Egy kiállítás a kutya-gazdi kapcsolat legszebb és legfontosabb pillanatairól
A szombati Kutyabarát Napon a sok-sok esemény és program mellett a 3K Kaszásdűlői Kulturális Központban megnyitotta kapuit Chikán Erika Lélekpóráz című fotókiállítása.
Akik május 11-én ott voltak Óbudán a Kutyabarát Napon, azok közé a szerencsések közé tartoznak, akik már látták a kiállítás csodaszép vászonképeit, melyek szavak nélkül mesélnek nekünk a kutya-gazdi kapcsolat megfogalmazhatatlan kötelékéről.
A kiállítás megnyitóján Chikán Erikával beszélgettünk kutyákról, aktokról, elkapott pillanatokról és a gazdis létről.
Mikor kezdtél el kutyákat fotózni?
Már a pályám kezdetén elkezdtem őket fotózni. Végigkísérték az életem, így természetes volt az is, hogy megörökítem nem csak a saját kutyáimat, hanem másokét is.
A kutyák szeretete már gyermekkorodban is jelen volt?
Amikor megszülettem, már várt rám egy rövidszőrű magyar vizsla, aki kisgyermek koromban meghatározta a kutyák iránti rajongásom. Mindig volt kutya a ház körül, amikor begyűjtöttem az elkóborolt ebeket, akkor több is.
Nemcsak kutyákat, hanem embereket is fotózol, sőt egy igen intim műfajban, ami nem más, mint a művészi akt. Erről mesélnél egy pár szót?
Igen, a művészi akt a másik szerelem! Ezeken a fotókon az emberi test szépségét igyekszem megmutatni ízléses formában, különböző fényeket használva. Számomra az is fontos hogy a modellem jól érezze magát a fotózás során, teljes mértékben ellazuljon és akkor jön létre a csoda. Nem egy könnyű műfa,j de pont ezért szeretem. Mindenki más és más, ezáltal a személyiségéhez is igazodnom kell. Sokszor hallottam már vissza hogy ez egy önbizalom tréning is, jót tesz a női léleknek és a végeredménnyel együtt egy csodás emlék.
Visszakanyarodva a kutyákhoz, mit gondolsz, mi az a legfontosabb dolog, amit az elmúlt 10 évben tanultál tőlük a közös munkák során?
A kutyás fotózás is nagy kihívás, de ha szeretsz valamit és szívből jön, akkor már nem is olyan nehéz. A kitartás, az alázat és a feltétel nélküli szeretet és elfogadás az, amit tanultam az elmúlt időszakban a kutyákkal való munkám során. Nem szabad türelmetlennek lenni egy olyan kutyával aki fél, vagy még csak fiatal és bohókás. Eljön a pillanat amikor feloldódik vagy lehiggad és akkor kell vele együtt dolgozni. Ha a gazdi ideges, azt a kutya is megérzi. A sok inger, illat és az idegen hely eltereli a kutya figyelmét és ezt türelemmel kell kezelni. Ami még nagyon fontos a munkám során az alázat. Mindig ugyanolyan kitartással és figyelemmel kell végeznem a munkát mert minden kutya modellem más jellem, más lélek, különböző nevelést kaptak, más környezetből jöttek és ennek függvényében kell alkalmazkodni hozzájuk is. Ami a legfontosabb hogy a kutya valódi jelleme tükröződjön a képeken.
Hogy néz ki nálad egy kutya-gazdi fotózás?
A fotózás többnyire vidám, felszabadult hangulatban zajlik amikor megy a bolondozás, játszadozás de van olyan is, amikor meghitt a hangulat. Nem csinálunk mesterkélt pózokat, inkább csak olyanokat amikre a kutya is hajlandó. Az a jó, ha szívesen áll bele bizonyos feladatokba és így a meghitt pillanatok is őszinték.
Jelenleg a 3K Kulturális Központnan látható a Lélekpóráz című kiállításod, melynek május 11-én volt a telt házas megnyitója. Miről szól ez a tárlat és mit jelent számodra?
Köszönetet szeretnék mondani mindazoknak, akik lehetővé tették, hogy ezeket a képeket megmutathatom ilyen formában is a nagyközönség számára. Nagyon sokan voltak kíváncsiak a fotókra és remélem még többen megnézik majd az elkövetkezendő egy hónapban. Sokáig gondolkodtam, hogyan tudnám a legkifejezőbb és legrövidebb jelzővel leírni a képek mondanivalóját. Így született meg a Lélekpóráz cím. Egy láthatatlan kapocs ember és kutya között, ami mindig ott van a lelkükben egy életen keresztül. Különleges ez a kapcsolat és a közös fotókon ezt az egyediséget igyekszem átadni. A momentumot, ahogy egymásra néznek, ahogy abban a pillanatban megszűnik számukra a külvilág. A lényeg, hogy az ilyen jellegű fotózás emléket állít, újra vizualizál megélt pillanatokat és érzéseket. Szívünkben, fejünkben mindig ott lesznek a közös élmények emlékei. A célom azonban az, hogy egy-egy sorozattal felidézzem a gazdiban kutyája igazi jellemét, egyéniségét, hogy amikor évek múltán előkerülnek a képek, azok mintegy kapcsolóként emlékek áradatát indítsák el, és újra megfogalmazódjon a gazdiban: ő az enyém volt és én az övé.
Chickán Erika Lélekpóráz című kiállítása, a 3K Kaszásdűlői Kultúrális Központban látható június 8-ig, nyitvatartási időben.
