A kisfiam most három hónapos, így napjaink jelentős részét a játszószőnyegen töltjük. A csecsemők mozgásfejlődése szempontjából ez kulcsfontosságú időszak: ilyenkor a hason töltött idő (az úgynevezett „tummy time”) segíti a nyak, a váll és a törzs izmainak erősödését, ami később az átfordulás, a kúszás, majd a mászás alapja lesz.

Ezt az időszakot a fejlődéslélektanban a Jean Piaget által leírt szenzomotoros fejlődési szakasznak nevezzük. Ebben az életszakaszban (a születéstől az első életévekig) a baba elsősorban az érzékszervein és a mozgásán keresztül ismeri meg a világot. A „szenzomotoros” elnevezés pontosan erre utal: a szenzoros tapasztalatok (látás, hallás, tapintás) és a motoros cselekvések szoros kapcsolatban állnak egymással. A baba érzékel valamit, ez felkelti a figyelmét, és mozgásra készteti – majd a mozgás újabb tapasztalatokat hoz. Tehát maga az idegrendszeri fejlődés nem válik külön területenként, hanem egymásra ható rendszerben működik. A mozgásfejlesztéshez szükség van a vizuális ingerekre, a ritmusos mondókákra egyaránt. Egymás nélkül a területek nem tudnak fejlődni.

A gyakorlatban azonban ez nem mindig ilyen egyszerű.

Sok szülő panaszkodik arra, hogy a babája nem rajong a hasaltatásért vagy hamar megunja a játszószőnyeget. Nálunk sem volt ez másként az elején. És ekkor jöttek képbe a kutyák.

Valamiért kezdetben úgy döntöttem, hogy a játszószőnyeg „kutyamentes övezet”. Utólag visszagondolva nem is tudom, miért. Talán egyszerűen így tűnt praktikusnak, hogy nem kell a játszószőnyeget is porszívózni pluszban. Három kutya mellett amennyi porszívózást az ember meg tud spórolni, azt megspórolja, valljuk be.

Aztán egy nap észrevettem valamit: a kisfiam sokkal érdeklődőbben figyelte a játszószőnyeg mellett zajló eseményeket, mint magát a szőnyeget. Egészen pontosan a kutyákat nézte nagy érdeklődéssel.

Ahogy játszottak, mozogtak, egymást kergették vagy éppen egy játékon huzakodtak, a kisfiam tekintete azonnal rájuk szegeződött. Figyelte őket, követte a mozgásukat – és egyszer csak azt vettem észre, hogy elindul feléjük. Nem nagy mozdulatokkal, hanem apró, elszánt próbálkozásokkal: egy kis tolás a lábakkal, egy újabb próbálkozás a karokkal.

A kutyák mozgása egyszerűen felkeltette a figyelmét. Az érzékelés pedig mozgásra ösztönözte.

Pontosan úgy, ahogyan a szenzomotoros fejlődés működik. Természetesen azonnal kihasználtam a helyzetet: megszűnt a kutyák kitiltása a játszószőnyegről, és azóta mindenki együtt „játszik”. A kisfiam láthatóan szeretne becsatlakozni a kutyák játékába, megpróbálja elérni őket, figyeli minden mozdulatukat.

És persze gyorsan kiderült az is, hogy mindenki számára az a játék a legérdekesebb, ami nem az övé. A babák körében legendás „Szofi, a zsiráf” a kutyák körében is kifejezetten népszerűnek bizonyult.

A közös „játéknak” nem csak a mozgásfejlődés szempontjából van jelentősége.

A kisfiam mindeközben folyamatosan tanul a kutyák kommunikációjáról. Figyeli a mozdulataikat, a reakcióikat, azt, hogyan reagálnak egymásra – és rá. Mindezt élőben, a mindennapok részeként.

A kutyák pedig legalább ennyire figyelnek rá. Követik a hangadásait, a mozdulatait, alkalmazkodnak hozzá. A hirtelen karcsapásai vagy váratlan hangjai nem érik őket teljesen váratlanul, mert napról napra látják és tapasztalják ezeket. Így amikor eljön majd az idő, hogy valóban együtt játsszanak, jó eséllyel mindkét fél ismerni fogja már a másik jelzéseit. És talán kisebb lesz az esélye annak is, hogy félreértik egymás testbeszédét.

Szalay Adél / Kutyabarát.hu

Kép: Vika Glitter: https://www.pexels.com/photo/smiling-baby-biting-right-index-finger-1648374/

The post Így segítik a kutyáim a kisfiam mozgásfejlődését – miért nem unalmas nálunk a tummy time? appeared first on Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová.

Az elmúlt években egyre inkább teret kapott az a fajta életszemlélet, amelyben az értéket, a jó érzést nem a dolgokkal, hanem élményekkel, érzelmekkel, megélt pillanatokkal társítjuk. A fogyasztói társadalom felemelkedésével a nyugati kultúra eltolódott az anyagias, birtoklási vágy által vezérelt irányba, amelyben a boldogságot, a sikert és a teljesítményt tárgyakban, pénzen vehető dolgokban mérték. Manapság azonban az élmény kezdi átvenni a státuszszimbólum szerepet: minél egzotikusabb helyekre eljutni, minél több kilométert lefutni, minden irányban végletekig menni csak azért, hogy „élményeket szerezz”. Ez az extrém motiváció sem jobb, mint a shopping-őrület vagy a minél nagyobb ház, nagyobb autó hajszolása, hiszen a motiváció itt is külső, egyfajta megfelelésből fakad, hogy jobb legyél, mint a többiek, hogy többet érj el.

Hygge szemlélet

A hygge ezzel szemben egy sokkal nyugodtabb elgondoláson alapul. Nem kell hozzá semmi, nem kell megszerezned vagy elérned valamit. A hygge szemlélet arról szól, hogy megéled a pillanatot. Azt, az adott pillanatot, amit éppen eléd vetett a sors. Nem keresed, nem hajtod, nem űzöd, nem dolgozol érte – csak van. És Te benne vagy, átéled és jól érzed magad benne. Egy kicsit hasonlít ez ahhoz, amikor azt mondjuk, hogy a jelenben élünk, lelassítunk és átéljük, ami körülöttünk van.

Az ünnepek alatt van, aki ki tud kapcsolódni, míg mások folyamatos rohanásként, kényszerként élik meg a családdal, barátokkal szervezett közös programokat, viszont mindkét esetben fontos, hogy próbáljunk meg kilépni abból, amit napi rutinnak nevezünk. Ne a következő feladaton, teendőn járjon az eszünk, vagy azon, hogy milyen hatalmas terveink vannak már most az új évre, mert mindeközben elsiklik mellettünk egy csomó pillanat, rengeteg lehetőség, amely a maga módján tökéletes.

„Minden perc számít”

Csak akkor tudod meg, hogy milyen értékes valami, ha elveszíted. Ez egy hatalmas közhely, de ha belegondolsz, hogy az, hogy a kutyád megáll szaglászni melletted, pedig te már sietnél tovább, vagy persze pont a szakadó esőben szottyan kedve az éjszaka közepén is felkelteni nem tart örökké. Az életünk teljes idejéhez képest az a pár év, amelyet a kutyáinkkal tölthetünk, édes kevés.

Rohansz munkába reggel, este kapkodva megeteted. Majd holnap hosszabban sétálunk, ígérem – mondod neki. Gyorsan megvakarod a fülét, ha belebotlasz a konyhában tüsténtkedve, és észre sem veszed, hogy ezek mind soha vissza nem térő, megélhető boldog pillanatok lehetnének. Csak ülj le mellé pár percre, figyelj oda rá, figyelj közben magadra. Gondolj bele, milyen jó, hogy van neked, és milyen jó, hogy vagy neki.

Nem fog összedőlni a világ, hidd el, ha rászánod az időt, és tényleg együtt vagytok. Nem kell világraszóló élményeket keresned, nem csak a nagy dolgok számítanak, hanem minden perc, amit együtt, hálával telve és boldogan éltek meg.

Bujdosó-Szalay Adél / Kutyabarát.hu

Képek: pexels

The post Hygge napok appeared first on Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová.