizsaiak, majd Kanizsai Orsolya házassága révén Nádasdy Tamás birtoka lett.

Az 1600-as években, Nádasdy Ferenc halála után felesége, a véres úrnőként ismert Báthory Erzsébet irányította a birtokot. Erzsébet “véres” titulusát nem csupán erős vezetői stílusának, de annak is köszönhette, hogy állítólag szűz lányok vérében fürdött, hogy ezzel óvja fiatalságát. Erre azért lehetett szüksége, mivel a bőrápoló tulajdonságairól is ismert sárvári gyógyvizet ekkor még nem ismerték.

A Nádasdyak után is sokszor cserélt gazdát a vár, de egészen 1945-ig lakott volt, ezért folyamatosan felújították és karbantartották az épületet. Természetesen minden birtokos és minden korszak nyomot hagyott az eredeti középkori erődítményen, mégis, a hazai várak között kivételes módon ép állapotban maradt fent és várja a látogatókat. A várudvar és a klasszikus park teljes területe kutyával is látogatható.

Búcsút intve a várnak, forduljunk a város főtere felé, ahol a klasszicista homlokzatú Szent László templom mellett pihenhetünk egy kicsit a padokon (két szuper fagyizó is van itt ;)). A Rákóczi-szabadságharcban elpusztult eredeti templom helyére az 1700-as években emelték a mostani templomot, majd később két hajóval bővítették. A templomtól nem messze találjuk az 1535-ben alapított iskolát, ahol Gárdonyi Géza is tanított. Az irodalom iránt érdeklődők biztosan nem hagyják ki a városközponttól körülbelül 20-25 perces sétára található (a Sárszigeti utcában) Szent Miklós r.k. templomot, amelynek kertjében nyugszik Tinódi Lantos Sebestyén, a XVI. századi epikus költészet jelentős képviselője.

Az evangélikus templom és a Városháza közötti fekvő szépen parkosított Kossuth-téren harangjátékban és esténként fényjátékban is gyönyörködhetünk. További érdekesség még, hogy Sárváron, a Flextronics gyárban készültek az első Xbox konzolok.

Ha Sárváron járunk, a Csónakázó-tó partján futhatunk és sétálhatunk a kutyákkal, túrázni pedig a Ság hegyre és Sümeg felé érdemes elindulni. Ahogy a bevezetőben írtam, Sárvár nagyon népszerű turistacélpont, különösen nyáron, ezért számos vendéglátóhely, étterem, kávézó van itt, viszont szezonban a szálláshelyek és a város maga is nagyon felpezsdül. Ha a kutyád nem bírja túl jól a tömeget, akkor lehet, hogy a tavaszi, vagy az őszi időszakban érdemes inkább Sárvárra látogatnotok.

Szerző és képek: Bujdosó-Szalay Adél / tatyiandme

Az Andrássy út, a Hősök tere és a Városliget

Ennyi csodálatos épület között élve a szürke hétköznapokat, könnyen elsiklunk a gyönyörű homlokzatok és struktúrák felett, amelyek okán az Andrássy út és a Hősök tere méltán érdemelte ki az UNESCO világörökségi védelmét. A Deák tér felől indulva először az Anker palota homlokzatát csodálhatjuk meg, amely az 1900-as évek elején épült, eklektikus stílusban, és az Anker biztosító székházaként működött egészen a II. Világháborút követő államosításáig. Az Anker köz is az épület része volt, nyitott bazársorán mindenféle portékát kínáltak eladásra.

Az Andrássy útra fordulva álljunk meg egy pillanatra, és csodáljuk meg a több mint 2 km hosszan elnyúló sugárutat és két oldalán a fasort. Kevesen tudják, hogy az épületek egységes stílusa nem csak annak köszönhető, hogy egyazon időszakban (5 éven belül) épültek, hanem annak is, hogy mindegyiket Ybl Miklós és Linczbauer István tervezte, az egységes városképet tartva szem előtt. Az Andrássy út egyik legfontosabb épülete a most éppen felújítás alatt álló Operaház, amelynek helyén régen egy „kétes hírű létesítmény” állt, szinte átellenben pedig a Párizsi Nagyáruház fényűző épületét láthatjuk. A Hősök tere felé ballagva egyre szellősebbé, nyitottabbá válik az Andrássy út, így vezetve a szemet a monumentális szoborcsoport felé.

A Hősök tere a bécsi Maria-Theresien-Platz mintájára épült, két múzeumépület fogja közre a teret, ahol eredetileg ivókút állt. A 970 méter mély hévizes kutat ma a Hősök emlékműve rejti. Ha egyenként végignézzük a szobrokat, elgondolkodhatunk, hogy vajon ki-mivel érdemelte ki, hogy helyt kapott a pantheonban. Thököly, Bocskai, Bethlen, II. Rákóczi Ferenc és Kossuth szobrai mit is keresnek egy, a Habsburg-korban emelt emlékművön? Eredetileg ők bizony nem kerülhettek volna be ebbe az exkluzív társaságba, helyettük Mária Terézia, Ferenc József és más Habsburg nagyságok szobrai álltak a téren, de a Rákosi rendszerben ez már kiütötte a biztosítékot, ezért a forradalmi eszméknek jobban megfelelő nagyságok szobrait helyezték el. Nem sokon múlt egyébként, hogy az egész szoborcsoportot lebontsák, és most egy grandiózus Sztálin emlékműben gyönyörködhessünk.

A Hősök tere mögött terül el Budapest legismertebb közparkja, a Városliget, amelyben most éppen időszakosan van nyitva a kutyafuttató és élménypark. Az egykori Batthyány birtok homokos területén Rumbach Sebestyén vásárolta meg 1800-ban, szőlőtermesztés céljából, de gyógyvizet talált, így inkább gyógyfürdőt és szállodát építtetett. Ettől az első próbálkozástól még hosszú út vezetett a mai Széchenyi gyógyfürdőig, amelyet csak a XX. században kezdtek el építeni. A Városligetben a Milleniumi kiállításra több fontos magyar emlék mását építették meg, itt látható a Vajdahunyad várának és a Jáki templomnak is a reprója, ezzel egy kis Disneyland hangulatot kölcsönözve a parknak.

A Ligetben szuper kutyás kávézók és éttermek várnak Titeket, hogy kipihenhessétek az eddig megtett körülbelül 4 kilométert. Érdemes egy kis kitérőt tenni az Ajtósi Dürer sor felé, és aprólékosan szemügyre venni a Vakok Intézete szecessziós stílusú épületét, majd az 56-osok tere felé véve az irányt a Városligeti fasoron sétálhatunk a belváros irányába. A Király utcába érve mindig eszembe jut, hogy ez a keskeny utca látta el régen azt a feladatot, amelyet most az Andrássy út, sőt, régen még villamos is közlekedett itt. Az egykori Königgasse épületei is megérdemlik a figyelmünket – a kutyánk pedig élvezettel fogja szaglászni a házak szögleteit, a bulinegyedhez közeledve ugyanis már sűrűsödnek az impulzusok és a szagminták. Az eklektikus, romantikus és klasszicista épületekben élt Erkel Ferenc, Kabos Gyula, Wigner Jenő és Weiner Leó is, illetve az Intel egyik alapítója, Andrew S. Grove (Gróf András).

A Király utca forgataga sétánk kiindulási pontjához, az Anker-házhoz sodor minket. Remélem, élveztétek a budapesti turistáskodást és kellemesen elfáradtatok a sok látnivaló és a megtett körülbelül 8 kilométer után.

Szerző: Bujdosó-Szalay Adél / tatyiandme

Képek: tatyiandme, @flickr