A legbezárkózottabb gyerekeken is segít a kutyás terápia
Egy golden retriever segítségével állt talpra harmadik gerincműtétje után Erdélyi Noémi. Manapság kutyás terápiával foglalkozik és másoknak segít. – írja a délmagyar.hu
Milyen gyerekeken segíthet a kutyás terápia?
– nehéz beszédkészségű gyerekeknél: beszédindításban, kommunikációban, kapcsolatteremtésben előbb kézjelzésekkel, majd utasításokkal kell irányítaniuk a kutyát, amihez ki kell mondaniuk a szavakat. A terápia során a gyerekeknek nő az önbizalmuk, az önértékelésük, mivel a kutyáknak nem kell megfelelniük, nem érzik, hogy közben feladatot oldanak meg, hanem játéknak élik meg.
– mozgássérült gyerekeknél: a foglalkozások középpontjában a mozgásfejlődés, a motorikus képességek fejlesztése áll. A feladatoknál minél több eszközt (labdát, bóját) és azokkal való műveleteket (dobás, fogás) használnak.
– pszichés fejlesztés: a terápia sok simogatással és játékkal zajlik. A memóriát, a figyelmet, a koncentrációt fejlesztik különböző játékos feladatok megoldásával. A cél a feszültség oldása, az együttműködés fejlesztése. Néhány foglalkozás után már gyakran komplett feladatsort végeznek el vagy oldanak meg az egyébként magukba zárkózott gyerekek.
Egy ötéves fiúcska kislabdát rejt el egy színes bója alá, miközben egy golden retriever türelmesen kivár a gazdája lábai előtt, hogy a kisfiú végezzen a feladattal. A terapeuta, Erdélyi Noémi gondosan eltakarja a kutyus szemét és játékosan meg is kéri: Mazsi, ne less! A kisfiú lelkesen megismétli a kérést, majd maga adja ki a parancsot: Keresd, Mazsi! És a kutyus már rohan is nagy boldogan, hogy kiszaglássza a megfelelő bóját és kikaparja alóla a labdát. Amit aztán a kisfiúhoz visz, aki kiveszi a szájából és egy jutalomfalattal, simogatással és egy „Ügyes vagy, Mazsi!” felkiáltással köszöni meg Mazsolának.
Mindez azért nagy dolog, mert ez a kisfiú a családján kívül gyakorlatilag nem beszélt mással, ám a kutyás terápiák segítségével egyre bátrabb lett, most már maga ad parancsokat a négylábúnak és válaszol a terápiavezető kérdéseire is. Hogy mennyire megszerette a kutyust, mi sem bizonyítja jobban, minthogy a foglalkozásra egy olyan pólóban érkezett, amire Mazsi fényképét vasalták.
Egy foglalkozás erejéig magunk is megtapasztalhattuk, hogy milyen sikereket lehet elérni a kutyás terápia segítségével. De hogyan lett Erdélyi Noémiből kutyás terapeuta? Édesanyja halála után, még nyolcadik osztályos korában került hozzá az első kutyája, egy német juhász – az eb volt a lelki támasza azokban az időkben. Az egészségével is rengeteg gondja volt, évekkel később a harmadik gerincműtétje után lebénult a jobb lába. Egy golden retriever nem sokkal ez előtt került hozzá.
– Még egy éves sem volt Fancy, de megérezte, hogy segítenie kell. Az ágyamhoz hozta a papucsot, a ruhámat, levitte a szemetet, segített felcipelni az emeletre a bevásárló táskát, miközben tartotta a hátát, ha a lépcsőzés miatt meg kellett pihennem egy pillanatra. Még a ruhákat is kivette a mosógépből, hogy könnyebbé tegye a mindennapjaimat – magyarázta Noémi.
Fancy nemcsak fizikálisan volt Noémi segítségére, ő volt a lelki támasza is: kihúzta a depresszióból. –
Nem hagyta, hogy összeomoljak. Megmutatta, hogy egy hozzá hasonló kutya mennyi mindenben tud segíteni egy arra rászorulónak. Elkezdtem kutakodni az interneten, hogyan tudnék a képességeivel másokon is segíteni – elevenítette fel azt az időszakot Noémi, amikor az érdeklődése a terápiás kutyákra fókuszálódott.
Akkoriban a kutyáknak még nem volt szükségük vizsgára, a szakemberek megnézték, hogy a kiválasztott eb alkalmas-e terápiás feladatok elvégzésére. Noéminak ugyanakkor meg kellett szereznie a szükséges papírokat, hat éve le is vizsgázott terápiás kutyafelvezetőként. Fancyvel és annak kölykével, Tódival kezdte a munkát Hódmezővásárhelyen.
Napi szinten jártak segíteni intézményekbe: az Aranyossy Ágoston általános iskolában tanulásban akadályozott gyerekekkel foglalkoztak, a Kozmutza Flórában pedig középsúlyos, súlyos és halmozottan sérülteknek segítettek. A harmadik kutyája, Tádé már a gyerekek között szerzett rutint. Később a Tappancs Alapítvány révén idősek otthonába is eljutottak és a szegedi és vásárhelyi Táltos iskolába is rendszeresen hívták őket. Itt naponta tartott délelőttönként szintén tanulásban akadályozottaknak, illetve viselkedészavarral küszködőknek terápiákat, napi 4 órában.
Noémi manapság már négy kutyával dolgozik, Tádé kölyke, Mazsola még tanulja a terápiás feladatokat, de hamarosan ő is vizsgázni fog. A másik három kutyus az évek során már megszerezte a képesítést, nagyon szigorú elvárásoknak kellett megfelelniük. Noémi maga is terápiaként él meg minden egyes foglalkozást – mint mondja: ez az élete.
Horváth Levente
(delmagyar.hu)
(kutyabarát.hu)
