A Sebes-patak völgyében

Miskolcot elhagyva már világosan látszott, hogy a csodás, szikrázóan havas túra, csak illúzió marad. Cserébe a havas eső alábbhagyott, mire a Garadna-völgy bejáratához érkeztünk, így viszonylag kellemes, ködös időben indulhattunk útnak Jávorkút felé. Az ösvény mindjárt az elején hamisítatlan bükki kalandpályára vitt minket: a Sebes-patak völgyében kellett felkaptatnunk. A patak megfagyott, jégcsapokká formálódott vize, az avar és az itt-ott előbukkanó mohafoltok változatos alakzatokat rejtettek. Ráadásul az amúgy is meredek emelkedőt jeges, csúszós levelek borították, a haladást pedig kidőlt fatörzsek tették izgalmasabbá.

Magával ragadott a látvány, és szívesen időztünk volna itt, az apró növények, gombák és a jégszobrok tanulmányozásával, de sok látnivaló várt még. Tatyi is hihetetlenül élvezte ezt a felfelé vezető szakaszt, nagyokat ugrált, és minden kiálló tereptárgyra felmászott – szinte incselkedett, hogy kétlábú barátja most bizony alulmarad!

A jégcsapok között el is siklott volna a figyelmem egy különleges képződmény, a cseppkövekkel csipkézett vízesés felett, de szerencsére, a túravezetőnk jóval felkészültebb volt annál, hogy csak hagyjon továbbsétálni. Számomra újdonság volt, hogy cseppköveket nem csak barlangokban láthatunk, és bevallom, keresnem is kellett, hol kezdődik a jégcsap, és mi a valódi cseppkőformáció.

Töbörök, zsombolyok, barlangok

Túránk során később is találkoztunk a bükki karsztvíz munkájának nyomaival. A környékre jellemző mészkő ugyanis nem egységes szerkezetű kőzet, ezért változatos alakzatok képződnek benne a víz erodáló hatására. Töbörök, zsombolyok, víznyelők és barlangok tarkítják a Bükk-fennsík vidékét. Hogy az első kettő között pontosan mi is a különbség, az számunkra még egy kissé homályos, de a lényeg, hogy ezeknek a formációknak a kialakulása mind egyazon jelenséghez kötődik.

A növényzetből a vízbe jutó széndioxid hatására, valamint a mészkőből kioldódó ásványi anyagok révén a csapadékvíz savassá válik. Ez a savas víz képes lesz oldani a mészkövet, ezzel létrehozva az előbb említett formákat. A barlangok és egyéb alakzatok, illetve a cseppkövek keletkezése sok-sok millió vízcsepp munkájának eredménye. Az oldott mésszel telített, szén-dioxidban gazdag víz valamilyen külső körülmény hatására lelassul, nyomása lecsökken, és ilyenkor lerakja a magával szállított mészkövet. Az így – évmilliók alatt – felhalmozódó mészkőből lesznek aztán a cseppkövek.

Az emelkedő tetején búcsút vettünk a völgytől. Elértük a Bükk-fennsíkot, és ezzel magunk mögött hagytuk a térerő nyújtotta komfortot is. Már csak egy hosszabb, bükkösökkel ölelt egyenes volt hátra, hogy elérjük Jávorkutat.

A Szirén-barlang

Nem messze a céltól egy rövid kitérőt tettünk, hogy megnézzük a Szirén-barlangot. Viaszt dugtunk a fülünkbe, és a térképre hagyatkozva elhagytuk az ösvényt a barlang feltételezett helye irányába. Jó húsz métert tettünk meg, amikor a földben kráter-szerű mélyedésre lettünk figyelmesek. Leplezetlen csalódással állapítottuk meg, hogy a nevével ellentétben a Szirén-barlang egyáltalán nem csábító. Szerencsére elidőztünk egy kicsit, és így volt lehetőségünk észrevenni a letörésben megbúvó információs táblát, amely a valódi, látványos és mélyen sötétlő Szirén-barlangot jelezte.

A közel 750 méter hosszúságú barlang cseppkövekben gazdag, de karros formák és kőcsipkék is megfigyelhetők. Számos denevérfajnak ad otthont. Bejárása gyakorlott barlangászoknak, engedéllyel lehetséges.

Jávorkútra érve felfrissítettük magunkat a forrásnál, hiszen hátra volt még egy rövid táv a közeli magaslatig. Napos időben csodás kilátás esett volna innen, de így is felfedezésre méltó élménynek bizonyult. A lenyugvó nap fénye halványan, sárgásan szivárgott át a ködön, kicsalogatva a zúzmarás táj kristályait. Csodálatos befejezése volt ez az első bükk-fennsíki túranapunknak.

Írta és képek: Bujdosó-Szalay Adél / @tatyiandme

Köszönet a szuper túráért a TúraBarátok csapatának és Kaszics Bálint túravezetőnek!

A tél…

…a nyugalom, az elcsendesedés időszaka. Ilyenkor nagyobb szükségünk van a pihenésre, és a szervezetünk igényli is a nyugalmat. A nappalok rövidebbek, az időjárás kellemetlenebb – de ez nem ok arra, hogy ne kiránduljunk kutyával télen is!

A következő túrát jó szívvel ajánlom akkor is, ha nem vagytok az a kimondott outdoor típus, mivel a mindössze 3,5 km-es tanösvény könnyű, de változatos terepen visz, néhány helyen igazán lenyűgöző kilátást tartogatva. Remek délelőtti vagy délutáni séta, ami pont elég, hogy átmozgasd magad és a kutyádat egy fárasztó hét után!

Egy ködös vasárnapon…

…határoztuk el, hogy télen is megnézzük a Fóti Somlyót. Tavasszal és nyáron, futva és gyalogosan is túráztunk már itt, és tudtam, hogy ez a táv éppen ideális lesz, hogy kényelmesen, még sötétedés előtt teljesítsük. A Fóti Somlyóra általában a kilátás és a változatos flóra és fauna miatt érkeznek a látogatók. A Gödöllői-dombság előőrseként a síkságból kimagasló domb otthont ad közel 650 lepkefajnak, hazánk majdnem összes gyíkfajának és a harkályok közül is szép számmal képviseltetik magukat a területen. A Fóti Somlyó egy kis sziget, ahol az agglomeráció fejlődése és a földművelés miatt lepusztult tájban még otthonra lelhetnek az állatok és a növények.

Télen, a csendes, alvó erdőben lépten-nyomon hallhatjuk a harkályok kopácsolását, láthatjuk az odúkat és megfigyelhetjük a madarakat. Ha csendben maradunk, az erdő ezer zaja felel. Sajnos a kies tájon látszik, hogy a quadosok és terepmotorosok nem tartják tiszteletben ezt a menedéket, és folyamatosan karcolják a sebeket a tájba. A terület természetvédelmi terület, és bár kínálkoznak az ösvények, a jelölt útról ne térjetek le, kövessétek a felfestést!

A Fáy présház parkolójából…

…indul a tanösvény, amelyet kék lepke felfestés jelez. Ez egy körtúra, amely körülbelül két és fél óra alatt kényelmesen bejárható, és több kilátópontot is érint. Érdemes mindjárt a parkoló melletti kerítéstől szemrevételezni a környéket, tiszta időben Budapest körvonala, a budai hegyek és a citadella is látható innen.

Kezdetben az ösvény földúton halad, majd innen egy kis kaptatóval érhetünk fel a Fóti Somlyó 288 méter magas csúcsára, ahonnan szintén csodás panoráma tárulhat elénk. Ha szerencsések vagyunk és kifogunk egy napfényes téli délutánt, a nyugatra néző teraszos rétről elképesztő naplementében lehet részünk! Innen utunk hamarosan fákkal ölelt ösvényen vezet tovább, a környéket egykor borító tölgyerdők egy még megmaradt foltja ez, amely ellenáll a változásnak, és a jégkorszak utáni felmelegedés időszakára jellemző növénytársulásokat őriz.

A lassan lejtő ösvényen hamarosan elérjük az üdülőövezet határát, és utunk a hátralévő pár száz méteren már lakott területen vezet vissza a parkolóba.

Szöveg és képek: Bujdosó-Szalay Adél / @tatyiandme

Térkép és szakmai információk: Duna-Ipoly Nemzeti Park /Google Earth/

Eljött a kirándulás ideje

Egy határidőkkel telezsúfolt hét után péntek este berohantam a szupermarketbe, bevásároltam, összepakoltam, tankoltunk és matricát vettünk és már száguldottunk is négyesben – a férjem és Kata barátnőm társaságában – Mezőkövesd felé. Szállásadóink megnyugtattak, hogy bármikor érkezünk is, a kapu nyitva áll, szeretettel várnak minket, bár ők másnap korán kelnek a szüret miatt, ezért nem várnak ébren minket. Későn érkeztünk meg, de bíztunk benne, hogy a rohanás kifizetődik és másnap reggel már egy teljes bükkaljai napot élvezhetünk. Ahogy Cserépfalu felé tartottunk, egyre biztosabb lettem benne, hogy jó helyen járunk: rendezett utcák, szépen ápolt porták mellett hajtottunk el, mindenhol apró díszek, szalmabála babák, igényesen felújított házak és úgy általánosságban rend és nyugalom.

A vendégház kertjében Beni, a golden retriever üdvözölt minket, aki Tatyival azonnal barátságot kötött. Gyors vacsora után nyugovóra tértünk, hogy szombaton kipihenten vághassunk neki első napra tervezett túránknak a Hór-völgyön keresztül a Bükkalja legszebb kilátását ígérő Ódorvárhoz.

Irány Cserépfalu

Szombaton – a kirándulás napján – csodás, napfényes, kora őszi időre ébredtünk. Pontosan ilyesmi lehet az „ideális őszi kirándulóidő” definíciója. A szőlőlugasokkal és gyümölcsfákkal körülvett teraszon kávéztunk, aztán reggeli, szendvicsek és irány az Ódorvár! Nem csak kis csapatunk, de Beni is lelkes volt, úgy tűnt, ő sem szeretne kimaradni a mókából, így öten vágtunk neki a faluból kivezető útnak.

Cserépfalu főutcáján a hegyek felé vettük az irányt, majd kb. másfél kilométer aszfaltos főúton elértük a Suba-lyuk Múzeumot és Látogatóközpontot, és ezzel a Hór-völgy bejáratát, a Bükk déli kapuját.

A „kapu” ebben az esetben nem csupán képletesen értendő: a síksági tájat elhagyva, a völgy bejáratán keresztül beléphetünk a Bükk magaslatai közé, mint egy rejtett, titkos világba. A Hór-patak Répáshután ered, majd Cserépfalun és Bogácson keresztül éri el Mezőkövesdet, ahol víztározóvá avanzsál, majd belefolyik a Kánya-patakba. A kis patak évezredes munkájának az eredménye a völgy, amely régen kereskedelmi útvonalként funkcionált: ezen keresztül szállítottak Egerből terményt és bort Gömörre és Kassára. A hazánk egyik legszebb kirándulóhelyeként számon tartott völgy ma már természetvédelmi terület, ahol minduntalan vaddisznók és őzek nyomaira bukkanhatunk.

Hór-völgy

A Hór-völgybe befelé haladván hamarosan elértük a Subalyuk-barlangot, ahol Magyarországon az első neandervölgyi leletet találták. A nagyjából 60-70 000 évvel ezelőtt élt nő és gyermek maradványai az 1930-as években kerültek elő, és olyan jó állapotúak voltak, hogy csak hosszas vizsgálatok után derült ki, hogy az elsőre becsültnél jóval régebbi, neandervölgyi korú leletről van szó. Az egykori Mussolini-barlang (igen, ez volt a neve a huszadik század kevésbé dicsőséges hajnalán) egyébként már 279 méterrel helyezkedik el a tengerszint felett, amely a Hór-völgy talajszintjéhez képest is 40 méteres kaptatót jelent, ráadásul a palás, erodált talaj miatt az ösvény csúszós, rögös. Újdonsült barátunkat, a fáradtság jeleit mutató Benit nem is mertük felvinni magunkkal, így két etapban másztunk fel a barlanghoz – Tatyi persze mindkét csapattal megtette az utat, neki láthatóan nem okozott gondot sem a szintkülönbség, sem pedig a talaj egyenetlenségei. A barlang maga egyébként, mondjuk úgy, hogy pusztán történeti jelentősége miatt érdekes, a felfelé és lefelé vezető ösvény viszont remek erőpróba. A kirándulás itt még korántsem ért véget.

A pihenés ideje

A Subalyuk-barlangot elhagyva, az őszi színekben pompázó fák árkádja alatt egyáltalán nem volt hegyvidéki, de még dombsági érzésem sem, nehezen tudtam elképzelni, hogy hamarosan a Bükkalja legszebb kilátása tárul majd elénk – és igaz, ami igaz, erre nem is került sor. Benin ugyanis már látszott, hogy sajnos nem fogja tudni tartani velünk a lépést: egyre többször feküdt le, látszott, hogy nagyon elfáradt szegény. Így úgy döntöttünk, hogy inkább visszafordulunk, és másnap vágunk neki az Ódorvár meghódításának. Szépen, komótosan visszasétáltunk a szállásunkra, majd egy kis pihenő után, a kertben érő friss szőlőt majszolgatva úgy döntöttünk, hogy Cserépfalu látnivalóit vesszük inkább sorra. A teraszon elhelyezett tábla szerint minden fontosabb látványosság körülbelül 2 km-es távolságra volt a háztól, ami kiváló délutáni sétának ígérkezett.

Cserépfalu látványosságai

Először a Kossuth és Petőfi utcák hagyományos parasztházait vettük szemügyre, majd a faluközpontba érve megnéztük a templomot és a középületeket. Nagyon tetszett a „könyvmegálló”, ami gyakorlatilag egy buszmegálló és egy kölcsönkönyvtár hibridje, és rengeteg igényes kötetnek ad otthont, amelyeket a buszra várva vagy utazás közben bárki szabadon olvasgathat. A központtól Cserépfalu határában álló, kaptárkövet mintázó kilátó felé vettük az irányt, ahonnan a falura és a Hór-völgyre ígérkezett panoráma. Ahogy a főbb utcákat elhagytuk, hamarosan pincék között vezetett tovább az utunk, Cserépfalu hat pincesora közül a Berezdaljai pincesoron sétáltunk végig, hogy elérjük az ösvényt, amely a Kisamerika barlanglakásokhoz, a kilátóhoz és majdan a kaptárkőhöz visz.

A kirándulás folytatása következik! 🙂

Szerző: Bujdosó-Szalay Adél / @tatyiandme

Képek: Szekeresné Rába Kata, Bujdosó-Szalay Adél