Újabb érdekes adatok a labradorok étvágyáról
A kutyák és az étel közötti szeretet igazi közhely. Szinte mindenkinek ismerős az a kép, amikor a kutyánk az asztalnál ülve könyörög egy falatért, vagy éppen üres tálkája mellett nyüszít. Azonban a labradorok köztudottan szinte megszállottja az ételnek. Most pedig már tudjuk ennek tudományosan alátámasztott okát is. Egy új tanulmány szerint a labradorok egynegyedénél egy genetikai mutáció okozza, hogy állandóan éhesnek érzik magukat.
Korábbi kutatások már kimutatták, hogy azoknál a kutyáknál, akiknél a POMC gén mutációja jelen van, nagyobb az elhízás kockázata. A tudósok most azt vizsgálták, hogy ez a génmutáció hogyan hat a kutyák étkezési viselkedésére. Az egyik kísérlet során a kutyáknak egy finom virslit mutattak, majd elzárták előlük egy perforált dobozba. A kutyák három órával korábban reggeliztek, tehát nem kellett volna éhesnek lenniük. A kutatás mégis azt találta, hogy a POMC génmutációval rendelkező kutyák kétszer annyi időt töltöttek azzal, hogy megpróbálják megszerezni az ételt, mint a többi kutya. Ahogy Eleanor Raffan, a tanulmány társszerzője a Scientific American-nek elmondta: „A kutyákban egy molekuláris éhségjelzés lép működésbe.”
Többet esznek, de nem érzik magukat jóllakottnak
Egy másik kísérletben azt vizsgálták, hogy a POMC mutációval rendelkező kutyáknak hosszabb ideig tart-e jóllakni. Egy éjszakányi éhezés után húsz percenként kaptak egy adag konzerv ételt, amíg abba nem hagyták az evést vagy el nem hányták magukat. Az eredmények meglepőek voltak: bár mindkét csoport nagy mennyiségű ételt evett (dupláját a napi energiaszükségletüknek), a POMC mutációval rendelkező kutyák nem ettek többet, mint a többiek. Azonban érdekes módon, ezek a kutyák sokkal ritkábban hányták ki az ételt – míg a mutációval rendelkező csoportból csak egy kutya hányt, addig a másik csoport kutyáinak több mint fele. Ez arra utal, hogy a POMC génmutációval rendelkező kutyák jobban tolerálják a nagyobb adagokat.
Ráadásul, a labradorok lassabban égetik el a kalóriákat
A kutatók azt is megvizsgálták, hogyan befolyásolja a POMC mutáció a kutyák anyagcseréjét. Tizenkilenc kutyát helyeztek el egy speciális kamrában, és mérték a kibocsátott gázok alapján, hogy mennyi energiát égetnek el alvás közben. Az eredmények szerint a POMC mutációval rendelkező kutyák sokkal lassabban égetik el a kalóriákat, mint azok, akiknél nem található meg ez a génmutáció.
A kutatásokból tehát kiderült, hogy a labradorok nagyobb étvágyuk miatt több ételt kérnek, de valójában nincs szükségük több táplálékra a jóllakottsághoz. Ugyanakkor a lassabb kalóriaégetés és a nagyobb adagok tolerálása miatt nagyobb a kockázatuk az elhízásra. Ha tehát labradorunk van, különösen fontos, hogy odafigyeljünk az étrendjükre és a rendszeres mozgásukra. A napi javasolt táplálékmennyiséget ne lépjük túl, és gondoskodjunk róla, hogy elegendő testmozgásban legyen részük.
Genetikailag örökölt sors?
Mindezek fényében érthető, miért hajlamosak a labradorok az elhízásra. De ha esetleg mégis kicsit kikerekednének, ne érezzük magunkat hibásnak – úgy tűnik, a tudomány szerint ez részben a génjeikben rejlik. Mégis, megfelelő odafigyeléssel és gondos étrenddel könnyen megelőzhető a súlyproblémák kialakulása. Csak ne felejtsük el, hogy bár kutyáink mindig éhesnek tűnhetnek, a túlsúly hosszú távon komoly egészségügyi problémákhoz vezethet, és ezért megéri odafigyelni a megfelelő táplálásukra és mozgatásukra.