Barangolás a Pilisben: az Apátkúti-völgy
Ha Budapest közeli kirándulóhelyet keresünk, a Budai-hegység után szinte mindenkinek a Pilis és a Visegrádi-hegység jut eszébe. Az itt található, közismerten népszerű turistalátványosságok, mint a Rám-szakadék, vagy a Lajos-forrás mellett azonban számtalan egyéb, gyönyörű – és talán kevésbé ismert – kirándulóhelyen élvezhetjük az erdő nyugalmát, csendjét.
Az egyik ilyen hely az Apátkúti-patak völgye, melyet méltán tartanak a Pilis legszebb szurdokvölgyének.
A Visegrád és Pilisszentlászló között található Apátkúti-völgyet, illetve az ennek folytatásaként húzódó Szent László-völgyet mindkét település felől megközelíthetjük. Ezúttal Visegrádról (Patak Park Hotel parkolója) indultunk, hogy felfedezzük és megcsodáljuk ezt a vadregényes vidéket.
A piros sáv turistajelzést követve indultunk el a parkolóból a betonút melletti kis ösvényen, melynek mentén sok látnivaló sorakozik.
Elsőként az Apátkúti halastóhoz érkeztünk, majd az Ördögmalom-vízesés következett. Legnagyobb bánatunkra most csak a víz által kivájt hatalmas sziklákat tudtuk szemügyre venni, mivel a kevés nyári csapadék miatt a vízesés „nem üzemelt”. Néhány száz méter megtétele után, az út túloldalán értük el a lenyűgöző méretű sziklák övezte Magda-forrást.
Tovább haladva átkeltünk a patakon átívelő hidacskán és máris a Bertényi Miklós Füvészkert bejáratához érkeztünk. (Ennek megtekintését visszafelé terveztük, de a völgyben tett túra után 11 éves kutyusunk már annyira fáradt volt, hogy nem volt szívünk tovább sétáltatni.)
Utunkat a kedvelt pihenőhely, a Telgárthy-rét átszelésével folytattuk, ahol padok, asztalok várják a piknikezni vágyókat, az erdei játszótér pedig a gyerekeket hívogatja.
Idáig egyébként autóval is be lehet hajtani, de akkor elszáguldunk az előbb említett látnivalók mellett, melyeket igazán kár lenne kihagyni.
A rét zsivaját magunk mögött hagyva, néhány perc alatt jutottunk el a pisztrángos tóhoz és a vadászházhoz, majd a Kaán-forrás felé végre letértünk az aszfaltútról. Ez a forrás adja a Dunakanyar legjobb és legegészségesebb forrásvizét, így sokan nagy kannákkal érkeznek ide.
A forrásig nagyon kényelmes (akár kisgyerekes – babakocsis) sétaút vezet, az „igazi” kutyás kirándulás azonban itt kezdődik, ahol beérünk a nyáron is hűvös, szépséges szurdokvölgybe.
A piros sáv jelű turistaút a patak mentén visz tovább, jó néhányszor átszelve azt. A gázlókon való átjutást gondos kezek által odakészített kövek, fatörzsek biztosítják.
A hol egészen beszűkülő, hol kitáruló patakvölgyben csodálattal néztük a szálfaegyenes fatörzseket, és élveztük, hogy magunk lehetünk. Útközben, nagyjából a teljes túraút (kb. 9 km) felénél értük el az út bal oldalán csörgedező Alpár-forrást. Egy leomlott partoldalon keskenyre szűkült az ösvény, de itt is csak nekünk, kétlábúaknak kellett egy kicsit ügyeskedni, a négylábúaknak meg sem kottyant ez az akadály. Mi ezúttal nagyjából a Szent László-völgy elejénél fordultunk vissza (kb. 5-6 km lehetett), legközelebb pedig a másik irányból, Pilisszentlászló felől indulva járjuk be ezt a lenyűgöző patakvölgyet.
(fotók: a szerző)
Egerszegi Krisztina
További kirándulóheyek
(kutyabarát.hu)
