Magyar sikertörténetek – Élj Már-DogRehab
Rengeteg olyan kutya él menhelyeken, gyepmesteri telepeken, de akár családoknál is, akik súlyos viselkedési problémákkal küzdenek. Az Élj Már DogRehab csapata olyan kutyákkal foglalkozik, akiknél a gazdisodás szinte teljesen kizárt. Sok általuk rehabilitált kutyánál felmerült az altatás is, hiszen sem oltani, sem kozmetikázni, sőt, akár bemenni sem lehetett hozzájuk.
Minden, a csapathoz érkező kutya kap egy mentort, aki segít a problémák leküzdésében, majd a normális viselkedés stabilizálásában. A rehabilitáció a megfelelő mentorral nem hosszú idő, ám a kutya stabilizásása idegen emberre, kutyára, helyzetekre már nagyobb feladat.
„Fontos, hogy minden védencünket annyira stabillá kell tennünk, hogy ha egy gazdi örökbefogadja, a viselkedés ne térjen vissza. Amivel csak tudjuk, megismertetjük kutyáinkat és hozzászoktatjuk az új helyzetek könnyebb kezeléséhez. Ezáltal teljes és boldog életet élhetnek majd” – mondja Tóth Ancsa, az egyik mentor.
Béni több évig ebben a pozícióban vegetált a kennelben. Az ételt is be kellett hozzá tenni, ha pedig hozzá akartak nyúlni, intenzíven támadott. Béni 9 évesen került a gondozásukba. Mentora Béni bizalmába férkőzött, amikor pedig már vele szemben stabillá vált, elkezdte idegen emberekre, helyzetekre stabilizálni. Rehabilitálták és jelenleg a világ legboldogabb kutyusai közé tartozik egy gazdi oldalán.
Délceget egy időben lapáttal etették a menhelyen, mindenkit megtámadott, aki bement hozzá. Egy idő után egy-két gondozót elfogadott, de időről- időre megharapta őket teljesen érthetetlen okokból. Délceg rehabilitációja és stabilizálása hosszú időbe telt, meg kellett neki mutatni, hogy a támadás helyett választhatja a számára ijesztő szituációk kikerülését is. Mentora az első időszakban nagyon nehezen ért el nála eredményt, hiszen Délceg odabújt, igényelte a simogatást, majd egyszer csak támadott. Miután totális bizalmat szavazott mentorának, elkezdődhetett a stabilizálása. Átkerült egy másik mentorhoz, aki felkészítette a gazdisodásra. Megismertette gyerekekkel, férfiakkal, nőkkel, autókkal, lépcsővel, szűk helyekkel, magaslatokkal. Ennek köszönhetően Délceg minden emberrel szemben teljesen stabillá vált, így talált rá jelenlegi gazdija is. Azóta kanapékutya lett belőle, kapott egy kutyapajtit és rengeteg szeretetet és odafigyelést.
Karak 2 évig élt egy gyepmesteri telepen összeroskadva, mindentől rettegve. Számára minden hang, minden körülötte lévő mozgás óriási stresszt jelentett. Miután kihozták, több napig nem evett, mozdulni sem mert. Mentora napokig csak ült a kenneljében és próbálta biztosítani arról, hogy nem kell tőle félnie, majd pár nap elteltével végre elfogadta tőle az első falatot. Ezek után napról napra többet engedett, már ki-ki jött a házából egy pár másodpercre, majd egyre több időre és végül mentorának teljes bizalmat szavazott. Megkezdődhetett az idegen emberekre, helyzetekre való stabilizálása. Karak nagyon szépen vette az akadályokat és így már ő is a boldog gazdis kutyák táborát erősíti.
Titánt a menhelyen rehabilitálták, sajnos kihozni nem tudtuák, de nagyon szerettek volna neki segíteni. Amikor bekerült a menhelyre, tele volt harapásokkal, ami arra utalt, hogy a kutyákkal nem a legjobb a viszonya. A kenneljében őrjöngött a kutyákra, az első időszakban olyan kennelbe kellett tenni, ahol a szomszédjában lévő kutyát sehogyan sem éri el. Csak szájkosárban lehetett kutyák közé vinni, biztosítva a többiek testi épségét. A folyamatos foglalkozásoknak köszönhetően, ahol mentora megmutatta neki, hogy a kutyákkal sokkal jobb játszani, mint verekedni, mára már egy abszolút megbízható, minden kutyával játékos, kis bohóc vált belőle. Így a menhely már biztonsággal adhatta örökbe Titánt. Jelenleg ő is boldog gazdis kutyus, minden héten kutyafuttatóba jár a gazdival, természetesen már szájkosár nélkül.
(kutyabarát.hu)
