Őzgidát találtál kirándulás közben? Ne nyúlj hozzá!
A tavaszi és nyári hónapokban erdei kutyasétáltatás vagy túrázás közben előfordulhat, hogy elhagyottnak tűnő őzgidát találunk meglapulva a fűben.
Ezek az apró, védtelennek tűnő állatok gyakran egyedül vannak, ami sokakban aggodalmat kelt. Mit tegyünk, ha ilyen helyzetbe kerülünk? Hogyan viselkedjünk, hogy a legjobbat tegyük az állat és a természet számára?
Nem véletlenül vannak egyedül
Az őzgidák április és július között, nagy többségük május és június hónapokban születnek, és életük első heteiben rendkívül sebezhetők a ragadozókkal szemben. Az anya őz, hogy megvédje gidáját a ragadozóktól, gyakran magára hagyja azt a fűben vagy bozótban elrejtőzve. Ez a stratégia azért működik, mert a gidák természetüknél fogva szinte szagtalanok, így nehéz észrevenniük őket a ragadozóknak. Az anya őz rendszeresen visszatér, hogy megetesse és ellenőrizze kicsinyét, de a nap nagy részében távol marad, hogy ne hívja fel a figyelmet a gidára.
Sok ember, aki őzgidát talál egyedül, azt hiszi, hogy az állatot elhagyták vagy veszélyben van. Az igazság az, hogy a legtöbb esetben az anya a közelben van, és figyeli a területet. Az emberek jelenléte és a szaguk azonban megzavarhatja az anyát, és veszélyeztetheti a gida biztonságát. Fontos megérteni, hogy az egyedül talált gidák legtöbbször nincsenek veszélyben, és a legjobb, amit tehetünk, ha békén hagyjuk őket.
Mit tegyünk, ha őzgidát találunk?
Ha őzgidát találunk túrázás vagy erdei kutyasétáltatás közben, az első és legfontosabb dolog, hogy ne érjünk hozzá és ne vigyük el. Bár csábító lehet megmenteni az állatot, az anya nagy valószínűséggel vissza fog térni hozzá. Ha megérintjük a gidát, az emberi szagunk miatt az anya akár el is hagyhatja kicsinyét, mivel a szag elriaszthatja őt. Ehelyett távolodjunk el az állattól és hagyjuk a természetet végezni a dolgát. Ha aggódunk az állat biztonságáért, érdemes értesíteni a helyi vadászati vagy természetvédelmi hatóságokat, akik szakértői segítséget tudnak nyújtani.
Az őzgidák leggyakrabban május és június hónapokban születnek, ez az időszak az őzek számára a legkritikusabb, ezért a túrázóknak és kutyasétáltatóknak különösen figyelmesnek kell lenniük. A természetvédelmi szakértők mindig arra hívják fel a figyelmet, hogy a legnagyobb szolgálatot azzal tehetjük a vadon élő állatoknak, ha minimálisra csökkentjük az emberi beavatkozást.
Bohata Krisztina
(Kutyabarát.hu)
