2020: Változások a hatósági állatvédelemben

Az állatvédelmi hatósági feladatkör a a jegyzőktől (majd járási hivataloktól) kormányhivatalokhoz került át.

A szubszidiaritás alapelvének megfelelően, minden problémát azon a szinten kell kezelni, ahol a legcélszerűbben és a legkisebb ráfordítással oldható meg, figyelembe véve azt is, hogy a döntéshozatal a lehető legközelebb kerüljön azokhoz, akiket az adott problémakör a leginkább érint.

Az állatvédelmi feladatkörök jegyzői ellátása a fenti elvnek tökéletesen megfelelt: a jegyzői hatóság az a legközelebbi szerv, amely a bejelentéseket az – ügytehertől függően – azonnal és helyben ki tudta vizsgálni.

A 2020. március 1-től hatályba lépő szabályozás a szubszidiaritás elvét a központosításra cseréli.

A gyakorlatra lefordítva, tegyük fel, hogy pl. Dunavarsány városában állatvédelmi probléma merül fel az egyik ingatlanon. A bejelentő megteszi a bejelentést

– a jegyzőhöz, mert így szokta meg, vagy ;

– a Pest Megyei Kormányhivatalhoz, mert olvasta ezt a tájékoztatót, és már tudja, hova kell fordulnia.

Amennyiben a jegyzőhöz teszi a bejelentést, napok kérdése, mire a bejelentés egyáltalán eljut az intézkedésre jogosult szervhez az adminisztratív teendők (kérelem iktatása, végzés megírása, végzés iktatása, végzés kiküldése).

Amennyiben a bejelentő a Pest Megyei Kormányhivatalhoz fordul, a Pest Megyei Kormányhivatal a feladatra kijelölt osztálya 1135 Budapest, Lehel u. 43-47. címen fogadja azt.

Jól látható, hogy a bejelentés helye és az eljáró ügyintéző között több, mint 30 Km a távolság, és ez csak a földrajzi távolság, az időbeli korlátokról, a minden délelőtt szokásos dugóról, az egy-egy baleset miatt esetenként megnehezülő közlekedésről még nem is volt szó. Átlag másfél órát utazik az ügyintéző, hogy kivizsgálja a bejelentést, és természetesen ugyanennyit utazik vissza, hogy megírja a határozatot.

Mivel azonban megyei hivatalról van szó, nem kizárólag egyetlen település bejelentése érkezik be, hanem a megye összes településének összes bejelentése a Kormányhivatal kijelölt osztályára fut be.

Számokban mérve: az összes állatvédelmi bejelentést a mintegy 1700 jegyző helyett 19 megyei kormányhivatal kijelölt osztálya vizsgálja ki.

Hogyan lesz ésszerű ezen bejelentések kivizsgálása az ügyintézés irányából? Elképzelésem szerint csak úgy, hogy nem utazik az ügyintéző egyetlen bejelentés miatt 3 órát, sokkal célszerűbb kötegelni a bejelentéseket, és egyszerre, “egy füst alatt” több ellenőrzést letudni.

Nagyjából nulla annak az esélye, hogy az ügyintéző a bejelentéseken túl hivatalból észlelje, ha valahol egy jószág bajban van.

A bejelentésre induló ügyek körében pedig, ahol eddig a jegyzői ügyintéző azonnal tudott intézkedni, ott most várhatóan jóval meg fog nőni a bejelentések kivizsgálásának ideje, és csökken a bizonyíthatóság is. A jegyző, aki a lakosokhoz legközelebbi szinten álló hatóság akkor nyer csak betekintést az állatvédelmi ügyekbe, ha nála teszik a bejelentést. Miután azonban nem rendelkezik hatáskörrel, arról semmilyen formális úton nem fog értesülni, hogy hogyan alakult egy-egy eljárás, kire kéne legalább az utcafrontról figyelni, hogy ne kövessen el újabb állatkínzást. Ez a nem túl szerencsés helyzet akkor is fenn fog állni, ha a kormányhivatalok nem mennek ki a helyszínre, hanem megkeresés (volt ún. belföldi jogsegély) keretében a jegyzőket utasítják a hatósági ellenőrzés lefolytatására. Ez esetben a hatósági ellenőrzések hatékonysága megmaradhat, ugyanakkor a megfelelő határozatok meghozatalának esélye csökken, miután a határozatot hozó kormányhivatali ügyintézőnek semmilyen személyes tapasztalata nem lesz az ellenőrzött állattartással kapcsolatban.

Egy ilyen helyzetben nagymértékben megnövekszik a helyszínen készített jegyzőkönyv s főleg a fényképek jelentősége. A “nagykönyv szerint” a jegyző, ügyintéző eddig úgy készítette a jegyzőkönyvet, fényképeket, eljárási iratokat, hogy azokat egy esetleges jogorvoslat esetén a bíróság előtt meg tudja védeni, és ezzel magát a döntését meg tudja védeni. Ahol ez eddig nem így történt, ott most úgy kell erre figyelni, hogy a határozatot hozó szervnek ez lesz az egyetlen mankója a döntés meghozatala során. Ha lesz. Mert arról még nincs hír, hogy a kormányhivatal milyen módszerrel fog gondoskodni az ellenőrzések, szemlék, idézések, egyéb eljárási cselekmények lefolytatásáról.

Fontosnak tartom kiemelni, hogy az ügyintézés szokványos menete mellett a kormányhivatali ügyintéző eljárásának idejét az is meg fogja növelni, hogy, amennyiben lelkiismeretesen kíván eljárni, minden egyes ügyben megkeresi a jegyzőt, hogy a bejelentett állattartóra vonatkozó aktát kikérje, s azt a jegyző megküldje.

Nincs lefektetve, hogy a korábbi ügyiratokat, nyilvántartásokat a kormányhivatal részére át kell adni, nem is elvárható, hogy a jegyzők visszamenve az első állatvédelmi ügyiratig mindent átadjanak, és semmilyen olyan kötelezettség nem volt korábban jogszabályban lefektetve, hogy a jegyzők nyilvántartást kell vezetniük azokról akik állattartásól való eltiltás hatálya alatt állnak ill. komolyabb odafigyelést igényelnek. Ahol a jegyzők saját szorgalomból nem vezettek ezzel kapcsolatosan nyilvántartást, amit át tudnak adni a kormányhivatalnak, és a kormányhivatal nem kéri be minden egyes ügyben az előzményiratokat (vagy nem kérdez rá a jegyzőnél, hogy van-e előzményirat) fennáll a lehetősége, hogy az eljárás során olyan személy állattartását tartja helyénvalónak, aki egyébként el van tiltva az állattartástól.

Természetesen, amennyiben a kormányhivatalnak sikerül annyi pénzt, paripát, fegyvert mozgósítania, hogy a jegyzői állatvédelmi ügyintézés hatékonyságát megtartsa, a fenti feltevés téves, és nem következik be minőségromlás az állatvédelmi hatósági ügyekben.