Egészen pontosan azt, hogy bizonyos mértékben meghatározza az ember genetikája azt, hogy az illető kutyatulajdonos lesz–e valamikor az életében, vagy nem. Ha nem is határozza meg teljesen, de jelentős mértékben befolyásolja tehát génállományunk azt, hogy gazdinak születtünk.
A Scientific Reports című folyóiratban jelentették meg tanulmányukat, melyben 35 ezer ikerpárt vizsgáltak meg kutyás szempontból, tehát arról gyűjtöttek adatokat, hogy a kutyatartásnak van –e öröklődő eleme.
„Meglepődve tapasztaltuk, hogy egy személy genetikai összetétele a jelek szerint nagy mértékben befolyásolja, hogy az illetőnek van-e kutyája” – mondta Tove Fall, az Uppsalai Egyetem professzora, aki a tanulmány egyik vezető szerzője volt. Hozzátette: az eredmények hasznos információkkal szolgálhatnak az ember és kutya kapcsolatának jobb megértéséhez a történelmi és modern időkben egyaránt. Fall szerint még mindig nagyon keveset tudunk arról, hogy hosszú távon milyen hatással vannak ránk a háztartásokban élő kutyák és egyéb kisállatok. „Könnyen lehet, hogy néhány emberben erősebb a született hajlam arra, hogy háziállatról gondoskodjon” – jegyezte meg a szakember.
„A mostani eredmények azért fontosak, mert azt sugallják, hogy a kutyatartás egészségre gyakorolt jótékony hatása, amelyet néhány tanulmány kimutatott, talán részben a vizsgálatba bevont emberek különböző genetikai összetételével magyarázható” – mondta Carri Westgarth, a Liverpooli Egyetem munkatársa.
De vajon miért ikerpárokat vizsgáltak? Azért, mert az egypetéjű ikrek azonos génkészlettel rendelkeznek, a kétpetéjű ikrek viszont különbözővel. Ezért ezeken az embereken lehet a legkönnyebben lemérni, hogy mennyire van szerepe a genetikának és mennyire nincs kutyatartás szempontjából. Ki is derült, hogy az egypetéjű ikerpárok esetében a kétpetéjűekhez képest sokkal gyakrabban fordul elő az, hogy a testvérpár mindkét tagjának legyen kutyája. Ebből arra lehet következtetni, hogy a kutyatartás hátterében genetikai okok is állnak.
A szakemberek szerint a tanulmányból ugyan nem derül ki pontosan, hogy melyek az érintett gének, de legalább első ízben bizonyítást nyert, hogy a genetika és a környezet nagyjából egyenlő szerepet játszanak abban, hogy valakiből kutyatulajdonos lesz-e.
