Kutyák és lovak – vajon mennyire különbözők?
A világhírű kutyaoktató, Victoria Stilwell írása
Victoria Stilwell, a világhírű brit-amerikai kutyatréner, a pozitív megerősítéses tanítás élharcosa. Gyermekkora óta lovagol, és bár szakértelme a lovak területén – saját bevallása szerint – meg sem közelíti a kutyákról felhalmozott tapasztalatát, mégis megkísérli összehasonlítani az emberhez talán legközelebb álló két fajt. Vajon tényleg annyira mások, mint első ránézésre hinnénk?
„Bár fiatalabb koromban rengeteg időt töltöttem lóháton nem ismerem a lovakat annyira, mint a kutyákat. A kutyák a hivatásom, míg a lovak a hobbym, és az amerikai nyugaton töltött időszakomban, mikor sokat lovagoltam, eszembe jutott, hogy vajon az ember és a ló kapcsolata mennyiben különbözik az ember és a kutya kapcsolatától? Van egyáltalán különbség? Legmerészebb álmomban sem állítanám, hogy szakértője vagyok a lovaknak. Érdekes volt látni, azonban, hogy a valódi lovasok, akik egész életüket lovakkal töltötték, mennyire mások – és egyben mennyire hasonlóak – a kutyásokhoz.
A lovak prédaállatok, csapatban élnek. Fokozottan érzékenyek a környezetükre, mindig éberek, hogy szükség esetén azonnal menekülőre fogják. A kutyákhoz hasonlóan, néhány ló magabiztosabb, de szintén a kutyákhoz hasonlóan, nekik is magabiztos vezető kell, aki tanítja őket. Néhány ló fokozottan reaktív, és a legkisebb dologtól is megijed, csakúgy, mint a kutyák, míg mások könnyebben alkalmazkodnak a változáshoz és az újdonságokhoz.__
A velük való bánásmódnak nem azon kellene múlnia, hogy a kutyák ragadozók, a lovak pedig prédaállatok. Hosszú időn keresztül alkalmaztak kemény kiképzési módszereket a lovaknál, és sajnos még mindig vannak, akik ezeket használják. (Csakúgy, mint a kutyaoktatók között.) Manapság azonban már egyre többen tanítják a lovakat a büntetés minimalizálásával és így képeznek sikeres, biztos és kiszámítható állatokat. Vannak lovasok, akik szerint a ménes vezetőjeként kell viselkedned, míg mások szerint nem. Ismerősen hangzik? A kutyakiképzők között is sokan vannak, akik a falka-elméletet követik. A falka vagy a ménes vezérének lenni azt feltételezi, hogy ezek az állatok egynek tekintenek minket maguk közül, és nem egy másik fajba tartozó egyednek. Szerintem a lovak és a kutyák is sokkal okosabbak ennél. Szerintem is vezetőknek kell lennünk, de nem kell úgy beállítani magunkat, mintha fajtársak lennénk. Tekintsünk magunkra emberként, aki tanítja és vezeti őket, hogy boldoguljanak az emberi társadalom kihívásaival.
Még egy nyilvánvaló különbséget fedeztem fel: a kutyákat háziasítottuk, míg a lovakat megszelídítettük. Ha a két fajjal való kapcsolatunkat vizsgáljuk, akkor ez egy fontos különbségnek tekinthető, mivel a háziasítás és a szelídítés két merőben eltérő fogalom. A napokban egy meredek, sziklás ösvényen nógattam a lovamat, hogy menjen gyorsabban, nehogy lemaradjunk a csapattól. A lovamnak, Unónak semmilyen előnye sem származott abból, hogy megtette, amit kértem tőle. Kutyásként ez furcsa, hiszen mi minden nap, minden egyes kérdésben igyekszünk olyan helyzetet teremteni, amely mind a kutyánk, mind pedig a saját szempontunkból előnyös. Amit Unótól kértem az csak nekem állt érdekemben. Persze, a farmon, ahol Uno él, és még sok lovardában, a lovak remek körülmények között élnek, sokkal jobban, mint az őseik, akár egy-két generációval ezelőtt. De ha Uno választhatott volna, biztosan nem megy azon az ösvényen.
Hasonlítsuk ezt a lovaglást össze a kutyás megfelelőjével: a napi sétával. Sok hasonlóságot figyelhetünk meg (pl. a mentális és fizikai ingerek tekintetében), mégis, a kutyák esetében a kapcsolatunk és a kutya-gazdi kötődés jellemzi a sétát. A cél a közös kikapcsolódás, hogy mindketten jól érezzük magunkat. Valamilyen szinten hagyjuk a kutyánkat is döntéseket hozni. Általánosságban, a lovaknak kevesebb beleszólása van abba, hogy mit szeretnének, és leginkább a mi kívánságainkat kell követniük, míg a kutyáknál azt helyezzük előtérbe, hogy nekik mi a jó.
A lovakkal is kialakítunk egyfajta kapcsolatot, és igyekszünk megérteni egymást, a fajok közti különbségek ellenére, nekem mégis úgy tűnik, hogy a kutyások „közelebbi kapcsolatban” állnak a kutyáikkal, mint a lovasok a lovaikkal. Nem állítom, hogy egyik megközelítés jobb, vagy rosszabb lenne a másiknál. A kutyákat társállatként háziasítottuk, és egyre inkább eltávolodunk attól, hogy egykor különböző munkákat láttak el mellettünk. Míg a lovakat annak érdekében szelídítettük meg, hogy segítsenek nekünk különböző feladatokban és szabadidős tevékenységekben. Így nézve, tulajdonképpen nem állunk messze a kitűzött céloktól.
Mint minden egyes kutya, minden egyes ló is egyedi, külön egyéniség. A lovak megérdemelnek egy olyan lovast, aki magabiztos és következetes, aki határozottan, de nem túl keményen tudja a helyes irányba vezetni őket. A kutyákhoz hasonlóan, a lovak nélkül sem tartana ott az emberiség, ahol ma. Mindkét faj hatalmas szerepet játszott az emberi faj túlélésében. A lovak nélkül a földművelés, az utazás, az új helyek felfedezése vagy éppen a háborúzás sokkal nehezebben ment volna. A kutyák nélkül az otthonaink és a háziállataink védelme lett volna lehetetlen. Mind a lovak, mind a kutyák, minden más fajnál erősebben hatottak a kultúránkra. Mindkét faj képes volt a túlélésre a leginkább veszélyes, összetett és kiszámíthatatlan faj, az ember mellett. Ezzel kiérdemelték a legmélyebb tiszteletünket, akárki akármit mond.”
