Ki tanuljon az esetből? A kutya úgy tett, ahogy szerinte tennie kellett
A szabadföld.hu oldalán is foglalkoznak a tragikus kutyahalál esettel, azzal, mikor egy óvonő kidobta az ablakon Jack Russel kiskutyájukat, mert az megharapta kislányát. Elmondásuk alapján az ő olvasóik is láthatóan és hallhatóan nehezen tudnak belenyugodni az esetbe.
Innentől a cikk:
Aki mégsem hallott minderről, annak röviden a történet. Egy Edit nevű, 28 éves nő kutyája valamiért megharapta ötéves lányának a száját, az asszony erre egyszerűen kihajította ötödik emeleti ablakából a kistermetű terriert. Nemcsak a rettenetes büntetés kavarja az indulatokat, hanem a tény: mindezt egy gyermekek fejlődésével, gondozásával megbízott nő tette! A néhány hetes borzalom körül most csend van, remélhetően a rendőrség, az ügyészség és végül a bíróság majd elvégzi a törvényben előírt dolgát.
A kiskutya halála – túl az embertelen voltán – értelmetlen is volt. Ugyanis a büntetés célja, hogy a bűnös tanuljon abból, s hogy máskor ne kövesse el még egyszer ugyanazt. A terriernek ez a lehetőség nem adatott meg: az ítéletet azonnal végrehajtották.
De ha valami csoda folytán mégis életben marad a kutya, semmit sem tanult volna a történetből. Ő ugyanis pontosan úgy tett, ahogy szerinte tennie kellett. Nyilvánvalóan elmaradt az új gyerek és a régebben ott lévő kutya olykor bizony nem könnyű összeszoktatása, hatalmi villongások lehettek: kié a játék, ki kap először enni, kinek hol van a háborítatlan helye, sorolhatnám. Ugyan nem voltam ott, de biztos, hogy a kislány ezúttal átlépett valamilyen demarkációs vonalat. Magyarul: a kutya egészen biztos lehetett abban, hogy ő járt el helyesen, amikor megtorolta az őt ért sérelmet.
Vagy húsz éve egy idős házaspár barátunk spánielje hozzánk került. Felnőtt volt, mogorva is, s bár jól ismert bennünket, nyilván megviselte eredeti gazdáinak halála. Azt is tudtuk róla, hogy ingerlékeny, harapós.
S ahogy történt a Jack Russellel, a spániel is megharapta az akkor tízéves lányom száját. Mi azonban csakis magunkat hibáztattuk, mert ugyan százszor is elmondtuk a lányunknak, hogy Fruzsika nem szereti, ha egész nap nyúzzák, most valahogy nem figyeltünk eléggé rájuk. Szerencsére némi sírással és fertőtlenítéssel a dolog el volt intézve, a lányom eztán jobban vigyázott, Fruzsi pedig nem harapott.
Vajon hol kezdődnek az állatok jogai? Nos, erről annyit, hogy az Állati jogok egyetemes nyilatkozatát 1989. október 21-én fogadták el. A nyilatkozat első pontja így szól: Minden állat életét tisztelni kell. Aztán több egyéb mellett – az állatkísérletek elhagyása, a szükséges pusztítás fájdalom- és félelemmentes voltának biztosítása stb. – ez olvasható: „A szervezett oktatásnak és nevelésnek arra kell törekednie, hogy az ember gyermekkorától kezdve tisztelje és megértse az állatokat.”
Ez ügyben az óvónőknek is volna feladatuk…
Szűcs Gábor
Szabadföld.hu
(kutyabarát.hu)
A kép illusztráció.
