Kutyavilág
Elvárás, hogy intelligensek, mozgékonyak és kiegyensúlyozottak legyenek. Rendfokozatuk nincs, naponta egyszer étkezhetnek, szigorú napirend szerint élnek. Ennek ellenére jól érzik magukat, játéknak tekintik a szolgálatot. A szolnoki repülőtér őrzését segítő német juhászok a helikopterbázis állománytáblájában szerepelnek, hét év szolgálat után mehetnek nyugdíjba – olvasható a honvédelem.hu oldalon.
Német juhászkutyák szolgálnak 2003 óta az MH 86. Szolnok Helikopter Bázison; a művelettámogató zászlóalj támogatószázadának állományába tartoznak. „Alaprendeltetésük”, hogy jelezzék a repülőtérre történő illetéktelen behatolást. Járőrszolgálatba is beoszthatók, ilyenkor (a fokozatosság elve alapján) a testi kényszer alkalmazása, a könnygáz-, a gumibot-, a bilincshasználat után, szolgálati kutyaként a legsúlyosabb kényszerítő eszköznek minősülnek. Kizárólag a járőr vagy az őrség tagjainak az életét veszélyeztető támadás esetén alkalmazhatók.
Jelenleg tizennégy kan teljesít szolgálatot a bázison, átlagéletkoruk három év – mutatja négylábú barátai fényképét Kiss Béla főhadnagy, a támogatószázad megbízott parancsnoka. – Tíz-tizenkét hónapos korukban kerülnek hozzánk, az MH 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezred telephelyén válogatjuk ki azokat a kutyusokat, amelyekből szerintünk kiváló őrkutyák válhatnak. Természetesen nem csak ránézésre döntünk. A „jelöltek” átesnek egy alapos állatorvosi vizsgálaton és a csípőjüket is megröntgenezik, hogy kiszűrjük az ennél a fajtánál gyakran előforduló diszplázia nevű mozgásszervi megbetegedést. Aztán jön a bátorságpróba: egy riasztópisztollyal lövünk mellettük és figyeljük a reakcióikat – „aki” őrkutyának készül, a lövéstől, a hangos zajoktól nem félhet.
A kiválasztott „újoncok” a támogatószázad állományába kerülnek. Szállásuk összkomfortos: az őrszoba melletti kennel fűthető, minden kutyának fekvőrészre és kifutóra osztott külön boxa van. Gondozásukat és képzésüket Nagy Zsolt tizedes, kutyakiképző szakmai iránymutatása mellett a kutyavezető raj tagjai végzik.
Egy kiképzőnek két, legfeljebb három szolgálati kutyája van, és kizárólag ő foglalkozik velük – folytatja a századparancsnok. – Az őrző-védő feladatok során Nagy tizedes és munkatársai a kutyák zsákmányszerző, támadó és védekező ösztöneire koncentrálnak. Ezeknek az ösztönöknek a megfelelő arányú „vegyítésével” válik alkalmassá a kutya a számára kijelölt feladat végrehajtására. Az ügyességi, az engedelmességi és a területvédő gyakorlatok alkalmával a speciális katonai feladatok mellett – például épületharcászat – a civil őrző-védő szolgálatra is kiképezzük őket. Ehhez többféle szituációs foglalkozásra van szükség, amelyeken egyebek mellett a tömegoszlatást gyakorolják.
A kutyák képzése játékos formában történik, láthatóan örömmel vesznek részt a napi foglalkozásokon. A gyakorlást akkor kell abbahagyni, amikor a kutya eléri a legmagasabb ösztönállapotot, ilyenkor ugyanis kellemes élménnyel megy pihenni. Előtte azonban – úgymond – feloldjuk a feladat végrehajtása alól. Ekkor kapja meg a kedvenc játékát, a jutalom-simogatást és a jutalomfalatot. Nagyon fontos viszont, hogy mindig úgy higgye, nyertesként megy vissza a kennelbe. Ettől az érzéstől ugyanis fokozódik a bátorsága, a következő alkalommal is önbizalommal kezdi majd a gyakorlást. Ezért kell például nagyon odafigyelni arra, hogy a karvédőt, a zsákmányjátékot mindig ő vigye el győztesen.
Az pedig, hogy egy kutya a kiképzés során mit és milyen szinten képes elsajátítani, alapvetően a vele foglalkozó kiképző felkészültségétől, valamint az egyed öröklött és tanult viselkedés-elemeitől függ.
Az őrkutyavezetőket az alegységünktől önként jelentkezők közül választjuk ki. Lehet, hogy első hallásra viccesnek tűnik, de csak olyan kolléga kerülhet ilyen beosztásba, aki nem fél a kutyától. Nem arra gondolok, hogy nem mer odamenni a kutyához, hanem arra, hogy legyen képes megtalálni vele a hangot. Egy kutya oktatása ugyanis komoly fizikai és pszichés terhelést jelent a kiképzőnek. A közös munka során egyetlen pillanatra sem szabad például megfeledkeznie arról, hogy az általa elkövetett legkisebb hibának vagy engedékenységnek adott esetben súlyos következményei lehetnek. Ezért a jelentkezőknek az alapos elméleti felkészítés után például állategészségügyből és kiképzési technikákból is vizsgát kell tenniük. Ezt követően pedig jönnek a gyakorlati foglalkozások, amelyeken tudniuk kell irányítani a kutyát, végrehajtatni vele a meghatározott feladatokat.
Ilyenkor aztán az is kiderül, hogy az illető katona megfelelő kiképzője lesz-e a számára kijelölt társnak. Az állatok vérmérséklete, habitusa ugyanis nagyon különböző, az optimális párosítás pedig az, amikor a kutya és az ember jelleme közel hasonló egymáshoz. Egy erős akaratú társ mellé hasonló mentalitású vezető kell, akit elfogad falkavezérnek. Mindezek után az őrkutyavezetők még elvégeznek egy tanfolyamot a rendőrség kiképzőbázisán, és kezdődhet a közös munka.
A kutyák naponta egyszer kapnak enni, az etetésük időpontja pedig mindig a kiképzési és a szolgálati feladatoktól függ. Közvetlenül a munka előtt ugyanis nem ehetnek, mert könnyen bélcsavarodást kaphatnának. Kizárólag száraztápon tartjuk őket, amiből alkalmanként úgy 70 dkg körüli mennyiséget fogyasztanak. Az uniós szabályzók szerint ugyanis ételmaradékot már nem adhatunk nekik, mert az veszélyes hulladéknak minősül. Szakmai szempontból egyébként ez elfogadható, hiszen ezekben a szárazeledelekben minden szükséges tápanyag megtalálható, amire egy munkakutyának szüksége van. Abban viszont biztos vagyok, hogy nagyon gyorsan rá tudnának szokni a csirkecombra is. Az adott napon „szolgálatban” lévő kutyákat a munkaidő végén, a repülőtér lezárásakor helyezik ki. Az ügyeletes kutyavezető felügyel rájuk, aki a járőrparancsnok utasítására a területre engedély nélkül behatolókkal szemben kényszerítő eszközként is alkalmazhatja az állatokat – ilyen eset Szolnokon még nem fordult elő. Egyetlen alkalom volt az elmúlt tizenegy évben, amikor a kutyák jelzésére riasztani kellett a készenléti szolgálatot: egy horgász dühöngött, mert szerinte a helikopterek zajától elment az étvágyuk a laktanya melletti vízben élő halaknak. Amikor azonban az ügyeletes kutyavezető és négylábú segítője a helyszínre értek, a férfi azonnal belátta, hogy jobban teszi, ha visszaül a stégre és megvárja, amíg újra megéheznek a halak.
Nemcsak szolgálnak, de szórakoztatnak és „toboroznak” is a helikopterbázis őrkutyái. Először 2009-ben, egy laktanyai családi napon léptek fel közönség előtt: ügyességi és fegyelmező gyakorlataikkal hatalmas sikert arattak. Ezt követően pedig nem volt megállás.
Ott voltunk többek közt augusztus 20-án, a szolnoki Szent István-napi ünnepségen, Szolnok város napján, a gulyásfesztiválon, a csabai kolbászfesztiválon, a Ludovika Fesztiválon és a salgótarjáni toborzónapon is. Munkánkat jelentősen segítette Nagy Zsolt tizedes, aki négy évvel ezelőtt csatlakozott csapatunkhoz, s korábban közel 14 évet dolgozott kutyakiképzőként – sorolja Kiss főhadnagy.
Zenei aláfestéssel színesített bemutatóink eseményeit narrátor magyarázza el a nézőknek. Egy-egy előadás mintegy fél óráig tart, minden eleme valós katonai szituációra épül: ellenőrző-áteresztő pont üzemeltetése, túszszabadítás, határvédelem, géppuskafészek felszámolása. A show végén pedig szinte megrohannak minket a nézők. A gyerekek a kutyákkal barátkoznak, a felnőtteket pedig általában szolgálati körülményeink, a szerződéses katonákkal és az önkéntes műveleti tartalékosokkal szembeni elvárások és persze a kutyák kiképzésének fortélyai érdeklik.
A szolnoki helikopterbázis őrkutyáinak egészségére a város egyik állatorvosa felügyel. A doktor éjszaka is riasztható, rendelőjének felszereltsége pedig akár komolyabb műtétek elvégzését is lehetővé teszi. A kutyák hét év szolgálati idő után mehetnek „nyugdíjba”. Állatszerető gazdiról a katonák gondoskodnak, új lakhelyükre ingyen „költözhetnek”. Amikor pedig a kennelben megürül egy box, Kiss főhadnagyék leadják az igénylést az állománytábla feltöltésére – és kezdődik minden elölről.
* * *
A szolnoki laktanya és a katonai repülőtér őrzés-védelméért Kiss Róbert ezredes felel. A helikopterbázis törzsfőnökének nincs kutyája, ő macskabarát. Egy közönséges tarka házi cica lakik a kertjükben. Azonkívül, hogy állandóan visszaszökik az átköltözésük előtti családi házukhoz, semmilyen különleges tulajdonsága nincs. Kiss Béla főhadnagy viszont egy staffordshire terrier büszke gazdája. A közepes termetű kutyus jelenleg iskolába jár, ügyességi és fegyelmező feladatokat tanul. Sportkutya „szeretne lenni”.
(kutyabarát.hu)
