Kolumbiában engedélyeznék a kapibarák vadászatát
Az állatvédők szerint nem a kapibarák létszámát kell szabályozni, hanem az élőhelyüket megóvni.
Kevés vadállat vált olyan népszerűvé az interneten, mint a kapibara. Ezek a kedves, mókás rágcsálók, más néven vízidisznók, rengeteg mém és videó főszereplői, nyugalmukkal és szelídségükkel milliók szívét hódították meg. Nem csoda, hogy hatalmas felháborodást váltott ki Kolumbiában a hír: a hatóságok engedélyeznék a kapibarák kereskedelmi célú vadászatát. A tudósok szerint ellenőrzött körülmények között fenntartható lehetne a vadászat, ám az állatvédők és a közvélemény szerint ez kegyetlen és szükségtelen.
Tudomány kontra állatvédelem
Biológusok azzal érvelnek, hogy a kapibarák gyorsan szaporodnak, és bizonyos régiókban kártevőnek számítanak. Úgy vélik, a populáció 5–10%-ának szabályozott vadászata nem sodorná veszélybe a fajt, sőt bevételt hozhatna a helyi közösségeknek. Állatvédők szerint azonban a vadászat félrevezető megoldás: a fő probléma nem az állatok száma, hanem az élőhelyek pusztítása. Az Orinoquía régió ártéri szavannáit egyre inkább rizs- és szójaültetvények váltják fel, a vízfolyások elterelése, az erdőirtás és a vegyszerek pedig nemcsak a kapibarák, hanem sok más faj túlélését is veszélyeztetik.
Mi a valódi tét?
A vita végső soron nemcsak a kapibarákról szól, hanem arról, hogyan használja Kolumbia a természeti erőforrásait. A rizstermelés és más iparágak terjeszkedése már most súlyosan terheli a folyókat, az erdőket és a vizes élőhelyeket, gyengítve az ökoszisztémát a klímaváltozás okozta aszályokkal és áradásokkal szemben. Az állatvédők szerint a kapibarákat nem árucikként kellene kezelni, hanem olyan élőlényként, akik sorsa szorosan összefonódik környezetük egészségével. A „világ legbarátságosabb állatának” megóvása valójában az élőhelyek védelmét jelenti – és annak felismerését, hogy a természet iránti tisztelet nélkül az emberek jövője is veszélybe kerül.
Bohata Krisztina
(Kutyabarát.hu)
Forrás: onegreenplanet
