Saját KB bal
Saját KB jobb

Egy aggódó apuka és egy pitbull története

Greg Heynen is egyike volt azoknak, akik nem személyes tapasztalataik, hanem az általánosan „elfogadott” nézet szerint, enyhén szólva is elítélték a pitbullokat és időzített bombaként tekintettek rájuk. Az apuka véleménye azonban lánya születésekor megváltozott.

A bull típusú terrierek általános megítélése nemcsak Magyarországon, hanem az egész világon rendkívül negatív. A sok sztereotípia – a média hathatós közreműködésével – már annyira beépült a fejekbe, hogy aki változtatni szeretne ezen, az szinte a lehetetlennel próbálkozik.

Greg őszinte, megható, keserédes története a berögzült előítéleteken igyekszik változtatni.

„A feleségem és én két kutyánkkal éltünk. Zacket, a pitbull keveréket feleségem hozta a házasságba, és a kutya gyűlölt engem. A lányom születésekor azt mondtam a feleségemnek, hogy elég egy rossz mozdulat, és a kutyának mennie kell.

Már a hazafelé úton az autóban, mindkét kutyánk nagyon barátságosan viselkedett, farkukat csóválva üdvözölték, szagolgatták és nyalogatták az újszülöttet.”

Zack azonnal a lányom testőrévé lépett elő, egyik lábát mindig a kislány takaróján tartotta, amikor letettük a földre. Nagyon szerette a kislányunkat, és amikor Ő nagyobb lett, minden este ágyba kísérte, és vele is aludt. Valahogy tudta, mikor jön el a lefekvés ideje, és a lépcső alján várta, hogy együtt menjenek fel az emeletre.

Életünk legszörnyűbb napját éltük meg, amikor Zacket megmérgezték. A lányom csak nézte a konyha padlóján fekvő barátját, „viszlát”, rebegte, miközben a feleségemmel mindketten zokogtunk.

Aznap este, a lányom 8 órakor indult a lépcső felé, hogy felmenjen a szobájába lefeküdni. Abban a pillanatban mindhármunknak egyszerre jutott eszébe, hogy ma, 5 év után először, Zack nem fogja felkísérni a lépcsőn. A kislányom ránézett az anyjára, majd rám, rémület és pánik volt a szemében.

Ebben a pillanatban az én kutyám, aki szintén nagyon szerette a lányomat, de mindig tiszteletben tartotta Zacket, felállt, odasétált hozzá és megbökte a fejével. Az egyik mancsát feltette a lépcsőre és a kislányomra nézett. Együtt mentek fel az emeletre, miközben a lányom szorosan átölelte a nyakát.

Az elkövetkezendő hat évben – egészen haláláig- , Sam minden este a lépcső alján várta.”

 

 

 

(kutyabarát.hu)

 

Forrás: lifewithdogs.tv, Fotók: stock photo
További érdekes cikkek
Hozzászólások
Töltés...

Weboldalunk a felhasználói élmény növelése érdekében sütiket használ. Elfogadom Tovább olvasok