Őserdő a Bakonyban: az érintetlen Burok-völgy
Kirándulj kutyáddal! Fejér és Veszprém megye határán, a Tési-fennsík közepén találjuk ezt az igazán különleges természetvédelmi területet. A 8-as főutat Várpalotánál Szápár-Tés irányába hagyjuk el, majd a „Tési Szélmalom” táblát követve (Tési út) kanyargunk egészen a fennsík tetejéig, ahol Királyszállás irányába jobbra fordulunk.
Kb. 1 km megtétele után a betonozott erdei út jobb oldalán meg is pillantjuk a piros kereszt jelzést, mely bevezet bennünket ebbe a páratlanul szép kanyonba. Főágának hossza 10 km, Királyszállástól Bakonykútiig juthatunk el rajta, de az egész völgyet behálózó turistautak összesen mintegy 25 km-en keresztül tekeregnek a szurdokvölgyben, melyből ezúttal mintegy 10 km-t jártunk be.
A völgy klímája nagyban eltér a fennsíkétól, hőmérséklete hűvösebb és jóval párásabb, mint környezetéé. Különleges éghajlatának és elszigeteltségének köszönhetően számos ritka és védett növény-, illetve állatfaj található itt meg. Igazi értékét azonban nem csak ez jelzi, hanem az is, hogy egyedülálló ősállapotában természetes erdőben túrázhatunk. Emiatt az itt vezető turistautak sok helyen nehezen, vagy még annál is nehezebben járhatók, köszönhetően annak, hogy mindent az eredeti állapotában hagytak meg. Így annak ellenére, hogy a jelzések mindenhol jól követhetőek, néha az ösvényt úgy kell nyomozni, hiszen a rádőlt fatörzsek és a magas aljnövényzet jelentősen megnehezítik a haladást. Az általunk bejárt szakasz nem vasárnapi séta (és a turistaatlasz, valamint az itt élők elmondása alapján az út többi része pláne nem az!), hanem túra a javából, így leginkább a „bevállalósaknak” ajánljuk, azoknak, akik nem riadnak vissza egy kis kúszásól-mászástól és persze négylábú kísérőik is megfelelő kondiban vannak.
Akik azonban bátran elindulnak a P+ jelzésen, felejthetetlen élményben, igazi kikapcsolódásban részesülnek. Az út kellemes sétának indul, csak a természetes állapotában meghagyott, most ősszel is magas aljnövényzet adhat némi gyanakvásra okot. Beljebb érve a fenyveses, bükkös erdőbe, kezdeti gyanakvásunk alább hagyott, gyönyörű, széles, színes avarszőnyeggel borított erdei úton haladva csodáltuk ezt a Magyarországon egyedülálló természeti ritkaságot. Maga a völgy igen szűk, és sok helyen meredek sziklafallal határolt, így eltévedni lehetetlen. Az útvonalunknak talán ez a leglátványosabb szakasza, hiszen itt a ritka sziklaformák között számtalan barlangot rejt a völgy. Ezekhez nem vezet jelzett út, és elég magasan is lapulnak a fák között, úgyhogy csak alulról gyönyörködtünk a látványukban.
Közben pedig azon vettük észre magunkat, hogy a kényelmes kirándulóút szinte észrevétlenül olvadt szűk ösvénnyé, és egyre több kidőlt fatörzs keresztezte utunkat. Beértünk az „Őserdőbe”, ahol kezdődtek az izgalmak. Egyre nehezebben és lassabban haladtunk, hiszen a terep sok helyen a mászáson kívül nem kínált más lehetőséget. A rengeteg akadály miatt nagyon kell figyelni arra, hogy hová lépünk, merre kerülünk, de azért mindenhol rátalálunk a kevés itt járó turista által kitaposott ösvényecskére. Kicsit irigykedve néztük kutyáinkat, akik szempillantás alatt, boldogan ugrálták át a kidőlt törzseket, vagy kúsztak át alattuk, és élvezték a pórázmentes szabadság pillanatait. (Ezek tényleg csak pillanatok voltak, mivel fokozottan védett természetvédelmi területen járunk.)
Miközben a sűrű bozótoson és a kidőlt vastag fák tömegén küzdöttük át magunkat, az LGT egyik dala jutott eszünkbe: „ … Csak az jöjjön, aki bírja, aki tudja, hogy végigcsinálja…”
Kb. 3,8 km megtétele után elértük a kis erdei pihenőt, ahol balra, a piros sáv jelzésre fordulva a Bükkös-árokban folytattuk az utat.
(Ha Bakonykúti a célállomásunk, akkor ennél az elágazásnál jobbra kövessük a piros sávot, majd a kék kereszt, illetve kék sáv jelzésen érjük el a települést.)
Itt kicsit könnyebb terep következett, a kidőlt fatörzsek sokaságát (bár azért ide is jutott belőlük) dzsungelszerű növényzet váltotta fel.
Majd elérve és áttérve a kék háromszög jelzésre, véget ért a dzsungeltúra és újra kényelmes erdei séta következett, amit sem mi, sem kutyáink nem bántunk. Hamarosan a K+ jelzésbe torkollott az út, melyen balra fordulva murvás, majd aszfaltos erdészeti úton Hétházpusztára érkeztünk. A néhány házat elhagyva, a fák között haladó betonúton visszafelé sétálva, a lemenő nap sugarai által megvilágított őszi erdő színpompás látványával vettünk búcsút ettől az egyedülállóan különleges völgytől.
Az évszakok és az időjárás változásával természetesen a növényzet is változik, úgyhogy amikor ide tervezünk túrát, ezt ne hagyjuk figyelmen kívül. Előfordulhat, hogy az út nagyon sáros, vagy derékig ér a csalán, esetleg szemtelen legyek hada vesz körül.
Mi most a természet talán legszebb, de mindenképpen legszínesebb évszakában, gyönyörű napos időben jártunk itt, ami sokat hozzátett az élvezethez.
Fantasztikus túra volt az érintetlen természetben, amivel négylábúinkat is sikerült alaposan elfárasztani.
Hamarosan visszatérünk ide, és legközelebb az „ősvadon” egy másik szegletétében kalandozunk.
Egerszegi Krisztina
(fotók a szerző)
További kutyás kirándulóhelyek
(kutyabarát.hu)
