Kiútkeresés – értekezés az állatvédelem zsákutcáiról
A kutyák évszázadok óta fontos és értékes szereplői az emberi társadalomnak. Mégis, számos országban jólétük még mindig egy megoldásra váró, jelentős feladat. Temérdek mennyiségű menhely és állatvédelmi szervezet küzd azért, hogy megbirkózzon a nagyszámú kóbor kutya populációval, amely az ember életteréből kitaszítva keres egy jobb életet.
Márton Attila jelenleg az Egyesült Királyságban élő szabadúszó újságíró, aki korábban a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületeinek Szövetsége ügyvezetője volt. Kiútkeresés című könyvének célja, hogy rávilágítson és megmagyarázzon számos tényezőt, amelyeknek kihatása van a kutyákkal kapcsolatba hozható állatvédelmi problémákra. A szerző igyekszik a dolgok mélyére ásni, feltárni azokat az összefüggéseket, amelyekkel nem minden esetben foglalkozunk, ellenben elengedhetetlenek ahhoz, hogy hosszútávon megoldjuk négylábú társaink életét.
Márton Attila mindnyájunkat gondolkodásra késztető felvetései közül álljon itt néhány kiragadott gondolat a teljesség igénye nélkül:
„Kutyát tartani számos és eltérő tudást és tapasztalatot igényel. Mindezen tudás elsajátítása, karbantartása egy élethosszig tartó tanulási folyamatot kíván meg a kutya gazdájától.
Kutyát tartani mindig is pénzbe került. Erről a tényről nagyon sokan teljesen megfeledkeznek, és ha előre figyelembe vennék az anyagi tényezőt, utána járnának a „mennyi is az annyi” kérdésnek, lehet, hogy magának az alapgondolatnak is búcsút mondanának.
A kóbor kutyák létezésének oka nem más, mint a felelőtlen kutyatartás, és az, hogy az utcára dobásuk „megoldásként” merül fel olyan életszituációkban, amikor a kutya már nem annyira passzol bele a régi életközegébe, vagy a gazdája olyan szituációba kerül a kutya által, hogy ezt látja az egyedüli megoldásnak. Az ok, ami a kutyák szándékos utcára dobása mögött áll, az, hogy a gazdáik számára teherré váltak. Vagy neveletlenségükkel forgatták fel mindenki életét, vagy valamely más, közvetett módon váltak otthonukban nem kívánatos személlyé. Az állatorvosi kezelés sokba kerülhet és ez az állattartás olyan eleme, amelynek felmerülését sok esetben teljesen figyelmen kívül hagyják.
Jóval azelőtt, hogy bekövetkezne az a pont, hogy a kutyát kicsapják otthonról, nagy a valószínűsége annak, hogy több alkalommal bántalmazzák is.
fotó: frissujsag.ro
Amikor valaki a tenyésztést szimplán egy pénzforrási lehetőségnek tekinti, teljesen figyelmen kívül hagyva a kutya szükségleteit, azzal megteremt egy jelentős kihatású problémaforrást, amely számos komoly állatvédelmi problémát okoz, többek között a túlszaporodást is.
A kutyák ösztönből párzanak. Ennek figyelmen kívül hagyása pedig az egyik legnagyobb állatjóléti problémát okozza: az ivartalanítás hiányát. A kutyák, és leginkább a szukák ivartalanítása, rendkívül fontos a kutyák túlnépesedésének megfékezése és a kóbor állatok számának csökkentése szempontjából.
A szaporítók tevékenykedése minden kétséget kizáróan káros a társadalomra és az egyik legkomolyabb állatvédelmi probléma. A társadalom oktatása a szaporítók létezéséről és arról a kárról, amit tevékenységükkel okoznak, elengedhetetlen.
Sajnálatos módon az otthoni tenyésztgetéssel ugyanilyen károkat okoznak. Amikor a fedezés véletlenül megtörténik, akár felelőtlenségből, vagy azért, mert olyan csudás dolog cuki kiskutyákból álló almot tartani, ezért nosza legyen nekünk is egy, a rutin és a megfelelő hozzáértés hiánya miatt nagy a valószínűsége, hogy ugyanazok a problémák fognak felmerülni, mint egy szaporító tevékenysége esetén. Mindezek olyan dolgok, amikről mindenkinek tudnia kéne, de leginkább azoknak, aki kiskutya vásárlását tervezik.
fotó: szatmar.ro
Ha a kutyák populációját szeretnénk megóvni a hontalanságtól, akkor a társadalom közegét … nevelnünk kell arra is, hogy hogyan legyenek felelős állattartók, milyen tényezőket vegyenek figyelembe, amikor vásárlásra, vagy örökbefogadásra adják a fejüket és hogyan kell eljárniuk, hogy elkerüljék a nemkívánatos és felesleges szaporulatot. Ha nem oktatjuk az embereket arról, hogy hogyan is kell egy kutyát tartani, akkor az ebből adódó mindennemű probléma velünk marad, széles körben kihatva az állatvédelmi kérdésekre. Amikor nem vagyunk képesek hatékonyan kommunikálni és meggyőzni a hozzá nem értő embereket, hogy ne vásároljanak szaporítótól – beleértve ebbe azt is, hogy hogyan ismerjenek fel egy szaporított kutyát – akkor az igény ezek iránt az olcsó, viszont nagy valószínűséggel beteg kutyák iránt sosem fog csökkenni.
Az átlagember nem tesz különbséget egy professzionális tenyésztő, a kutyákat jó mókából, vagy csak zsebpénzért tenyésztő házi tenyésztő és a kizárólag profitszerzés által motivált szaporító között. Nagyon gyakran mindhármukat egy kalap alá veszik. A szaporítókat és a szaporítást a társadalomnak morálisan és egyöntetűen kéne elítélnie, a jognak pedig büntetnie.
fotó ujsag.allatvilag.net
A jogszabályok csak abban az esetben lehetnek produktív elemei az állatvédelemnek, hogyha nem csak az utólagos büntetéskiszabásban, hanem a feltárásban és a megelőzésben is részt vesznek.
Nagyon fontos annak megértése, hogy a jogszabályi környezet hiába támogatja az állatvédelmet és nyújt segítséget az állatkínzások ellen, hogyha a jogot használó szervezeteknek nincs meg a megfelelő szaktudásuk és gyakorlatuk, nem fogják tudni például azt, hogy milyen bizonyítékokat gyűjtsenek be egy bírósági ügy felépítéséhez.
Az állatvédelem szempontjából szükséges a törvényhozó és a végrehajtó szervekkel való kommunikálás, a feléjük történő információnyújtás a jogszabályok hatékonyságának, vagy éppen működésképtelenségének feltárása a gyakorlati visszajelzések alapján. Továbbá a gyakorlati eredményességhez kihagyhatatlan lenne azoknak a jogot használó személyeknek a képzése, akik állatvédelemhez kapcsolódó területen végzik munkájukat.
Az állatvédelmi problémákat figyelemmel kísérve könnyen szembesülhetünk azzal a ténnyel, hogy minden igyekezet ellenére visszatérő, örökérvényű helyzetekre próbálunk ismétlődően megoldást keresni. A kóbor állatok mentése kizárólag a már bekövetkezett helyzet kezeléséről szól, viszont ritkán foglalkozik a kialakult helyzet megelőzésével. Hogyha nem találjuk meg a hathatós módját annak, hogy elvágjuk a kóbor kutyák „utánpótlását”, csak szélmalomharcot vívunk.
Az állatvédelemre kihatással bíró és részt vevő felek mindegyike különböző tulajdonságokkal, tudással és készséggel rendelkezik. Az esetek többségében egymástól függetlenül végzik tevékenységüket. El kell jutni arra a pontra és belátni, hogy egymás segítése nélkül soha nem lesznek képesek segíteni a kutyákat olyan intenzitással és sikerességgel, ahogyan azt valójában szeretnék.
A kutyák tőlünk függenek, és mi több, minden őket érintő problémát is mi, emberek generálunk. Ha változást akarunk, meg kell változtatnunk az emberek hozzáállását a kutyákhoz. Ez az egyetlen egy út hosszú távon, amellyel valós és tartós eredményt érhetünk el. ”
fotó: kiutkereses.hu
A könyv nagyon hasznos olvasmány mindenkinek, aki bármilyen kapcsolatban áll az állatvédelemmel, kutyát tart vagy tervezi, hogy tartani fog.
(kutyabarát.hu)
