Magyar tudósok: értjük a kutyaugatást
Szomorú-e Buksi, vidám, vagy éppen mérges mert nem ízlett neki a vacsicsont? Egy vakkantás és kiderül. Az ELTE etológusai bebizonyították: az emberek értik kutyák hangjait, képesek arra, hogy felismerjék milyen hangulatban vannak az ebek. – írja a vs.hu
A kutyatulajdonosok mindig is mondták, hogy értik kedvenceiket, ám eddig mindez csak feltételezés volt. Most azonban a Faragó Tamás vezette kutatócsoport a világon elsőként bebizonyította, hogy az emberek a kutyák ugatását a sajátjukéhoz hasonlóan értékelik, és emiatt képesek megállapítani a hang alapján, milyen hangulatban vannak az állatok: vidám vagy szomorú-e éppen Buksi. A kutatási eredményeket a Royal Society által kiadott Biology Letters 2014. januári számában ismertették az MTA-ELTE Összehasonlító Etológia Kutatócsoportjának kutatói.
Az emberi, nem-nyelvi érzelemkifejezéseket valamint a kutyák hangját is az adott hang hossza és magassága jellemzi legjobban. A kísérletek során száz emberi, nem-verbális hangjelzést – köztük sírást és nevetést is – és száz, változatos szociális helyzetekben (például üdvözlés, házőrzés, kunyerálás) felvett kutyahangot mutattak az önkénteseknek. Ebből pedig kiderült, hogy az emberek felismerik társaik érzelmeit pusztán viselkedésükre és hangjukra támaszkodva – legyen az ember vagy kutya.
A résztvevők a hosszú és magas kutya és emberi hangokat is negatívnak és nagyon intenzívnek értékelték, ami a félelemhez kapcsolható, míg a hosszú és mély hangokat szintén negatívnak, de kevésbé intenzívnek érzékelték, ami az agresszív érzelmi állapotnak feleltethető meg. Ezzel szemben a rövid lüktető hangok sorozatai – legyenek magasak vagy alacsonyak – mindig pozitívnak tűntek.
Ez az egész persze nem a kutyásoknak fontos, ők eddig is nyilván tisztában voltak azzal, hogyan érzi magát, mit gondol a kis kedvenc. A most felismert szabályszerűségek ismeretében lehetséges olyan mesterséges érzelemkifejező hangok létrehozása, amelyek ösztönösen felismerhetőek minden ember számára. Ezeket pedig be lehet építeni a robotokba, amelyek viselkedése jobban felismerhető lesz a felhasználók számára. Az emberek így könnyebben elfogadják majd a robotokat, kevésbé idegenkednek tőlük – ez különösen fontos lehet majd az időseket segítő és társrobotok alkalmazása során.
Keller-Alánt Ákos
(kutyabarát.hu)
