Mancs a mozikban

Tegnap vetítették premier előtt a MANCS című filmet, mi is ott voltunk. Ahogy ez számunkra is hamar kiderült, a film készítőinek egyik célja az volt, hogy minden korosztályt megszólítsanak a történettel, hogy a darab ne egy dokumentum- és ne akciófilm legyen, hanem meseszerű, könnyed családi film, melyben a kutya-ember barátság kerül a fókuszba.

A filmet Pejó Róbert rendezte, aki szerint már 2 évtizede nem készült hazánkban hasonló családi film. „A családi film műfaja régóta hiányzik a magyar filmgyártásban. Már legalább 20 éve nem készült ilyen. Régi tervem vált ezzel valóra. Ez számomra is egy új terület: nagyon izgalmas volt kipróbálni, hogyan szólítsam meg képekben a gyerekeket.” – meséli a rendező.

A rendező és Szy Katalin forgatókönyvíró számára a legendás mentőkutya, Mancs története csak a kiindulópont volt. Az alkotópáros így vélekedik:

„Mancs történetét mindenki ismeri. Olyan volt az élete és a feladata, mint bármely más mentőkutyának: katasztrófák idején bajbajutott emberek felkutatása, mentése. Ezen a kerettörténeten belül mégsem  a mentések sorozatát, és nem az akciókat emeltük ki, hanem azt az emberi, vagy viccesen mondhatjuk, ’állati’ értékeket, hogy a mentőkarrieren túl fontosabb a kutya és a gazdája közötti bizalom, szövetség, barátság, hűség, és összetartozás.”

Kántor László producer hozzáteszi: „Az eredeti történet nem igazán gyerekeknek való, és ebben a formában kevésbé volt megkötve az alkotók keze, szabadabban szárnyalhatott a fantáziájuk, hiszen ez egy mese.”

Az alkotók így az eredeti Mancs történet helyett egy kicsik és nagyok számára egyaránt élvezhető fiktív történetet írtak.

„A gyerek- és családi filmek szükségszerű szabályokra épülnek, és  tanmeseként működnek. Olyan értékeket kell képviselniük, mely építi a gyermek világát, és kielégiti a gyermeki lélek igényeit: a vesztes pozícióból való kiemelkedés lehetőségét, az összefogás erejét, a valahova tartozás élményét, a csapatmunka erejét, a jó győzelmét a rossz felett, és alkalmazkodni kell a gyermeki lélek tulajdonságaihoz: a humorhoz, a játékossághoz, a rugalmassághoz.” – fejti ki a rendező-forgatókönyvíró páros, majd hozzáteszik:

„Az idealizált történet úgy kell a gyerek lelkének, mint a szeretet, a tej, a vitamin, és a friss levegő. Mancs történetének dokumentumszerű feldolgozása nem elégítette volna ki a gyermek-, vagy az ifjúsági film kritériumait.”

A film címszerepét két németjuhász, Alex és Ropi alakítja, akiket a hazai kutyás és filmes élet meghatározó személyisége, Halász Árpád kutyakiképző készített fel a szerepre a Gödöllői Kutyasport Központban.

A Fehér Isten kutyás jeleneteiért is felelős szakember beavat a részletekbe: „A felnőtt Mancsot két németjuhász kan alakította. A két kutya nagyon eltérő egyéniség volt. Ezért aztán, ha mozgalmas, robbanékony jelenetet vettünk fel, akkor Ropit használtuk, ha elgondolkodóbb, érzelemdúsabb, és ezért nagyobb színészi munkát igénylő részhez értünk, az Alex feladata volt. Rajtuk kívül volt a két „kölyök Mancs”, akiknek ugyan sokkal kevesebb szerepe van a filmben, de ettől még ugyanúgy be kellett tanítani őket. Tudniuk kellett érzelmeket eljátszani, szendvicset ellopni, jelre vakkantani, visszajönni, vagyis amit megkövetelt az adott jelenet. Aztán ott volt még Ízisz, Mancs keverék kollégája – ő már a Fehér Istenben is ott volt a menhelyi kutyák között, vagyis vele már dolgoztam korábban is.”

„Alex és Ropi a filmben csak eljátszanak bizonyos feladatokat, valódi mentésre nem lennének alkalmasak. Színészkutyának lettek kiválasztva az adottságaik és képességeik alapján” – szögezi le Halász Árpád. „El tudják játszani, hogy ellopnak egy zsíroskenyeret, hogy jelzik, hogy valaki van a romok alatt, eljátsszák, hogy kikaparják és megmentik az illetőt, beugranak a füstbe, majd kiugranak onnan. Ami nagyon fontos, hogy ezt egymás után akár huszonegyszer is meg tudják ismételni a kamerabeállítások és egyebek miatt, de a mentés egy rendkívül összetett munka. Arra a feladatra csak nagyon kevés kutya alkalmas, és ahhoz teljesen más képességek és idegrendszer szükségesek, mert ott hajszálpontos munka kell, és mindent csak egyszer lehet megcsinálni.”

(kutyabarát.hu)