Hegyen át – völgyön át: gerinctúra az Iharosi-erdő sziklái között
Kutyás kirándulóhelyek. Budapesttől egy karnyújtásnyira, a Zsámbéki-medencében fekszik Biatorbágy. Kevesen tudják, hogy ide nemcsak a város fő látnivalója, az újjáépített vasúti Viadukt miatt érdemes ellátogatni (azért ezt se hagyjuk ki, ha már itt járunk), hanem csodálatos kirándulóhelyeket is rejteget a kutyával ide látogatók számára ez a vidék.
Az Iharosi-, és a Biai-erdőn át vezető turistautak bejárása kellemes kikapcsolódást nyújt, a hegygerinceken haladó ösvényekről pedig gyönyörű kilátás nyílik a környékre.
A Forrás utca végén lévő parkolóból (É: 47.46969° K: 18.84614°) indultunk útnak, és a piros sáv jelzést követve néhány méter megtétele után be is értünk az erdőbe. Eleinte hol beszűkülő, hol pedig kiszélesedő ösvényen bandukoltunk, majd hamarosan elnyújtott, meredek emelkedő következett. Itt kezdtünk felkaptatni a 301 méter magas Kő-hegyre.
Felérve a hegytetőre, az út a gerincen folytatódott tovább. Egészen a hegy peremén vezetett a keskeny csapás, miközben a fák közül elő-előbukkanó panorámát csodáltuk. Innen fentről Biatorbágy a Viadukttal fantasztikus látványt nyújtott.
Tovább haladva, érdekes sziklaformációk következtek a látnivalók sorában: a Kőorr, valamint a Hármas- és a Négyes szikla meredezett a hegyoldalban. A sziklákról a szemközti oldalon lévő Iharos hegyre és a fennsíkra nyílt kitűnő kilátás. Egy kis ereszkedőt követően máris a különleges – és védetté nyilvánított – kaptárköveknél találtuk magunkat.
A sziklaalakzatok mellett vezető turistaút itt meredeken ereszkedett le a völgybe, hogy aztán egy újabb hegymenetet követően megérkezzünk a sziklákról már megcsodált, szemközt lévő, 344 méter magas Iharos hegyre. Itt, a piros sáv és kereszt találkozásánál két irány közül is választhatunk. Ha balra fordulva tovább követjük a piros sáv jelzést, akkor végighaladva a fennsíkon (Aki kedvet érez hozzá, az még egy elhagyott katonai bázis maradványait is megtekintheti. A fennsíkot keresztező, a vadászles előtt elhaladó széles utat felfelé követve ugyanis ide juthatunk.), ismét egy kis ereszkedő következik, majd egy szép erdei szakaszon visz keresztül az út. Elhagyva az erdőt, hamarosan kereszteztük a régi honvédelmi utat, és már meg sem lepődtünk a következő emelkedőn, (321 méter magas Dobogó-hegy), amelyet leküzdve végre újra a szintben lévő jelzett úton sétáltunk tovább, immár a Biai-erdőben. A piros sáv jelzés még hosszasan kanyarog itt, úgyhogy ha van időnk és kedvünk, akár végig is mehetünk rajta. Mivel a tél kezdetén a napok már egyre rövidebbek, mi ezúttal visszafordultunk, hogy még maradjon időnk a körtúra második szakaszára is.
Visszaérve a korábban említett piros sáv és kereszt találkozásához, a piros kereszt jelzést követve indultunk el visszafelé a hegygerincen. A hangulatos ösvényről szép látványt nyújtottak a völgy túloldalán lévő hatalmas sziklák, amelyeket nem is olyan régen még közvetlen közelről szemléltünk.
Kirándulásunk végállomását a műemléki védelem alatt álló Szily-kápolna (Szent Vendel kápolna) megtekintése jelentette. Innen akár a piros sáv jelzést (ez az erdőben vezető kicsit hosszabb út), akár a piros kereszt jelzést követjük, a focipályához érkezünk. A piros sáv jelzés innentől a házak között, a betonúton haladva éri el ismét a Forrás utcát. A patakot követve, még egy pillanatra elidőztünk a Nemo-tó mellett, majd néhány száz méter megtétele után visszaértünk túránk kezdetéhez, a parkolóba.
Aki a hegyre fel – völgybe le típusú túrák helyett inkább az aránylag sík terepen haladó kirándulásokat preferálja, annak egy jó alternatíva, ha a kápolna közelében lévő Keserűkút utca végén parkol le, és innen követi a jelzéseket. (Piros kereszt, majd a piros sáv jelzések vezetnek át a Biai- erdőbe.)
Egerszegi Krisztina
(fotók: a szerző)
További kutyás kirándulóhelyek
(kutyabarát.hu)
