Klónozás – egy gazdi személyes története – 2. rész
Bár a kutyák és macskák klónozása évtizedek óta technikailag megvalósítható, mostanra egyre nagyobb az igény a szolgáltatásra. Különösen a fiatalabb generációk körében válik egyre elfogadottabbá a klónozás. Cikkünk első részében leírtuk, hogyan működik az eljárás, és milyen anyagi vonzata van annak, ha valaki szeretett kedvencét klónoztatná. Körüljártuk a témát etikai és állatvédelmi szempontból is. A következőkben pedig Kelly Anderson történetét mutatjuk be, aki cicája, Chai halála után döntött úgy, hogy a klónozás mellett dönt.
A háziállatukat klónozó gazdik gyakran kerülnek a figyelem középpontjába – nemcsak a tudományos érdeklődés, de az érzelmi viták kereszttüzébe is. Kelly Anderson, aki macskája, Chai halála után döntött a klónozás mellett, jól ismeri ezt az érzést.
2021 októberében köszönthette életében Belle-t, Chai genetikai mását, aki azóta több mint 88 ezer követőt szerzett az Instagramon, és 141 ezren követik TikTokon. A népszerűségnek azonban ára van: rajongók mellett kritikák is bőven akadnak.
“Miért nem fogadtál örökbe?”
Anderson elmondása szerint sokan írtak neki pozitív visszajelzést – például olyan diákok, akik az ő történetéről írták az iskolai dolgozataikat. Mások viszont elítélték: miért nem fogadott örökbe inkább, vagy miért nem adományozta a pénzt állatvédő szervezeteknek?
Ő maga úgy látja: az emberek gyakran nem tudják, hogy a klónozáshoz szükséges összeget kölcsönből finanszírozta – nem volt ez egy „eldobható” tétel. A döntése tehát érzelmi, de nem felelőtlen volt.
Ugyanaz, de mégis más
A legtöbb ember számára nehéz elképzelni, milyen érzés egy elhunyt kedvenc klónját nevelni. Anderson egyetlen szóval írta le: szürreális. Kezdetben Belle-t mindenben összehasonlította Chai-jal – de idővel megtanulta elfogadni őt önálló egyéniségként.
Ahogy Barbra Streisand is fogalmazott egy interjúban: „A kutyám klónjai hasonlítanak Samanthára, de nem őt kaptam vissza. A lélek nem klónozható.” Mégis, a pillantásuk, a jelenlétük emlékeztethet, és ez sokszor elég is.
Belle például teljesen más környezetben nőtt fel, mint Chai. Chai beteg volt kölyökkorában, izoláltan kellett élnie, és bizalmatlan lett az emberekkel szemben. Belle viszont egészségesen, kíváncsian és nyitottan kezdhette az életét. Ez a különbség jól mutatja, milyen nagy hatása van a nevelésnek és a környezetnek is.
Érzelmi támogatás – újra
Akadnak azonban megdöbbentő hasonlóságok is. Belle néha pont úgy bújik Kelly hátához, ahogy Chai tette, egy furcsa, de meghitt testhelyzetben. És ahogy Chai, úgy Belle is érzékenyen reagál gazdája érzelmi állapotára.
Kelly ezt mesélte: egy nehéz időszakban, mikor egy este sírt, Belle odabújt hozzá, pedig alapvetően nem egy bújós típus. „Ez nagyon sokat jelentett. Chai sem volt kimondottan bújós, szóval amikor mégis megteszik, annak tényleg súlya van.” – mondja.
Szeretetből fakadó döntés
Sokan vitatják, hogy a klónozás helyes-e, de Anderson szerint a legtöbb gazdi, aki ezt választja, mély, szinte spirituális kötődést érez kedvence iránt. „Ez egy szeretetből született döntés” – fogalmaz.
Tisztában van vele, hogy a téma megosztó, de ha már vállalta, hogy nyíltan beszél róla az interneten, elfogadta azt is, hogy nem mindenki fog vele egyetérteni.
A kérdés tehát továbbra is nyitott: jogunk van-e másolatot készíteni egy szeretett állatról? Vagy az elvesztés feldolgozása épp abban rejlik, hogy elfogadjuk: minden élet egyedi és megismételhetetlen? Egy dolog biztos: a szeretet, amit egy állat iránt érzünk, örök – még akkor is, ha az életük véges.
Cikkünk első részét itt találjátok: Klónozás – a Z-generáció 74%-a klónoztatná kedvencét
