(Kutyás) Vers mindenkinek!

(Kutyás) Vers mindenkinek! rovatunkat közel egy éve indítottuk Horváth Piroska „Hűség” című versével. A megható versnek érthető módon nagy sikere volt. Most Piroska újabb versét szeretnénk bemutatni, melyet Herceg nevű vizslakutyusához írt.

Horváth Piroska

Hercegemhez…

Szívpitvaromban gubbaszt a bánat –
elűzi nyomban – senki sem bánthat,
szembogarában a hűség fénye,
babonáz folyton emberi lénye,

nem kér ő semmit, boldog, hogy vagyok –
neki elég a zugban kis vacok,
buksira „simi”, egy tányér étel –
aztán folyvást a nyomomban lépdel,

nyüzsög, ténykedik – ássa a gyepet,
megoszt ő velem mindent, mit szeret,
rágcsált békabőrt, kedvenc labdáját –
tudtomra adja – bírja gazdáját,

csak szólni nem tud – jókedv a köbön,
szaftos velős-csont – lelkének öröm,
nyelves-puszit nyom arcomra menten,
rögvest fura szerelembe estem…

…emlékszem, mikor először láttam,
attól a perctől rabjává váltam,
alomillatú, csöpp, ráncos testben,
laskafül alól vizslatott, csendben,

alkony és hajnal csillant szemében,
szíve szívemben, pacsi tenyérben,
összefonódott immár a sorsunk,
ritmus animál – lázasan forgunk…

…kapusarkában egy vizslaszobor,
látja a jöttöm – farkában motor,
ugrik és perdül, üdvözöl, csahol,
bársonymancsával szorosan karol,

izmos mellkasán hercegi bélyeg,
leül, ha mondom – igazi délceg,
ahogyan fürkész, untalan szemlél –
vizsla, nem kutya – sokkal több ennél…

…ő lett mentorom, a kocka fordult –
e szerelemtől szívem kicsordult,
furcsa alázat, édes fegyelem –
ahogyan magam hozzá nevelem.