A kutyákat és az embereket évezredekre visszanyúló erős kötelék fűzi össze. Az idők során a kutyákat olyan tulajdonságokra szelektálták, amelyek társaságkedvelőbbé, hűségesebbé és együttműködőbbé tették őket. A háziasított kutyák kezdetben a vadászatban bizonyultak hasznosnak, de ma már számos speciális szerepet töltenek be, például a keresésben és mentésben, a mezőgazdaságban, a rendőrségen. A tudósok már az 1920-as években megpróbálták felmérni, hogy a kutyák képesek-e megérteni az emberi beszédet. Egy 1928-ban készült tanulmány egy fiatal kan német juhászkutya tudását vizsgálta. A Fellow nevű kutya 68 szót és mondatot tudott felismerni, köztük olyanokat, mint például „Menj ki és várj meg”. Egy 2004-es tanulmány szerint Rico, egy border collie több mint 200 tárgyat, például különböző labdákat és plüssjátékokat tudott azonosítani és visszahozni gazdája utasítására.

Nem minden kutya egyformán fogékony

Ezek a tanulmányok azt mutatják, hogy a kutyák következetesen  tudnak reagálni a kimondott szavakra és mondatokra. Ez persze nem meglepő és nem is újdonság egy gazdi számára. Catherine Reeve és Sophie Jacques a kanadai Dalhousie Egyetem kutatói azonban közelebbről és empirikusan akarták megvizsgálni, hogy a tipikus kutyák milyen mértékben reagálnak a szavakra. Annak érdekében, hogy számszerűsítsék, hány szót ért meg egy kutya, a kutatók gyakorlatilag ugyanazt az eszközt alkalmazták, amelyet a pszichológusok a csecsemők korai nyelvi megértésének és fejlődésének felmérésére használnak.  Összesen 165 különböző fajtájú kutya tulajdonosát kérdezték meg arról, hogy házi kedvenceik szerintük milyen szavakat és kifejezéseket értenek meg. A kutyatulajdonosok átlagosan 89 olyan kifejezést azonosítottak, amelyekre kutyájuk következetesen reagált. Természetesen voltak kiugró értékek is, egy okos kutya állítólag 215 szóra reagált. A legkevésbé reagáló kutya mindössze 15 szót értett gazdái szerint.

A kimagasló fajták

A legjobban reagáló fajták közé tartozott az ausztrál juhászkutya, a border collie, a német juhászkutya, a bichon frise, a cavalier king charles spániel és a chihuahua. A kevésbé érzékeny fajták közé tartoztak az olyan kopók, mint a beagle és a whippet, vagy a munkára fogékony őrzők, mint a boxer és a cane corso. A kutyák leggyakrabban a saját nevükre, valamint az olyan parancsszerű szavakra reagáltak, mint az „ül”, „gyere”, „le”, „marad”, „várj”, „ne”, „OK” és „hagyd”.  Sok kutya azonban olyan főneveket is megértett, mint a „jutalom”, „reggeli”, „vacsora”, „szemét”, „kaki” és olyan üldözendő dolgok, mint a „labda” vagy a „mókus”.

A kutatók szerint azonban ezek az eredmények nem bizonyítják, hogy a kutyák valóban megértik a szavak jelentését. Megtanulhatnak bizonyos hangokat, kifejezéseket passzívabb módon társítani eseményekkel vagy tárgyakkal. Azáltal, hogy ismételt párosításokon keresztül tanulják meg a köztük lévő asszociációt. Ezt a folyamatot a tudósok statisztikai tanulásnak nevezik és nem egyelő a szavak jelentésének megértésével. A kutatás eredményéből nem derült ki, hogy a 90 szóból mennyi lehet a valódi megértés és a statisztikai tanulás aránya.

Bohata Krisztina

(Kutyabarát.hu)

Forrás: zmescience

The post Egy átlagos kutya közel 90 szót és kifejezést ismer appeared first on Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová.

A minap egy frappáns bejegyzést osztottam meg, szívügyem, az erőszakmentes kutyanevelés kapcsán. Barátnőm, aki nem kutyás, szinte azonnal reagált: „Ha ezt minden kutyás tudná, jobb hely lenne a világ!”. Hozzátenném, hogy szerintem nemcsak a kutyások, hanem mindenki profitálhatna e tanácsokból, és valóban, sokkal egyszerűbb lenne a világ és boldogabbak lennének kutyák, gyerekek, felnőttek egyaránt.

Egyébként semmi titok nincs benne. A kutyás világban az utóbbi időben már minden mozzanata megjelent valahol. A gyermeknevelés és az oktatás területén is találkozhattunk már ezekkel a tanácsokkal, elvekkel.

Az alapgondolat a következő: Ha a kutyánk nem ért vagy nem tud valamit, nem úgy viselkedik, ahogy mi az adott helyzetben várnánk, akkor ne a rosszat tételezzük fel róla. Azaz, ha „makacskodik”, „ugat”” vagy „rossz”, azt nem ezért teszi, mert egy megátalkodott, rosszindulatú, elvetemült neadjisten „domináns” valaki. Nincsenek világuralmi tervei és minket sem akar uralni, hanem egyszerűen nem érti, nem biztos benne, vagy nem tudja hogyan kell csinálni. Esetleg nem tanulta még meg, hogy mit várunk tőle, vagy megijedt, félénk egy adott helyzetben.

Ha így szemlélünk egy szituációt, akkor máris sokkal egyszerűbb megfelelően reagálnunk.

Kutyánk nem érti a helyzetet. Rákiabálunk. Megrántjuk a nyakörvét. Kiabálunk megint. Ettől csak annyival fogja jobban érteni, mint ha egy külföldinek ordítva mondjuk, hogy KE-LE-TI PÁ-LYA-UD-VAR!

Kutyánk nem érti a helyzetet. Megpróbáljuk máshogy magyarázni neki, más helyzetbe, kontextusba hozzuk. Türelemesek és segítőkészek vagyunk. A megértés, haladás apró morzsáit is díjazzuk. És megérti! És örülünk, és ő is örül, és mindenki jól érzi magát.

Azt azért természetesen engedjük meg, hogy a kutyáknak is van szabad akarata. Amit kifejezésre juttathat, sőt, érdemes bátorítani is ebben, hiszen a szabad döntés a kutya mentális egészségének fontos alapja.

Mennyire fontos a kutyánk életében a szabad döntés?

Az, hogy mi mikor engedünk az ő akaratának és mikor nem, az a mi döntésünk, amelyet felelősséggel hozunk meg. Ez egyfajta partnerség, amelyben miénk ugyan az utolsó szó, de az ő véleménye is fontos. A partnerség nem diktatúra. Nem rákényszerítjük a másikra, amíg aztán az fel nem lázad, és a rendszer össze nem omlik, hanem idővel, közösen építjük fel.

Szalay Adél / Kutyabarát.hu

Kép: Photo by Ivan Babydov from Pexels

The post Ha ezt minden kutyás tudná, jobb hely lenne a világ! appeared first on Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová.

A klikker egy egyszerű eszköz, melynek segítségével gyorsan és egyértelműen erősíthetünk meg egy viselkedést. A klikker maga nem varázspálca. Mindössze arra hivatott, hogy egyértelműen, a kutya (gyermek, papagáj, aranyhal, stb.) számára jól észlelhető módon jelezze, hogy az klikk pillanatában végzett viselkedést szeretnénk. A klikker jutalomfalat vagy dicséret nélkül olyan, mintha az óra végét jelző csengő után nem engednék el a diákokat. Azaz, ha csak klikkelünk, de a klikkhez nem társul a jutalom, akkor mit sem ér.

A klikkelés másik előnye, hogy gyors és jól időzíthető. Sokkal gyorsabban tudunk klikkelni, mint, hogy kimondanánk, hogy „jaj, de ügyes vagy, Buksi, bravó”. Emiatt tényleg éppen arra a viselkedésre tudunk ráerősíteni, amit szeretnénk. Például, ha azt tanítjuk a kutyának, hogy engedje el a labdát, akkor éppen akkor tudunk klikkelni, amikor kiejti a szájából. Mire szóban megerősítenénk, már lehet, hogy újra a szájában van.

A klikker használata mellé szükséges a pozitív megerősítés is. És itt kell valamit tisztáznunk. Attól, hogy valakinek van klikkere, még nem lesz klikker tréner vagy éppen pozitív megerősítéssel dolgozó tréner.

Sajnos gyakran találkozunk olyan trénerekkel, akik a tanítás bizonyos fázisait klikkerrel kezdik, de mellette alkalmaznak büntetést is. A klikker tréning pedig nem erről szól.

A klikker tréning módszere alapvetően erőszakmentes, és magában foglalja nem csak a klikker használatát, hanem a behaviorizmus elvein alapuló más tanítási technikák alkalmazását is. Ilyen például a formálás, a kondicionálás (ennek eszköze lehet a klikker) vagy akár a megfigyelésen alapuló tanulás (mely kutyák esetében is eredményesen alkalmazható).

A klikkert használót tehát az különbözteti meg a valódi klikker trénertől, hogy ez utóbbi rendelkezik azzal az ismereti és gyakorlati háttérrel, amely segítségével büntetés és fenyítés nélkül képes a kutyánkat tanítani. Maga a klikker számára csak egy eszköz, amelyet nem is alkalmaz feltétlenül minden esetben. Amit viszont biztosan nem láthatunk nála, az az elektromos nyakörv, a fojtó vagy szegecses nyakörv, a műanyag palackba töltött kavicsok vagy bármilyen fenyítő eszköz.

Ha valóban erőszakmentes trénert keresel, ne tévesszen meg a klikker. Alaposan tanulmányozd a tréner eszköztárát, és ha a legkisebb kényszerítéssel is találkozol, akkor keress mást.

Az alábbi cikkünkből megtudhatod, mi a különbség a pozitív megerősítéses tréning és a többi kiképzési forma között: Tények és tévhitek a pozitív megerősítést használó tanítási módszerekről

Az első figyelmeztető jelek:

• tanítás során a kutyát lenyomja, akár csak a fenekét amikor az „ül”-t tanítja
• megijeszti vagy kiabál a kutyával
• a nem kívánt viselkedést bünteti
• rángatja a kutya pórázát, elektromos nyakörvet javasol vagy használ
• megfélemlíti a kutyát
• a jó dolgokat dicséri, de a rosszat bünteti
• testi erőt, fizikai kényszert alkalmaz

Hazánkban a kutyakiképzés technikája nincs törvényi elvárásokhoz kötve. Minden kiképző és tréner azt állít magáról és olyan módszerekkel képez, amelyet ő jónak ítél (az állatvédelmi törvény keretein belül). Manapság egyre nagyobb az igény az erőszakmentes, pozitív megerősítéssel dolgozó tréning iránt, ezért sokan állítják magukról, hogy ezzel  a módszerrel dolgoznak. Ugyanakkor nincsen meg a megfelelő módszertani ismeretük a tréning eredményes kivitelezéséhez, ezért kudarcot vallanak. Ilyenkor pedig a „régi, jól bevált” eszközökhöz folyamodnak.

Ha gazdiként fontos, hogy valóban szakmailag hozzáértő és a pozitív megerősítéses technikákban jártan trénert találj, ne dőlj be a marketingszövegnek. Menj el és nézd meg, hogyan dolgozik a tréner, és nyugodtan kérdezz tőle.

Szalay Adél / Kutyabarát.hu

Forrás: Karen Pryor – Don’t Shoot the Dog (2020-as átdolgozott kiadás); wikipedia; Kép: Photo by Sam Lion from Pexels

The post Honnan tudhatod, hogy valóban erőszakmentesen tanít egy klikker oktató? appeared first on Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová.