Rókavadászat róka nélkül? Így lett a „hajtás” állatbarát sport
Első hallásra szokatlanul hangzik: emberek önként vállalják, hogy kopók üldözzék őket erdőn-mezőn át. Pedig az úgynevezett clean-boot hunting – vagyis az állatok helyett egy emberi terepfutó nyomának követése – egyre nagyobb figyelmet kap Angliában és Walesben. Sokak szerint a vadászhagyományok egyik meglepően etikus újragondolása.
A módszer lényege egyszerű, mégis ötletes. A korábbi rókavadászatok és az azok helyett sokáig alkalmazott, állati eredetű szagnyomot használó trail hunting helyett itt önként jelentkező terepfutók adják a „prédát”. A terepfutók némi előnnyel indulnak, majd a kopók – jellemzően vérebek – kizárólag az emberi szagnyomot követve erednek utánuk, lovas kísérettel.
A különlegesség éppen abban rejlik, hogy a vadászat minden izgalma megmarad. A nyomkövetés, a csapatmunka, a kutyák munkája, a lovas hagyományok. De nem kerül senki életébe. Nincs üldözött vad és nincs elejtett állat. Nem véletlen, hogy ezt a formát egyszerre támogatják állatvédők és egyes korábbi vadászati közösségek is. Ritka kompromisszum.
Aki részt vett benne, gyakran arról számol be, hogy egyszerre sport, kaland és lenyűgöző bepillantás a kutyák képességeibe. A futók bokrokon, patakokon, mocsaras részeken át menekülnek, miközben a kopók hihetetlen pontossággal követik a nyomukat. És amikor utolérik őket? Többnyire lelkes szimatolás és nyálas üdvözlés a jutalom – nem drámai végkifejlet.
A videón a Guardian újságírója mint „préda” közvetíti az eseményeket:
A dolog kutyás szemmel is izgalmas. A vérebek itt pontosan azt csinálhatják, amire tenyésztették őket: használják az orrukat, együtt dolgoznak, problémát oldanak meg. Ez komoly mentális és fizikai munka számukra. Sok szempontból inkább munkakutya-tevékenység, mint vadászat.
Lehet, hogy a hagyományokat nem eltörölni kell, hanem újragondolni? A „rókavadászat másképp” erre játékos, mégis elgondolkodtató példa.
