(Kutyás) Vers mindenkinek! Heltai Jenő

Kulturális rovatunk, Kutyás vers mindenkinek című sorozatunkban most ismét egy komyolabb hangvételű verset mutatunk meg, Heltai Jenő tollából.

Heltai Jenő (1871-1957): Író, költő, újságíró. Életműve közel hét évtizedet ölel át. Szellemes, könnyed írásaival nagy népszerűségre tett szert az irodalmi és színházi életben egyaránt. 1913-as Önéletrajzában így írt pályakezdéséről: „Apám azt szerette volna, hogy ügyvéd legyek, de én kedv nélkül jártam az egyetemre. Az első, nem nagyon dicsőséges alapvizsga után abbahagytam a meg sem kezdett jogi tanulmányaimat és tagja lettem az akkor született Magyar Hírlap szerkesztőségének. Szemérmes, félénk és ügyetlen fiú voltam, eleinte semmi hasznomat nem látták és a harmadik héten ki akarták tenni a szűrömet. Ez annyira elkeserített, hogy rettenetes cselekedetre szántam el magam: fölcsaptam humoristának.”

Ismert, színházakban is sokat játszott művei (pl. „Az édes teher”, „Naftalin”, „A néma levente” stb.) mellett, versei is nagy népszerűségnek örvendtek. Ismerjétek meg Heltai Jenő: „Az én kutyám” című versét:

Heltai Jenő:

Az én kutyám

Van egy kutyám, közönséges fajta,

Semmi úri, semmi szép nincs rajta,

Farka lompos, tekintete mérges,

Nem konyít az előkelőséghez.

Nem tudom már, hogy kerültünk össze,

Rossz sorsát az enyémhez kötözte,

És azóta igaz szeretetben

Együtt élünk boldogan mi ketten.

Egy a mással megférünk mi szépen,

Cigánylélek ő is, mint én éppen,

Lusta, léha, könnyelmű is, mint én,

S gyűlöli a szájkosarat szintén.

Éjjelente, amikor a hold süt,

Elkószálunk az utcákon együtt,

Én hallgatok, ő se ugat közbe,

Nem is veszünk soha, soha össze.

Mikor aztán ágyba dőlök reggel,

Odasímul hozzám szeretettel,

Szemembe néz, azt kérdezi aztán:

„Miért is vagyunk oly bolondok, gazdám?”

Kicsiny asztal magányos sarokban,

Szőke szép lány arcképe van ottan,

Szőke szép lány, édes tavasz-álom —

Látod kutyám ez az ideálom!”

Rá se nézek, csak titokba néha,

Nem kell neki a szegény poéta…

De ez a tárgy elkoptatott, régi,

Ugye, kutyám, ne is szóljak néki?

Továbbra is hadd szeressem lopva

Azt a képet abba a sarokba,

De annak a képnek az adója,

Ugye, kutyám, sohse tudjon róla?

Már én, kutyám, megmaradok véled,

Hiszen oly szép ez a cigányélet,

Gyakorta bús, néha-néha víg is,

Ugye, kutyám, meg leszünk mi így is?

 

(kutyabarát.hu)