A férfi megkockáztatta, és kibérelte kutyájával a – háziállat nem vihető – lakást

Robert elválaszthatatlan kutyájától, Nashi-tól. Japánban azonban ritka a valódi házikedvencként tartott kutya, így nehéz megfelelő lakást találni. Robert tisztában volt vele, hogy a munkájához bérelt stúdióba a szerződés alapján nem vihet háziállatot, de kockáztatni kényszerült. Gyorsan lebukott, ám a főbérlő egyáltalán nem úgy reagált, amire Robert számított.

 

Nashi-t 5 hónaposan egy kisállat kereskedésben vásárolta első tulajdonosa, de már 3 nap múlva túl soknak érezte, hogy törődjön vele, így menhelyre készült leadni. A stylist-ja, Hiroko is elkísérte, mikor elvitte a kutyát, és mikor meghallotta, hogy a legtöbb állatra altatás vár a japán menhelyeken az alacsony örökbe fogadási kedv miatt, képtelen volt engedni, hogy munkaadója otthagyja.

Hiroko úgy döntött, hogy hazaviszi Nashi-t. Férje, Robert Hamilton azonban nagyon a kutya ellen volt, nem akarta megtartani, kérte feleségét, hogy el se nevezze, inkább találjon neki egy új otthont. Azóta kilenc év telt el, és Robert mégis elválaszthatatlan lett kutyájuktól.

– A Nashi szó azt jelenti japánul, hogy semmi – meséli Robert. – Így, az, hogy az ő neve Nashi vagy az hogy nincs neve, lényegében ugyanazt jelenti. –

Robert annyira összenőtt a kutyával, hogy mindenhova magával viszi – még olyan helyekre is, ahova nem szabadna, például szumó birkózásokra is. 

Amikor a férfi egy stúdiót bérelt ki a munkájához, a szerződésben szerepelt, hogy nem vihető háziállat, ő mégis megkockáztatta, hogy Nashi-val járjon dolgozni. Persze a kutya nem mindig fogta vissza magát, és a költözéskor gyakran ugatott, amit a tulajdonos biztosan meghallott.

– Az első ottani munkanapomon bent hagytam Nashi-t a lakásban, és bekopogtam a tulajdonoshoz, hogy bemutatkozzak neki, és vigyek neki egy kis köszöntő ajándékot. Persze az első kérdése az volt, hogy van-e kutyám. Akkor azt gondoltam, hogy nagy bajban vagyok. De kiderült, hogy valójában nagyon szereti a kutyákat, és elmondta, hogy amióta először hallotta ugatni Nashi-t, azóta várta, hogy megismerhesse. –

Robert fellélegzett, és azonnal visszarohant kutyájáért, hogy bemutassa az idős főbérlőnek. A hölgy elmesélte, hogy neki is voltak kutyái régebben, de mára túl öregnek érzi magát a felelősséghez, és nem akarná hátra hagyni kedvencét, ha történne vele valami.

Gazdája elmondása szerint Nashi mindig is tartózkodó volt az idegenekkel, de ahogy találkozott a nénivel, azonnal és végérvényesen összebarátkoztak. Azóta már sok időt töltöttek együtt, és mindketten vágynak a másik társaságára. Mára Robert főbérlője csaknem minden nap eljön meglátogatni Nashi-t, és együtt töltenek egy kis időt. Látszik, hogy bearanyozzák egymás életét.

– Angolul tanítottam őt, így korábban nem reagált a japán parancsszavakra, de a főbérlőmet megérti és szót fogad neki. Sőt, egészen hazáig követi, ha hazamegy a hölgy. Valóban nagyon szeretik egymást. –

Hogy miért volt benne a szerződésben a kikötés, hogy házikedvenc nem hozható, sosem derült ki. De ebben az esetben gyorsan értelmét is vesztette. Hát, ilyen is van.

 

Cikkajánló:

A tulajdonos csak nagytestű kutyát tartó embereknek adja ki a lakását

Az új intelligens kutyaház aranyárban van, de megoldás lehet a petárdától rettegő kutyáknak

Kutyazuhany a lakásban – luxusnak tűnik, de működik!

 

 

(kutyabarát.hu)

Forrás: thedodo