Az 1990-es években számos USA-beli állatorvos jelezte az Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerbiztonsági Hatósága (Food and Drug Administration; röviden: FDA) felé, hogy a kedvencként tartott páciensek kevésbé reagálnak jól a pentobarbitálra. Attól tartottak, hogy a kisállatoknál egyfajta tolerancia alakult ki a hatóanyaggal szemben, amelyet a kutyatápokkal történő folyamatos kis dózisú bevitel okoz.

Az FDA, reagálva az állatorvosok aggodalmára, 1998-ban és 2000-ben is átfogó vizsgálatnak vetette alá a száraztápokat. Az 1998-as vizsgálatban 90 mintát vizsgáltak meg 17 különböző márka 49-féle száraztápjából, és a 49 termékből 29-ben találtak pentobarbitált; a 90 vizsgált minta közel 50%-a pozitív eredményt mutatott a teszten. A 2000-es vizsgálat során 60 mintát teszteltek, és azt is mérték, hogy mekkora mennyiségű pentobarbitál található a szennyezett mintákban. Az 1998-as felmérésben több olyan mintát vizsgáltak, ahol az “állati származékok” az összetevők listájának elején szerepeltek, és a pentobarbitállal szennyezett minták száma is magasabb volt. Ebből az FDA azt a következtetést vonta le, hogy a nagyobb valószínűséggel található pentobarbitál a nagyobb mennyiségben “állati származékokat” tartalmazó kutyaeledelekben. (A kutyaeledelek összetevőinek feltüntetésekor is az a szabály érvényes, hogy a legnagyobb mennyiségben előforduló összetevőtől kell a legkisebb mennyiségig haladni, tehát, amennyiben egy kutyaeledel összetevői között az “állati származék” szerepel első helyen, és a hús csak a lista végén van, akkor tudhatjuk, hogy nagyrészt vágóhídi hulladék és bizonytalan eredetű állati anyagok alkotják az adott eledelt. – a szerk.)

A pentobarbitál minimális jelenléte is azt bizonyítja, hogy az adott táppal valami nincs rendjén, az FDA mégsem vezetett be semmilyen rendelkezést vagy szabályozást a pentobarbitál tartalmú tápok gyártóival szemben.

Az ügynökség szerint még a legszennyezettebb mintákban sem fordult elő akkora mennyiségű pentobarbitál, hogy az megbetegítsen egy kutyát. Elterjedt az a nézet, hogy az elaltatott házikedvencek tetemeit állateledelben “hasznosítják újra”, és ezért kerül az állatorvosi altatószer hatóanyaga a tápokba, ezért az FDA DNS tesztet végzett a pentobarbitállal szennyezett mintákon, de nem találtak sem kutyától, sem macskától származó DNS-t a mintákban. Az ügynökség szerint valószínűleg elaltatott lovak és szarvasmarhák lehetnek a pentobarbitál fő forrásai.

Az állati eredetű melléktermékekből és az emberi fogyasztásra alkalmatlan élelmiszeripari maradékokból (pl. használt sütőolaj) hőközléssel kivonják a használható zsírokat és fehérjét, és ezt használják fel az állateledelek gyártása során. Az így kezelt termékek emberi fogyasztásra többnyire nem alkalmasak, de állateledelekben felhasználhatóak, amennyiben nem tartalmaznak semmilyen káros vagy mérgező anyagot – például pentobarbitált.

„Nem emberi fogyasztásra szánt állati melléktermékekre példák az állattartó telepeken elhullott gazdasági haszonállatok tetemei, kedvtelésből tartott állatok tetemei, de ide tartoznak az olyan húsok, halak, tej és tojás, illetve ezek termékei is, melyeket különböző okok miatt nem szánnak emberi fogyasztásra.” – A Nébih honlapja szerint

A pentobarbitál 2017-ben bukkant fel újra az amerikai sajtóban, amikor az Evanger’s cég szaftos marhahúsos nedves eledelét kapcsolatba hozták Talula halálával és négy másik kutya megbetegedésével. Az eledel vizsgálata során nagy mennyiségű pentobarbitált találtak, és Talula gyomortartalmának elemzésekor is erre az anyagra bukkantak. Hogy került vajon ekkora mennyiségű pentobarbitál a tápba? Főleg úgy, hogy a címkén nem is szerepelt “állati melléktermék” az összetevők között, és a cég közlése szerint csak emberi fogyasztásra alkalmas minőségű marhahúst használnak fel a gyártás során. Az FDA vizsgálatot rendelt el a gyártó állításainak igazolására, és kiderült, hogy a szállítóleveleken és számlákon “Fogyasztásra alkalmatlan marhahús. Csak állateledel gyártására alkalmas. Emberi fogyasztásra alkalmatlan.”megnevezés szerepelt. Ráadásul, a minták vizsgálata során lóhúst is találtak az eledelben. Állateledelben csak akkor megengedett a lóhús, ha a csomagoláson fel van tüntetve az összetevők között. A lóhússal kapcsolatban a gyártó azonnal a beszállítóra hárította a felelősséget, szerintük a beszállító elaltatott lovak húsát adta el nekik marhahúsként és ezzel félrevezette őket. A gyártó szerint a pentobarbitál a lóhúsból származott.

Az FDA kérésére az Evanger’s önként visszahívott egy kisebb mennyiséget a kérdéses tápból, majd később a cég és az anyacég más márkájának több marhahús tartalmú nedves eledelét is visszahívták. A cég állítása szerint a visszahívás minden olyan termékre kiterjedt, amelyben a kérdéses beszállítótól származó marhahús felhasználásra került, azonban alig egy hónappal később egy vizsgálat során pentobarbitált találtak egy kis kaliforniai cég, a Party Animal kétféle tápjában, amelyet az Evanger’s gyárt. A Party Animal azonnal visszahívta mindkét terméket.

Az Evanger’s-ügy hatására a WJLA médiaszolgáltató megrendelt egy kutatást, amelyben a konzerves kisállateledelek pentobarbitál-szennyezettségét vizsgálták. A kutatás eredményei sokkolták a kisállattartókat: kiderült ugyanis, hogy a Gravy Train márkájú kutyaeledel pentobarbitállal szennyezett. A belső vizsgálat kiderítette, hogy a pentobarbitál forrása az egyik beszállítótól származó marhafaggyú. A cégcsoport önként visszahívta az összes érintett termékét. A marhafaggyút okolták egy másik 2018-as ügyben is, ahol az Acana és Orijen száraztápokban találtak pentobarbitált. A talált mennyiséget nem minősítették egészségügyi kockázatnak. A gyártó azonnal elkülönítette az érintett nyersanyagot és visszahívta az összes potenciálisan érintett terméket, amely szerencsére még nem is jutott el a kereskedelmi forgalomba.

A marhafaggyút általában marhazsír vagy állati zsiradék néven tüntetik fel a címkéken. A törvény szerint az emberi vagy állati fogyasztásra szánt marhafaggyú nem származhat gyógyszeresen elaltatott állatból. Gyakorlatban az Evanger’s esete a példa rá, hogy ezt a beszállítók nem mindig tartják be. Az FDA vizsgálata során a Bailey Farms (az Evanger’s beszállítója, ahonnan a szennyezett állati nyersanyag származott) azt nyilatkozta, hogy ők teljes mértékben arra vannak utalva, hogy a farmok, ahonnan összeszedik a tetemeket, jelzik a sofőröknek, hogy ha gyógyszeresen elaltatott állat teteme is van a szállítmányban. A sofőröknek ez alapján meg kell jelölni azokat a tetemeket narancs festékkel, és a feldolgozóüzemben ezeket a tetemeket már külön kezelik. A Bailey Farms tulajdonosa, Gregory Schiel azt nyilatkozta, hogy ha tehetnék, el sem szállítanák az elaltatott állatok tetemét, de attól tart, hogy ha ezt bevezetnék, akkor a megbízóik (akiktől a tetemeket elszállítják), azt állítanák, hogy az elaltatott állatok is természetes halált haltak, csak hogy elvigyék a tetemet.

Az Evanger’s ügyben több bírósági eljárás is folyamatban van, a megbetegedett kutyák és Talula gazdái is beperelték a gyártót, illetve az érintett cégek is eljárásokat indítottak egymás ellen. Jelenleg minden ügy folyamatban van, 28 kisállat halálának ügyében folyik eljárás, ezek közül csak Talula esetében bizonyították laboratóriumi vizsgálattal a pentobarbitál jelenlétét a gyomorban, a többi esetben a tünetek megegyeztek a pentobarbitál mérgezés tüneteivel, de a kérdéses eledelből mintavétel és annak vizsgálata nem történt meg, valamint boncolást sem végeztek.  

Bujdosó-Szalay Adél

(Kutyabarát.hu)

Forrás: The Bark; Nébih; petfoodindustry.com

A cikk szerzője, Phyllis Entis 35 éve dolgozik élelmiszerbiztonsági mikrobiológusként, kormányzati és kereskedelmi ügyfelek megbízásában is tevékenykedik. Szerinte az ellátólánc minden szereplőjének és az ellenőrző szerveknek a közös felelőssége, hogy az élelmiszerek a lehető legbiztonságosabbak legyenek.

Indexkép: pexels