Egy falu, ahol betiltották a háziállatokat a vadvilág védelmében

Ausztrália keleti partján, Queensland és Új-Dél-Wales határán működik egy különleges közösség: a Currumbin Ecovillage. A 110 hektáros ökofalu húsz éve jött létre azzal a céllal, hogy menedéket nyújtson az őshonos állatoknak, és olyan fenntartható életformát kínáljon, ahol ember és természet valóban együtt létezik. A falu lakói között azonban van egy szokatlan szabály: sem kutyát, sem macskát nem tarthatnak – még vendégként sem. Mindez a hely vadállatainak védelmében született, és a közösség tagjai szerint ez az egyik legfontosabb áldozat, amit a környezetért vállalnak.

„Ez az, ahogyan élnünk kellene” – közösség a természet szolgálatában

Bill Smart, a 77 éves nyugdíjas gépészmérnök a kezdetek óta él a faluban. Bár sosem hallott a „solarpunk” kifejezésről, az eszmére – a természetközpontú, közösségi és fenntartható jövőkép – rögtön ráismert. A falu több mint 500 lakója különböző háttérrel érkezett: idősek, családok, filmesek, újságírók, buddhista szerzetesek és meditáló magánykeresők egyaránt otthonra találtak itt. A régi tejfarm területén kialakított ökofaluban a közösségi élet éppoly fontos, mint a környezeti elkötelezettség. Mindenki ismeri a szomszédját, segítik egymást, együtt vigyáznak a gyerekekre, és közösen dolgoznak az infrastruktúrán. A régi fejőház ma közösségi tér és könyvtár, a lakók saját erőből cserélték le a telep szennyvíztisztítóját, és újabb megújulóenergia-projekteket terveznek.

Miért nem lehet kutyát vagy macskát tartani?

A Currumbin Ecovillage alapelve, hogy a terület vadon élő állatainak biztonságát minden körülmények között meg kell őrizni. A macskák és kutyák pedig képesek jelentős kárt tenni a sérülékeny élővilágban. A faluban ma kenguruk, koalák, hangyás sünök, kacsacsőrű emlősök, madarak, kétéltűek és számos más faj él szabadon. „Hiányzik egy kutya, de ez az ára annak, hogy ezt a helyet megőrizhessük” – mondja Smart.

A falu kezdetben szigorú építési előírásokkal működött: minden háznak napenergiát kellett használnia, saját esővíztartállyal rendelkezett, és újrahasznosított anyagokból épült. Bár a 2008-as pénzügyi válság után a fejlesztőváltás miatt ezek az elvek lazultak, a lakók továbbra is igyekeznek fenntartható életet élni. A közösség működését hosszú évek tapasztalata finomította. Rob Doolan településtervező szerint az ilyen közösségek képesek megvalósítani azt, ami egyéni szinten sokaknak nehéz: közös pénzügyi és irányítási rendszer révén valóra váltani egy elképzelt életmódot.

Bohata Krisztina

(Kutyabarát.hu)

Forrás: The Guardian